Saját idő – Acsai Roland: Áttelelő nap

„…nem a verseket kaptam ajándékba a világtól,
épp fordítva: a világot kaptam ajándékba a versektől.”  
(Csoóri Sándor: A világ érzéki metaforája)

Acsai Roland neve több költőt takar. Az egyik depresszív szabadverseket írt, híradásokat a fiatalkor közérzeti zónájából. A másik természetmisztikát költött – észak-európai és távol-keleti szellemtanoktól ihletve. A harmadik ezekben az években teljesedik ki: Acsai legfrissebb poétikai korszaka a verstani hagyományok fölélesztését célozza; amely törekvéssel egyidejűleg irodalomtörténészi, műelemzői esszék, tanulmányok is sűrűn kikerülnek az alkotói műhelyből. (És a műfordítói, valamint az epikus-dramatikus életműről még szót sem ejtettünk…)

A Mi dalol a madárban (2021) után az Áttelelő nap is a gyerekkorig visszatekintő számvetés nosztalgikus szólamait, az emlékőrző-múltértelmező versnyelvi gesztusok érzelmességét bűvöli egyedivé azzal, hogy századok előtti alaktanok közbenjárását kéri. („Nagyobb hangsúllyal kellene szerepeltetni irodalomoktatásunkban a verstan tanítását” – alakul pedagógiai intelemmé a lírikusi gondolat a költő Csokonai-tanulmányában [Magyar Nyelvőr, 2023/3.]). Hogy az eredmény nem anakronisztikus pátosz, azért a stílusregisztereket keverő, fesztelen szólammód és a metrikai szigort oldó, retorikai könnyedség szavatol.

Viszonylag testes – mintegy kétszáz oldalas – anyag tagolódik formanyelvi fejezetekre. Higgadtan elégikus, derűsen érett szövegek sorjáznak; bennük játék, hódolat és hűség lelki-szellemi alakzatai szervesülnek egymásba.

A nyolc ciklus már címével tájékoztat verstani ambícióról, történeti látóhatárról és létösszegző eltökéltségről: I. Pszeudo-hexameterek, II. Őszi rondelek, III. Az alexandrinok-ciklus, IV. Vízkereszt, V. Egykori, VI. Valódi hexameterek, VII. A Csokonai-ciklus, VIII. Az új Carmenekből. Az időmérték itt valóban időt mérő-tagoló eszköz; és mintegy a dimenziók közt evickélő ember önmegalkotó szándékainak záloga („Csupa élet csak, amink van, / ami hív, az feledés.” – Belereng; „A lélek árva titka / kimondható ma bátran.” – A nimfa fényes). Azé, akit családi kötelékek szabadítanak fel, és természetközeli érzékenység vértez föl életerővel.

Alanyi hangütés és a stílusjátszó tájköltészet arányrendje teszi, hogy oly keresetlen a szövegek metafizikai vetülete is („Mindenem itt: örök oltár.” – Örök oltár; „Ennyit a korról, amit gyerekkornak hívtunk. Megöröklik / tőlünk a gyermekeink, ahogyan majd az égit, a földit.” – Felerészben).  Életképek és reflexiók összjátékát a versbeszéd patinája gyakran szentenciaként ragyogtatja föl: „égbe hull, ami porba” (Ami porba) – „Az elmúlás hűsége ez.” (Visszatérő szeptemberek) – „Minden helyünk lehetne őrhely, / hol várnánk azt, ki várni fog.” (A bezáruló) – „Nem a szív, csak az ég nehezül, / az idő vele hal, vele hűl.” (Az idő) – „élni nyílt titok” (A nyílt titok).

A kötetet elő- és utóhangképpen két kiemelt költemény keretezi. „Ma a köd kavarog” – ez a könyv legelső sora (Ma a köd). A zárlat pedig? Hazavezeti a jelent, minthogy békévé oldja az emlékezést – az anakreóni dalformát felülíró anapesztusok fürgeségével: „A jelenbe a régen, / az igenbe a még nem. / Mi az új, mi a rozsdás, / az idők szavatolják. // Huzatos hazaúton / megyek, túl ama húszon, / meg a negyvenen is túl, / de a múlt ege tisztul. // Ami húz, le ne húzzon, / ami fúj, hazafújjon!” (Huzatos hazaút).

A szó leghagyományosabb értelmében szép verseket olvasunk. Korszerűtlen kísérletek volnának? Távolról sem. Inkább saját időt szerkesztők. A Szepesi Erika jegyezte fülszöveg korszakértelmező nézőpontját kölcsönvéve: „...Acsai Roland művelt és érzékeny költő, és folytatja a huszadik század közepe tájt indult áramlatot, amelynek célja az volt, hogy a formabontó, harsány, szabadverses avantgárddal szemben a fenyegető kort megpróbálja a renddel, a formával megzabolázni.”

Bizony: évtizedekkel a költészeti újklasszicizmus után Acsai Roland újabb klasszicizmussal gazdagítja sóvár ízlésünket, közös eszméletünket.

Acsai Roland: Áttelelő nap.
Tipp Cult Kft. (Parnasszus könyvek, P’art sorozat), 2023.

Fotó: Tipp Cult Kft.

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. július 16-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.