Szabad szív dobban egekig

A Táncol a por (2015) után a közelmúltban újabb szép esszékötettel jelentkezett a kortárs protestáns eszmélkedés egyre meghatározóbb alakja, az irodalomtudósból lett lelkiségi író, Tóth Sára. A Minden itt van című kiadvány, rendhagyó módon, két alcímet visel: Tűnődések hitről, spiritualitásról – áll a borítón, Keresztény tűnődések – olvassuk bentebb. Csak a műfajjelölés egyezik, kétszeres nyomatékot kapva így: valóban, tűnődésnyi esszék-jegyzetek sorakoznak a könyvben, füzérük pedig egy hitéleti tudatosság természetét ábrázolja ki. (Mindebben Molnár Illés szerkesztői munkájának is fajsúlyos szerepe lehet.) Egy idevágó szöveghely szerint a szerző alapállása nem a végső válaszok birtoklásának kevélysége, hanem „tiszteletteljes tűnődés a titok jelenlétében” (153.); könyve pedig: nem kinyilatkoztatás, hanem beszélgetés. „Közös figyelés, hogy hátha meghalljuk a Szót. Vívódás és vallomás – keresztény módra…” (11.) 

„Mai kultúránk egyszerre szélsőségesen ironikus és humortalanul görcsös” (10.): a korszellemnek ez a szinopszisa egy végletektől tartózkodó, egyensúlyos gondolati magatartást alapoz meg. Gondolkodó hit vet számot a kötetben azzal, mit jelenthet – és mit jelentsen – a „lelki nagykorúság” (10.), a „felnőtt hit világa” (24.), avagy „a hit felnőttkora” (25.). Tóth Sára nem felejti el – és nem rest másokat is emlékeztetni erre –, hogy az örömhír az öröm híre. A koronként-közösségenként elkülönböző istenképeket tapintatosan, de erélyesen szembesíti. A szorongás (mely önbüntető szigorúságból forrásozik) az egyik vallási pólus – a megbocsátás és elfogadás metafizikája a másik. Minden józan értelmi és érzelmi megfontolásból az utóbbi kívánatos volta következik; az önátadás gyöngéd műveletei, a szabad szív egekig dobbanása – szemben az „erőkereszténység” (73–80.) megörökölt hatalmi struktúráival. Mert erőért is csak esendőség szavatolhat – „Istent először szemlélni kell, s csak azután szolgálni” (37.). 

Tóth Sára a korszerű keresztény identitás ismérveit, feltételeit, lehetőségeit és változatait veszi számba. Nem előíró szigorral, hanem a „boldog bizonytalanság” (17–18.) hitéleti nézőpontjából. Hétköznapi helyzetekből, laikus dilemmákból bont ki könnyen követhető teológiai elemzéseket; az anyák napja, a párválasztás, a gendertudomány vagy a celebkultusz jegyzetnyi meggondolása hit és tudomány eltérő-összefutó kognitív mintázatait rajzolja harmóniává. A valósággal szembesülés, a világba merítkezés törékeny parancsa személyes történetek, tanulságos anekdoták révén ölt alakot, s a profánban is megjelenő szentséghez mutat utat. Különben aligha is jutnánk – a szerzővel együtt – ama belátásra: „…a keresztény hit szép. Tágas térre tesz. […] Éppen gyengeségem, esendőségem által kapcsol be a kozmikus és egyben intim módon személyes szeretetáramlásba” (13.).

Felekezeti határokat nem ismerő, „radikális nyitottság” (19.) a Tóth Sáráé; sok jó szava van például a katolicitásról, miközben bátran illeti önkritikus megjegyzésekkel saját egyházát. Fölfogásában – mellyel nehéz volna nem rokonszenveznünk – a Biblia és a hagyomány: nem dogmák rendszere, hanem „szent beszélgetés” (18.), találkozások és tanúságtételek eleven összegződése, a szakadatlan változás lélekteli dinamikája. „Nincs mozdulatlan egység” (106.), mondja – hiszen Isten a szeretetben, a szeretet pedig én–te viszonylatokban történik meg. Amiből az is következik, hogy egy közösségi hitélet közegében az egyént alkalmi kételyei sem kell, hogy fölemésszék, hiszen – bizonyosságaikkal, belátásaikkal – benne élnek akkor is a társak (avagy az egyház), ahogy ő is bennük (avagy az egyházban). „Egymást hozzuk Isten színe elé” (164.).

Jézus nemcsak a törvény ismeretére kérdez rá, hanem arra is: „mint olvasod?” (Lk 10,26) Tóth Sára írásai ezt a mintet bontják ki, és göngyölik elénk. Mégpedig oly alanyi hitellel – és stiláris műgonddal (melynek része a szabatosan végjegyzetelt idézetek, utalások sokasága is) –, hogy az Ézsaiás 55,11-gyel elmondhatja ő is: „…Így lesz az én beszédem, amely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, amit akarok, és szerencsés lesz ott, ahová küldöttem.”

Tóth Sára: Minden itt van.
 Harmat Kiadó, 2021.

Fotó: Harmat kiadó

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. október 29-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.