Miért éppen Rilke?

Miért éppen Rilke? Olyan kérdés ez, mely további dilemmákat rejt magában. Miért éppen Rilke emelkedett a világirodalom pantheonjába a közép-európai lírai modernségből? Miért ő hatott oly különös erővel a huszadik századi magyar irodalomra? Miért Rilkéhez nyúl vissza leggyakrabban Báthori Csaba? S e sorok írója is: miért éppen Rilkéből merít nyugalmat a nyughatatlansághoz?

Ami elfogultságainkat illeti, arra a térségi magyarázat kézenfekvő volna. Csakhogy szellemföldrajzi övezetünkből más jelesek körül (Holantól Szymborskáig) mégsem alakult ki eleven és értő kultusz, ahogy a német nyelvű modern poétikák (Benn, Celan és mások) hazai népszerűsége sem mérhető Rilkééhez. Azt valószínűsíthetjük, hogy az osztrák költő esetében éppen egy egyetemes igazságokra szerződő, szakadatlanul komoly elhivatottságot mutató, a gondolati esztétikum lehetőségeit korszakaiként latolgató, egyszerre éterien filozofikus és képekben tobzódó költészeti modellje vívta ki tartós rokonszenvünket.

A Die Sonette an Orpheus / Szonettek Orfeuszhoz (2013) kétnyelvű ünnepe óta Báthori Csaba nemcsak világra is szóló levelezésfordítást (négy kötetben, 2014-ben; s külön a Levelek egy ifjú költőhöz című anyagot) adott közre Rilkétől, hanem egy karcsú – a költő franciául írt verseit tolmácsoló – könyvecske (Gyümölcsöskertek, 2022) mellett immár a harmadik nagyszabású költészeti honosítást is elvégezte. A Csillagközi évek (2022) kezdte a sort, a Tér és csillagok (2023) folytatta, trilógiává pedig e mostani munka váltja.

Az Ezer láthatatlan című könyv az 1910–1926 között keletkezett és a költő életében meg nem jelent verseket, verskezdeményeket, vázlatokat fog egybe, gazdag jegyzetanyag kíséretében. (Megjegyzendő: Rilkénél a töredék is a teljesség foglalata .) A fordító megvilágosítóan szép utószava szabatosan foglalja össze a rilkei ars poeticát, miszerint  a költő feladata: dicsérni, magasztalni a létezést – minden szegletében, vetületében és alakváltozatában (146.) Ez az alapállás egy új antropológiát sugall, és egy égibb embert ígér. Hiszen ilyen ez a versuniverzum: „nagykorú csillagvilág” és „fékezhetetlen / tér” (21.) a magasban, „egzegéta fény” (95.) és „világgal telt egyedüliség” (121.) a földi bázisokon.

A csillagmotívum mátrixos szövevénye, a tér, a gyerekkor vagy az angyal képzetvilága a garancia a létköltészetre. (Báthori az esszéiben gyakorta figyelmeztet a rilkei alapszókincs hálózatos természetére, életműszervező hatására.) E kötetben az is föltűnik, hogy Rilke gyakran fogalmaz szentenciás eréllyel, s olyankor az értelmezést megelőző megértést az olvasó már alig képes az eredendő helyesléstől elválasztani: „az öröm mindig fölfelé vezet” (27.) – „adakozva különülünk el” (65.) – „Erősebb megértés a lázadásnál / a szolgálat: így érünk odaátra.” (65.)

Az önmegismerés műveleti rendje alázatos öntudatig cizellálja a létezés mindenkori alanyát: „mert nem tudok járni, csak térden állva” (37.) – „Nem vagyok senki része.” – „Ah, vad szívemben talál helyet / a házatlan örökkévalóság.” (77.) Az egymást méltányló identitások a másik létéből nyernek esélyt is, jogot is arra, hogy a kölcsönösség vidéke fölött a közös mennyboltot is elérhető evidenciának tekinthessék: „És ha egymást érzelemmel beértük, / kiléptünk abba, ami a világ? / A gyönyörtől, mellyel egymást megértjük, / magasabb lett a Talány, odaát?” (32.) – „E csókok valaha szavak voltak” (32.) – „Isten szeret, nem a szerelmes férfi” (46.). A transzcendenciát érintő sejtések-szándékok pedig gyakran fordulnak a többes szám mindenkire kiterjesztett grammatikájához: „de minket szorít ezer Láthatatlan” (61.) – „Csak egyszer tartoznánk valahára / ahhoz, ami Egy!” (96.) – „Csak istenek vannak. Tükreiken / át vonulunk, hátunkban növénnyel, / állatokkal” (107.).

Új Hölderlint köszönhetünk Báthori Csabának, aki saját Shakespeare-t is létre fordított, és magyarrá avatta Robert Walsert. De legnagyobb közvetítői tette – a német nyelvű József Attila-összes mellett – Rainer Maria Rilke leveleinek és költészetének átigazgatása nyelvünk koordinátái közé. Gyönyörű mindenség lakja e legújabb kiadványt is – „Gyönyör, hogy a mindenség fog át.” (52.)

Rainer Maria Rilke: Ezer láthatatlan, ford.: Báthori Csaba, Napkút Kiadó, Budapest, 2023.

Fotó: Britannica; Napkút Kiadó

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. szeptember 17-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.