Hamar János emlékkiállítása Budapesten

Kultúra – 2015. január 15., csütörtök | 18:30

Hamar János autodidakta festőművész „Változó Világok” című kiállítását nyitotta meg Bíró László tábori püspök a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet épületében január 15-én. A megnyitón közreműködött Kiss László népdalénekes.

A Baranya megyei Mágocsról származó Hamar János egész életén át szülőfalujában dolgozott mint kirakatrendező, mellette pedig szüntelen alkotásban és kutatásban élte a hétköznapokat.

Ahogy Bíró László a közel negyvenéves barátságra is emlékezve Pilinszky soraival jellemezte az alkotót: Hamar János igaz ember volt, aki a tömegemberrel ellentétben kivívta belső szabadságát, felelősségtudatát és az alázatot.

Bíró László személyes hangvételű megemlékező beszédében elmondta, Hamar János képei a forrásról „szólnak”; és bár kifejezetten szakrális tematikába nem illeszthetőek a kiállított alkotások, mégis a „lényeghez való ragaszkodás” tanújelei. A püspök Pilinszkyt idézve a művészi szépségről beszélt, amelynek egyetlen hitelesítője a szegénység. Ez az önmagában vett szépség, amelyért a művész ecsetet ragad, jelenti a végtelenre való irányultságot. Bíró László szerint Hamar János is ilyen belső indíttatásból kereste a művészi kifejezés formáit, amelyet nem volt lehetősége tanulni. Ám életében és művészetében mindvégig az átjárást kereste az e világ ismert berkei és a transzcendens világ között.

A kiállítás tematika szerint három egységre tagolódik. A kezdeti, szülei elvesztésének élményéhez kapcsolódó képek mély tónusait a terem közepén elhelyezett utazásképek lágyabb, a zöld és kék árnyalataiban hangsúlyos színvilága váltja fel, ezeken a festményeken feltűnik egy-egy utcarészlet, kikötő vagy a balatoni táj. Különösen az utcarészleteknél figyelhető meg a föld és ég közötti kapcsolat megtörése, az utcákon mint labirintusban való bolyongás motívuma, az alkotó azonban nem veszítette szem elől az ég tágabb perspektíváját. A harmadik egységben látható absztrakt festmények pedig már erőteljesebb színharmóniával és formanyelvvel közvetítenek valamilyen bensőből fakadó, meglelt harmóniát.

Idézet Hamar János bemutatkozó önéletrajzából: „1932-ben születtem Mágocson. Hatan voltunk testvérek – így semmiben sem bővelkedhettünk. Már kisgyermekkoromban is a rajzolás volt a legkedvesebb időtöltésem. Kezdetben krétával firkáltuk tele a sima sötétbarna ajtót a konyha és a szoba között – amibe még édesapám is besegített néha, aki örökké a becsület és szorgalom példaképe számomra mindenkor. Édesanyámtól az önfeláldozó szeretet, a szépség és poézis áldását kaptam, míg életem párjának köszönhetem, hogy kiléptem »remetei« magányomból. Kis, körülbelül 2700 lakosú településen nevelkedtem, és itt élek ma is – Baranya északi csücskében. Nem volt tanítómesterem és lehetőségem arra, hogy képezzem magam. Mindent magamnak kellett felfedeznem, mert senki segítségére nem számíthattam. A krétát a ceruza követte, majd a szén s a tus. Később színek! Kirakatrendezőként ismerkedtem meg új anyagokkal és lehetőségekkel. A pasztellt vízfesték, olaj, majd acryl követte, amit egyéb adalékok tettek plasztikussá. Az elmúlt 73 évben sok mindent kipróbálhattam, de szeretnék még újabb és újabb lehetőségeket kikísérletezni. Kérem adja az ég, hogy terveimnek (vázlataimnak, feljegyzéseimnek) minél nagyobb részét megvalósíthassam.”

A kiállítás megtekinthető március 12-éig a Katolikus Pedagógiai Szervezési és Továbbképzési Intézet (KPSZTI) épületében (Budapest, VI. kerület, Városligeti fasor 42.) a 06-1-479-3017-es telefonszámon való egyeztetés után.

Fotó: Orosz Imre

Várkonyi Borbála/Magyar Kurír

#egyházmegyék #kiállítás #művészet

Kapcsolódó fotógaléria