Tíz szó – Megjelent a XIV. Leó pápa megszólalásait és beszédeit tartalmazó kötet

Tíz szó. Nem sok tíz szó, de lehet egy téma felvetése, mely a keresztény élet gazdagságáról szól. Ezért kiindulásként szeretnék ebből a tíz szóból hármat kiválasztani, mint egy képzeletbeli párbeszéd kezdetét azokkal, akik ezeket az oldalakat olvassák: Krisztus, szeretetközösség, béke – indítja előszavát XIV. Leó pápa.

Isten a közelünkben akar lenni

Mindenekelőtt a központban: Krisztus. Minden megkeresztelt megkapta a vele való találkozás ajándékát. Elérte őt világossága és kegyelme. A hit éppen ez: nem egy gigászi erőfeszítés arra, hogy elérjünk egy természetfeletti Istent, hanem Jézus befogadása életünkbe, annak felismerése, hogy Isten arca nem áll távol a szívünktől. Az Úr nem egy varázslény, sem pedig egy megismerhetetlen misztérium, ő eljött hozzánk Jézusban, abban az Emberben, aki Betlehemben született, Jeruzsálemben meghalt, feltámadt és ma is él. Ma is! A kereszténység titka pedig az, hogy ez az Isten szeretne egyesülni velünk, a közelünkben akar lenni, a barátunk lenni. És így mi ő leszünk.

Szent Ágoston írja János evangéliumáról szóló művében: „Értitek, testvérek? Tisztában vagytok a kegyelemmel, amit Isten kiárasztott ránk? Csodálkozzatok, örvendjetek: Krisztussá váltunk! Ha Krisztus a fej és mi a tagok, az egész ember ő és mi vagyunk” (Beszédek Szent János evangéliumáról 21,8). A keresztény hit részvétel az isteni életben Jézus emberségének megtapasztalásán keresztül.

Egység és sokszínűség

Krisztus ezen túlmenően a szeretetközösség alapja. Egész létezését az határozta meg, hogy híd akart lenni: híd az emberiség és az Atya között, híd a személyek között, akikkel találkozott, híd saját maga és azok között, akik a peremre szorultak. Az Egyház Krisztusnak ez a szeretetközössége, ami folytatódik a történelemben. És ez egy olyan közösség, amely az egységben megéli a különbözőséget.

Jézus egyesít minket, túl személyiségünkön, kulturális vagy földrajzi eredetünkön, nyelvünkön és történetünkön. Az egység, amelyet barátai között teremt, titokzatos módon termékeny és mindenkihez szól. „Az Egyház mindazokból áll, akik összhangban vannak testvéreikkel és szeretik felebarátjukat” (Szent Ágoston beszédei 359,9).

A szeretet legyőzi a háborút

Ennek az összhangnak, ennek a testvériségnek, ennek a közelségnek lehetnek és kell, hogy legyenek tanúi a keresztények a mai világban, melyben annyi háború dúl.

Krisztustól és a közösségtől a békéhez jutunk, ami nem hatalmaskodás, nem erőszak eredménye – folytatta előszavát Leó pápa. – Krisztus az, aki kínszenvedése sebeit viselve találkozik övéivel, és azt mondja: „Békesség nektek!”. A szentek arról tanúskodtak, hogy a szeretet legyőzi a háborút, és hogy csak a jóság fegyverzi le az alattomosságot, és csak az erőszakmentesség tudja megsemmisíteni az elnyomást. Szembe kell néznünk világunkkal: nem tűrhetjük tovább a strukturális igazságtalanságokat, melyek miatt, akinek több van az egyre többet birtokol és fordítva, akinek kevesebb van, az egyre inkább elszegényedik. A gyűlölet és az erőszak félő, hogy túlcsordul egészen addig, hogy a nyomor elterjed a népek között: éppen a közösség vágya, egymás iránti testvéri érzéseink adják az ellenszerét mindenfajta szélsőségességnek.

Lefegyverezve

Christian de Chergé atya, tibhirine-i trapista perjel, akit tizennyolc másik vértanú szerzetessel együtt avattak boldoggá Algériában, miután átélte a terroristákkal való találkozást, megkapta Krisztustól a vele és Isten minden gyermekével való szeretetközösségben az ajándékot, hogy olyan szavakat írjon, melyek még ma is beszélnek, mert Istentől jöttek. Amikor azt kérdezte magától, milyen imádsággal fordulhatna az Úrhoz egy ilyen nehéz próbatétel után, ezt írta: „Jogom van azt kérni, »fegyverezd le«, ha nem kérem előbb »fegyverezz le engem« és »fegyverezz le minket« mint közösséget? Ez az én mindennapi imám.” És éppen azon az észak-afrikai földön, mintegy 1600 ével korábban Szent Ágoston kiemelte: „Jól élünk, és jó idők lesznek. Mi vagyunk az idők” (Szent Ágoston beszédei 80,8).

A mi korunkat mi határozhatjuk meg a tanúságtétellel, a Szentlélekhez szóló imával, hogy maguk körül békét teremtő emberekké tegyen minket, befogadva Krisztus kegyelmét, és elhintve a világban szeretete és irgalmassága illatát.

„Mi vagyunk az idők”: ne csüggedjünk az erőszak láttán; kérjük az Atyaistentől minden nap a Szentlélek erejét, hogy a történelem sötétjében felragyogtassuk a béke élő lángját – zárta előszavát Leó pápa.

A bővebb ismertetés ITT olvasható.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír