Dante hite és teológiája – mai szemmel

Szabó Ferenc figyelemre méltónak tartja, hogy a pápai dokumentum azon a napon jelent meg, amikor az Egyház liturgiája a Megtestesülés misztériumát ünnepli. Egyúttal emlékeztet arra, hogy a Commedia költője a Paradicsom énekének utolsó nyitányában (33,7–9) Szent Bernát ajkára adja Szűz Mária magasztalását: „Méhedben gyúlt föl az a szeretet, / amelynek melegétől e Virág / az örök békében ím kivirult” (Nádasdy Ádám fordítása). Dante már a Purgatóriumban (10,34–45) is felidézte az angyali üdvözlet jelenetét: „Az angyal, aki lehozta a földre / a békét, melyet oly rég sírva vártak, / s így megnyílt az elzárt Paradicsom (…) / S ott volt a nő, aki forgatta kulcsát, / hogy megnyíljon az égi szeretet.” 

Szabó Ferenc több, a középkori költőóriással foglalkozó pápai dokumentumot, valamint világi és egyházi szerzők – Charles Péguy, Prohászka Ottokár, Auguste Valensin, Hans Urs von Balthasar, Henri de Lubac, Pierre Teilhard de Chardin és mások – írásait elemezve rávilágít: a költő Dante elfogadja a keresztény Krédót és a korabeli Egyház tanítását, emellett bemutatja középkori szellemi környezetét, mestereit, forrásait is. Szabó Ferenc legfőképpen azt hangsúlyozza, hogy Dante – próféta szellemű reformátor lévén – jelentősen függött az akkoriban már népszerű Joachim da Fiore „próféta” spirituális tanításától, illetve a később fokozatosan eretnekségekbe hajló joachimizmustól. Rámutat arra is, hogy Dante olyan teológiai kérdéseket feszegetett, amelyeket majd csak a II. Vatikáni Zsinat próbált tisztázni. Enciklopédikus szellem volt, mindent tudni akart, rengeteg tudást beépített a Színjátékba. Életműve szintézis: hatalmas ismeretanyaga miatt elemzői gyakran „a középkor enciklopédikájának” is nevezik. Hihetetlen tudásszomj vezette különböző tanulmányaiban, kutatásaiban: az ókori és a korabeli történelem, a természettudományok különböző ágai (főként a csillagászat), az ókori görög-római irodalom és mitológia megismerésének vágya hajtotta, és mindent egybevetett az ókori és a keresztény filozófia, exegézis és teológia általános világképével. 

Dante hitét vizsgálva Szabó Ferenc leszögezi: a Commedia írója őszintén vallotta a középkori római Egyház teljes és igazi hitét. Valójában nemigen találjuk annak jelét, hogy a Krédóban rögzített apostoli hitet megkérdőjelezte volna. Bár akadtak szkeptikus, hitetlen barátai is, mint például Guido Cavalcanti, akiről Boccaccio azt írta: igyekezett bebizonyítani, hogy Isten nem létezik. Dante maga „levizsgázott” hitéről Szent Péternél, a Paradicsom 24. énekében. Az apostolfejedelem öt kérdésére válaszol, majd elmondja hitvallását. Meghatározza a hitet a Zsidóknak írt levelet idézve: „a hit a remélt dolgoknak alapja, / a nem-látottak mellett bizonyíték” (24,64–65). A kérdésre, hogy hiszi-e valóban mindezt, igennel válaszol, „ez a valódi, igaz hit”. Honnan tudja? – A Szentlélek által sugallt ó- és újszövetségi Szentírásból. Mi bizonyítja, hogy mindez igaz? A csodák hitelesítik: „Ha a világ keresztény hitre tért / – így én – csodák nélkül, az egymagában / a többinél százszor nagyobb csoda” (106–108). Ezt az érvelést Dante Aquinói Szent Tamástól vette át. A költő hitvallása: „Ezt válaszolom: hiszek egy Istenben, / ki örök, mozdulatlan, s hajtja körbe / szeretet s vágy révén az egeket” (130–147). Majd így folytatja: „Hiszek három örök személyt, akik / egylényegűek: egyek s hármak egyben, / hogy »van« és »vannak«, róluk szólva mindegy.” Szent Péter elégedett Dante válaszával. A Paradicsom utolsó, 33. énekében, amikor a költő a vakító „Örök Fénybe” „belebambulni merészel”, e vakító látomásban megjelenik a Szentháromság jelképe, a három kör (106–126). Ugyancsak Dante mély katolikus hitéről tanúskodnak a Színjáték utolsó, sokat idézett sorai: „Itt elhagyott a képzelőerő; / de már forgatta, kimért lendülettel, / elmémet és szívemet a Szeretet, / melytől mozog a Nap s a csillagok.” 

Szabó Ferenc az elemzésében kitér arra is, hogy a természetes rendben a költő Dantét szenvedélyesen hajtja a határtalan és reménytelen tudásvágy, de már a Purgatórium elején kezd megvilágosodni: még a Teremtő (Erő) által elrendezett fizikai világot sem értjük, hogyan érthetnénk a hit titkait. Figyelmeztet az ész ostobaságára, amikor olyat is meg akar tudni, ami a hit tárgya: az isteni Kinyilatkoztatás, a Szentháromság titka: „Bolond, ki azt hiszi: gondolkodásunk / bejárhatja a végtelent, ahol / egy Lényeg van s mégis Három Személy. / Érjétek be, ti emberek, a van-nal! / Ha mindent meg tudnátok érteni, / nem kellett volna, hogy Mária szüljön” (3,34–39). A Paradicsom 19. énekében pedig a mennybe érkezett költő zarándoknak Beatrice bemutatja a bölcs öregembert, a misztikus Szent Bernátot, a „szent szeretet” énekesét, aki megmagyarázza, hogy a Szeretet-Isten titkát ésszel nem, de a szeretet „szemével” megláthatjuk, érző szívvel megközelíthetjük. 

Elemzésének végén Szabó Ferenc visszatér Ferenc pápa már említett apostoli leveléhez, amelyben a Szentatya azt kéri: a művészek Dante emberiségtörténet-költeményétől ihletve szépséget sugárzó alkotásaikkal terjesszék a béke, a szabadság és a testvériség üzenetét. „Ez a feladat a mostani történelmi pillanatban különösen fontos, amikor árnyak, romlás és a jövőbe vetett bizalom hiánya vesz körül minket. Dante, a nagy költő segíthet minket abban, hogy derűsen és bátran haladjunk az élet és a hit zarándokútján, egészen addig, amíg szívünk megleli az igazi békét és örömet, vagyis a Szeretetet, »mely mozgat napot és minden csillagot«”. 

A szerzetes teológus gondviselésszerűnek tartja, hogy Dante-kutatása és -reflexiója közben jelent meg Az örök világosság ragyogása kezdetű pápai körlevél, melynek hatására megszületett benne „meglátása”: „Vajon a próféta és reformátor Dante nem ilyen pápáról álmodott, mint a napjainkban egyházi reformokat kereső Ferenc pápa, aki a próféta költő kedvencét, Ferencet választotta névadójának, és Laudato si’ kezdetű enciklikájában az Assisi Szent spiritualitását tűzte ki a posztmodern világ és az Egyház megújulási programjául?”

Szabó Ferenc: Hétszáz év után. Dante hite és teológiája – mai szemmel.
JTMR–Távlatok, 2021.

Szerző: Bodnár Dániel 

Fotó: Lambert Attila; JTMR-Távlatok

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. december 12-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.