Fény a sötétben is születhet – Ismét megrendezték Kolozsváron a Lights On fesztivált

Fény a sötétben is születhet, mint ahogy együttérzés is – fogalmazta meg Elie Wiesel író, akit a Lights On fesztivál szervezői idéztek az idei télkezdő, adventi szabadtéri kiállításuk beharangozójában. A magány volt az idei fényfesztivál témája, a járványhelyzetben és annak következtében megélt kényszerű magány. Bár jól tudjuk: magány volt, van, lesz is... Az ember társas lény, de olykor vágyik is egyedül lenni, máskor a körülmények kényszerítik ebbe a helyzetbe.

Az első helyszínen, a kivilágított Hold gömbje mellett újra megcsodálhattuk a gótikus Kolozsvár csodáit: a Mátyás király által támogatott és eredetileg a ferencesek által használt Farkas utcai templomot, a Kolozsvári testvérek sárkányt legyőző Szent Györgyét, a református kollégium felújított épületét, vele szemben a református tanári lakásnak épült házak együttesét.

Adódtak nehézségek is a kiállítás idején: a Kolozsvárra hozott Holdmúzeumot el kellett költöztetni az időjárási viszonyok miatt. A tartóállvány a szélben nem tartotta biztosan a hatalmas gömböt, ezért védettebb helyre, a Bánffy-palota udvarára helyezték a kiállítás utolsó napjaira.

Az egyik legérdekesebb kiállított tárgy egy hat méter magas térdelő emberi alak volt a Sétatér fái között, amely olyasmire figyelmeztetett, ami ugyan az élet alapja, mégis mintha megfeledkeznénk jelentőségéről: Lélegezz! A hatalmas emberalakon végigfutó fény emlékeztetett arra, hogy manapság újra meg kell tanulni lélegezni, és hogy milyen fontos a nyugodt, feszültségmentes be- és kilégzés, a stressz szűrése, kiküszöbölése, a megállás és a befelé hallgatózás, szívverésünk követése, és nem utolsósorban a belélegzett levegő minősége, annak megóvása…

Markus Anders a Circus Lumineszenzcel együttműködve hozta létre az alkotást, amely így adventben jó figyelmeztetés volt arra is, hogy egy lélegzetvételnyi időre álljunk meg, füleljünk befelé. A hatalmas térdelő alak „levegőt vett”: négy másodpercig beszívta, majd ugyanennyi ideig benn tartotta, végül négy másodpercig kifújta a levegőt. Belégzéskor kék fény öntötte el, az oxigénnel való feltöltődést jelezve, majd a szín lassan pirosra változott, végül kilégzéskor a fények fentről lefelé haladva kihunytak. A piros fény a mellkas táján a szívverést jelezte, és hanghatás kísérte, amely a Sétatér fái közt a föld mélyének morajlására hasonlított. Aztán az alak sötétbe burkolózott néhány pillanatra, elveszve a téli sötétben a hatalmas gesztenyefák között.

Hasonlóan különleges élmény volt a Cerebrum elnevezésű alkotás, amelyet a 6th Sense Interiors készített a Daisler Egyesülettel és Adi Bălannal együtt, az agyat mutatja meg „munka” közben: a kétszázmilliárd idegsejtet, amelyeket százezermilliárd nagyságrendű szinapszis köt össze. A fák lombkoronájára is emlékeztető huzalhálón végigfutó különböző színű fények szimbolizálták az emberi agyban végbemenő folyamatokat, az érzelmi reagálások „útvonalát”: a pillanatot, amikor egy zeneművet hallunk, amikor örülünk, csodálkozunk, vagy félelem tölt el minket. Az installáció a Babeș–Bolyai Tudományegyetem központi épülete előtt volt látható.

A fénykiállítás idén is sok helyszínen zajlott, így a sétáló vagy valahová siető lakosok itt is, ott is „belebotlottak” a különböző alkotásokba, áthaladhattak a fényalagúton, láthatták, ahogy az Oumua elnevezésű fénypók különböző színekben „szőtte hálóját”. A Szamos fölött átívelő gyalogoshíd két oldalán pedig felirat jelezte: „Mi-e dor de tine. Si mie.” („Hiányzol. Nekem is.”)

Nagyon kedves újdonság volt a szülészeti klinika udvarán látható Te astept (Várlak) felirat, amely a látogatási tilalom miatt szinte magányosan megérkező csecsemők és édesanyjuk biztatására szolgált. És jól esett minden helyszínen magyar nyelvű feliratot, leírást is olvasni az angol és román nyelvűek mellett.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Bodó Márta

Magyar Kurír