Katolikus pap és református lelkész végzi a kezdőrúgást most vasárnap a Loki–Fradi-meccsen

– Mit jelent számotokra a sport, a foci?

T. L.: Mindig közel állt hozzám a labdarúgás. Gyerekként, fiatalként nagyon sokat fociztunk, kedvenc játékom volt, és ez meg is maradt, bár manapság már kevésbé aktívan űzöm, inkább a jó meccseket nézem. A sport számomra egyrészt közösségi játék, ahol nagyokat nevetünk, együtt vagyunk és egymásra figyelünk, másrészt pedig egy meghívás az egészség megőrzésére, a test karbantartására.

P. G.: Nagyon türelmes ember vagyok, de a foci mindig fel tud bosszantani. Igazán mérgesek csak olyan dolgokért lehetünk, amelyek fontosak számunkra. Általános iskolában mindennapos időtöltésünk volt a foci, az edzéseken felül. Mellette az atlétika és a biciklizés segített az energiám levezetésében. Azóta is nagyon szeretek focizni, de ma már ritkán van rá idő. Kerékpárral járok a mindennapokban, ami egy kicsit oldja a sok gép előtt ülést. Amikor tehetem, nagyon szívesen megyek túrázni is.

– Ti is kitomboljátok magatokat a meccseken?

T. L.: Józan szurkoló vagyok, nem tombolós típus, de a gólöröm az rám is rám ragad. Egy-egy szabálytalanság vagy nagy durvaság is meg tudja emelni az adrenalinszintemet, a bírót azonban soha nem szidnám.

P. G.: Régebben hangosabb voltam, de egy vitatható eset vagy egy gól azonnal ugrásra késztet ma is. Szeretem átlátni a pályát így a régi stadionban mindig az I szektorban, az újban pedig a C-ben szoktam ülni. Az utolsó végigordított meccsem a bennmaradásért küzdés kövesdi állomása volt, ahol szó szerint kiszurkoltuk azt a Garba-gólt.

– Vasárnap templomban és meccsen is lesztek majd. Miben hasonlít egymásra a két helyszínen átélhető „szertartás”?

T. L.: Valóban két helyszín és két „szertartás”, de ez nagyon idézőjelesen, hiszen nagyon messze áll egymástól a két esemény. A hasonlóságot abban látom, hogy mindkét helyszínen közösségi esemény történik, van cél, amiért oda elmegyek, meghozom érte az áldozatot, és hatással van rám, amit ott átélek, megtapasztalok.

P. G.: Közösségi esemény mindkettő. De nagyon komoly párhuzamot nem vonnék a kettő között. Annak viszont nagyon örülnék, ha mindkét helyszínen sokkal többen lennének hétvégéről hétvégére.

– Be lehet imádkozni a gólt?

T. L.: Szerintem nem, és nem is kell. Azért viszont szabad és lehet imádkozni, hogy a focisták méltóan álljanak helyt a hivatásukban, a munkájukban, valamint a foci is méltóan töltse be a szolgálatát a sport, pihenés, kikapcsolódás területén.

P. G.: Az ellenfél és mi is ugyanazt szeretnénk. Több gólt rúgni. Mindkét oldal imádkozhatna ezért. Nem gondolom, hogy ilyen módon kell egymásnak feszülni. A foci a világ legszebb sportja, én inkább azért teszem össze a kezem, hogy mindenki mindenhol a Földön tudja örömmel és tisztán játszani.

– Mit vártok a meccstől?

T. L.: Jó időtöltést, kikapcsolódást, közösségi élményt a meghívott fiatalokkal és természetesen nemes küzdelmet a jobb csapat győzelmével.

P. G.: Természetesen győzelmet várok! Ezt teszem 1998 óta hétről hétre.

*

A mérkőzés után Foci, sör és hit címmel meccs- és szezonkibeszélő eseményt rendez a „Szólj be a papnak!” csapata a debreceni Nagyerdei Stadionban található Red and White szurkolói klubban.

Forrás: Szólj be a papnak!

Fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye, Szólj be a papnak!

Magyar Kurír