Lelkigyakorlat túl az ötvenen – Az élet második fele: idő az együttérző szív kibontakozására

Kultúra – 2022. november 12., szombat | 14:30

Az Új Ember Könyvkiadó gondozásában megjelent kötet szerzője, Szénásy Anna SSS 1980 óta tagja a Szociális Testvérek Társaságának. Elvégezte a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolát, majd teológiát, zeneterápiát és gyermek-pszichoterápiát tanult. Jelenleg teljesen a kísérés szolgálatában áll, a hétköznapokban és a lelkigyakorlatokban egyaránt.

Szénásy Anna könyve kérésre született egy „ötven pluszos” korosztály számára meghirdetett, harmincnapos lelkigyakorlat után. A résztvevők arra kérték, valamiképpen tegye lehetővé a folytatást, írja meg, amit megosztott, megértetett velük. A szociális testvér Richard Rohr és Amedeo Cencini szerzetes pap teológusok útmutatásai alapján építette fel lelkigyakorlatát, amelyet öt témára osztott.

Első téma: visszatekintés az életünkre. Szénássy Anna SSS kiemeli, hogy élő és személyes hitünk át van itatva az élettörténetünkkel.

Hitünk fejlődéséhez, megelevenedéséhez szükséges, hogy figyelmesen és tiszteletteljesen szemléljük saját élettörténetünket, annak mélyén megsejtsük Istent.

Felfedezzük azt, hogy múltunknak valamennyi epizódja, akár örömteli, akár fájdalmas, „felfedezésre váró jelen, megmutatkozásra való misztérium”. Ha még nem is látjuk, őrizhetjük a reményt, hogy ez a misztérium egyszer megmutatkozik. A szerző megvilágítja: figyelmes, tiszteletteljes érdeklődéssel rátekinthetek élettörténetem egy-egy epizódjára. „Mi az, ami segíti bennem ezt a hozzáállást? És vajon mi akadályozza?... Az egyes fejlődési szakaszok fő témái közül melyek vonzanak? Hol érzem az élettel teliséget, és hol a törékenységet, esetleg fájdalmat?”

Második téma: emberi alapok. A könyv írójának és azoknak is, akikkel kapcsolatba került, mindennapi tapasztalata, hogy az élet közepén túl,

az időskorhoz közeledve egyre nagyobb hangsúlyt kap az integritás. Sokkal jobban közel tudjuk engedni magunkhoz azokat a történéseket, amiket korábban valami miatt távol tartottunk. Összefüggésében kezdünk látni dolgokat, amelyek korábban még egymástól elszigetelten, darabokban éltek bennünk.

Az integritást segíti az életutunkra való visszatekintés. Fontos lehet számba venni, hogy mit kaptunk az élettől, mi az, amiért hálásak vagyunk, és mi az, amit elvett tőlünk, ami esetleg a mai napig fáj, ami miatt csalódottak vagyunk. Az élet második felébe való belépésnek – akár sok éven keresztül is – kísérője lehet a krízis. Az öregségi identitáskrízist feloldó lelki magatartások lehetnek beszűkítők és kitágítók. A beszűkítő: „Életközépnél az addigi keretek felrúgása, kitörés a szembenézés helyett. Ideig-óráig a visszafiatalodás látszatát adja, miközben elodázza a szembenézést.” Ezzel szemben a kitágító: „Mélyebb források után kutatás, mely akkor lehetséges, ha szembenézünk a krízissel együtt járó késztetésekkel (például kitörni akarás az életállapotunkból), érzésekkel (unalom, kiábrándultság, céltalanság). E szembenézés kihagyhatatlanul szükséges szakasza a mélyebb szeretet felé vezető útnak.”

Harmadik téma: az útra kelés. A szerző a népmesék, mítoszok világából indul ki, amelyek sok közös vonást mutatnak, és kifejeznek valami általánosan emberit, emberlétünk közös tapasztalatát. Ilyen közös vonások: az otthon, ahol felcseperedünk. Az útravaló. Az útra kelés, úton levés. Hazaérkezés. Otthonról haza. Ami itt történik: útra kelés a biztosból a bizonytalanba, az ismerős biztonságból az ismeretlenbe, mert valami belülről erre ösztökél bennünket. Lehet, hogy egy fájdalmas élethelyzet is az útra kelés felé mozdít, „gyermekeink kirepülése, szerettünk halála, betegség, válás, nyugdíjazás”. Anna testvér emlékeztet rá:

az élet első felének feladata, hogy erős „tárolóedényt”, vagyis önazonosságot építsünk, a második felének pedig az, hogy megtaláljuk azt a tartalmat, amelyet a tárolóedény tartalmazni hivatott.

Ez a tartalom a kapcsolat, mely a bizalom, a ráhagyatkozás útján kezd életre kelni bennünk. Ahhoz, hogy Krisztus növekedjen a lelkünkben, szükséges az emberségünk, tehetségünk kibontakozása. Az élet második felére pedig különösen is érvényes Keresztelő Szent János mondata: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem” (Jn 3,30). És ahogy az ő jelenléte növekszik bennünk, „egy mélyebbről jövő önazonosság-tapasztalat ízét érezhetjük meg”.

Negyedik téma: a szűk kapu. A könyv írója lehetségesnek tartja: most jött el az ideje annak, most erősödtünk meg annyira, hogy irgalommal és együttérzéssel tudjunk fordulni a bennünk élő gyermek felé. Ha lelkünk mélyébe pillantunk, felismerjük: „a sebzettség mélyén levő vágynak van létjogosultsága!” Mély vágyainknál időzve tudunk Istenre várakozni. „Az önmagunkkal való együttérés ráhangol arra, ahogyan Isten van velünk, az ő irántunk való érzéseire, és megnyit a kapcsolatra. Pont abban vagyunk szeretve, amiben vagyunk és amilyenek vagyunk.”

Titokzatos módon éppen a hiányaink, sebeink válnak Isten megjelenésének helyévé. Ahol a leginkább rászorultak vagyunk, „ott tudunk megnyílni arra a szeretetre, amit belül élünk meg, de ami nem belőlünk jön.

Saját elégtelenségünk átélése szükséges ahhoz, hogy egy nálunk hatalmasabb forrásból kezdjünk táplálkozni, hogy szívünk megnyíljon a nagyobb szeretetre.”

Ötödik téma: új küldetés születése. Anna testvér az előző témát továbbgondolva kifejti: visszatérő gyengeségünk, rászorultságunk utat mutat: rajta keresztül találkozhatunk legmélyebb vágyainkkal, és ha ezekkel kapcsolatba kerülünk, Istennel találkozhatunk. Így legmélyebb gyöngeségünk ismerete egyben a legfőbb erőforrásunkká válik. Ennek ellenkezője is igaz: „legmélyebb gyengeségünk nem ismerésével legfőbb erőforrásunktól is el vagyunk vágva”. Ennek következménye lehet a kiégés, elszürkülés, középszerűség. Ám legesendőbb állapotunkban, amikor felhagyunk a meneküléssel, és belesimulunk Isten ölelésébe, tapasztalattá válhat: „Krisztus tartja az életünket, nem mi magunk”. A szociális testvér egyúttal arra is felhívja a figyelmünket: ahogy saját gyengeségeinket befogadtuk, úgy tágasabban befogadhatjuk a másféle embereket is. Ha megbocsátottuk magunknak, hogy tökéletlenek és esendők vagyunk, „akkor megbocsáthatjuk ezt mindenki másnak is”. Ha ezt nem tesszük meg, továbbadjuk ítéleteinket, keserűségeinket másoknak is. Ez sok idős ember tragikus útja.

Szénásy Anna végül leszögezi: arra kaptunk meghívást, hogy megjelenítsük Krisztust az együttérző szeretet által önmagunk és mások felé egyaránt.

Az élet törékenységében felismerhetjük a keresztre feszített és feltámadt Urat, aki „szelíden árasztja ránk a megváltás fényét” (Húsvéti örömének).

A kötet borítóját és illusztrációit Fecske Orsolya SSS festőművész készítette, képei harmonikusan illeszkednek a szöveghez.

Szénásy Anna SSS: Lelkigyakorlat túl az ötvenen – Az élet második fele: idő az együttérző szív kibontakozására
Magyar Kurír – Új Ember Könyvkiadó, 2022

Szerző: Bodnár Dániel

Magyar Kurír

Szénásy Anna SSS Lelkigyakorlat túl az ötvenen – Az élet második fele: idő az együttérző szív kibontakozására című kötete megvásárolható az Új Ember könyvesboltban (Budapest, V. kerület, Ferenciek tere 7–8. Nyitvatartás: hétfő, kedd, csütörtök, péntek 9–17 óráig; szerda 10–18 óráig) vagy megrendelhető az Új Ember online könyváruházban.

Kapcsolódó fotógaléria