Több mint prédikációs muníció – Megjelent az Isten szava minden napra 2022 című kötet

A kötet megjelenést minden évben sokan várják, mely több mint napi elmélkedések gyűjteménye és prédikációs muníció. A Pápai Életvédő Akadémia elnöke, a II. János Pál Pápai Intézet nagykancellárja írásai segítenek, hogy a hétköznapokban is közelebb lépjünk Istenhez és egymáshoz.

Az elmélkedések felölelik a teljes liturgikus évet: 2021. advent első vasárnapjától 2022. Krisztus király ünnepéig napról napra kínál elmélyülnivalót mindannyiunknak.

Az alábbiakban a szerző előszavából idézünk.

Az imádság menti meg a világot

Az Isten szava minden napra 2022 olyan pillanatban jelenik meg, amikor a világot – bár különböző mértékben – még sújtja a koronavírus-járvány. Továbbra is igaz: mind egy hajóban evezünk, és együtt kell kilábalnunk ebből a világméretű tragédiából. Úgy is mondhatnánk, hogy

ezekben a véget nem érő, nehéz hónapokban láttuk, hogy mind ugyanabban a viharban hánykolódunk, ki-ki más és más bárkában: van, akié törékenyebb, másoké pedig egészen magára hagyatva küzd az árral.

Gondolok itt különösen is az idősekre, akik a legsúlyosabb árat fizették a Covid-19-vírusnak, de ott vannak a fogyatékkal élők, a fiatalok is… Sőt, egész országok – általában a legszegényebbek –, vagy legalábbis lakosságuk egyes csoportjai, amelyekben az igazságtalanság, az éhínség, a konfliktusok, háborúk különösen is megnehezítik a világjárvány elleni küzdelmet. A pandémia a meglévők mellé újabb nyomort hozott, válságba taszítva a föld legszegényebb gazdaságait, nyomorba döntve emberek millióit.

Hogyan is maradhatnánk közömbösek ennyi tragédia láttán?

Az Isten szava minden napra 2022 sok és sokféle ország olvasóihoz jut el. Ők egymástól távol élnek ugyan, de szívükben érzik hazájuk fájdalmát az őket sújtó betegségek és háborúk miatt. A zsoltárossal együtt énekelhetjük: „Emlékezzél, Uram, szolgáid gyalázatára: a népek minden gyűlöletét el kell viselnem. Hisz ellenségeid ócsárolnak minket, Uram, s kigúnyolják fölkented nyomait.” (Zsolt 89,51–52)

Az Isten szava minden napra sorozat, amely az idei kiadással huszadik születésnapját ünnepli, vagyis ennyi éven át kísérte az olvasót a Bibliával való találkozás és az imádság útján, segítséget szeretne nyújtani ahhoz, hogy hordozni tudjuk „sok nemzet gyalázatát”. Ezt akarjuk megélni a Sant’Egidio közösséggel ebben az új esztendőben is, amelyet az Úrtól kapunk ajándékba, hogy éljünk.

A „közöny globalizációját” – ahogy Ferenc pápa mondta pápasága kezdetén – a „közbenjárás globalizációjával” kell felváltanunk.

Ebbe a távlatba illeszkedik ez a kötet azzal is, hogy az Isten Anyját mint a „minden szenvedő örömét” ábrázoló ikonnal a borítóján jelenik meg.

Ez az orosz ikon a 17. században készült. Középen az Istenszülő, bal karján a gyermek Jézussal, míg jobb keze királyi jogart tart, fején pedig királynői koronát visel. Fölötte, a magasban az áldást osztó Seregek Ura; jobbján a Nap, balján a Hold, azaz az egész világmindenség. Az Istenszülő körül ott vannak a betegek és a szenvedők, akik az ő közbenjárása révén nyernek gyógyulást és segítséget az angyaloktól. Az ikon közepén, a mondatszalagon ez a könyörgés olvasható: „Szent Anyánk, kit a szüntelen ének illet, ki az összes szentek legszentebb Igéjét szülted.” Az alatta lévő két szalagon, balra és jobbra, az alábbi szavak olvashatók:

„Fogadd el imádságunkat” és „Szabadíts meg minden veszélytől”. Az Istenszülő bal és jobb oldalán pedig: „mezíteleneknek ruhát”, „betegeknek gyógyulást”.

Az Orosz Ortodox Egyház hagyománya ezt az ikont egy 1688. október 24-én történt csodához kapcsolja. Joakim pátriárka nővére, akit már jó ideje betegség gyötört, imádság közben hangot hallott, amely arra buzdította, hogy könyörgésével és esedezésével Mária ikonjához forduljon. Eközben a szomszédos templomban a „minden szenvedő öröme” Istenszülő ikonjának tiszteletére mutattak be szent liturgiát. A beteget meghintették szentelt­vízzel, mire gyógyultan fölkelt. Az Orosz Ortodox Egyház mind a mai napig minden október 24-én megünnepli Máriának, „minden szenvedő öröme” ikonjának ünnepét.

Ez az ikon nyitja meg az Isten szava minden napra idei kötetét. Isten Szent Anyja és az Egyház a hívek összejöveteleinek középpontjába kerülnek, és az egész világért közbenjárnak az Úrnál. Mi, az Isten szava minden napra olvasói társulhatunk az angyalokkal, akik – mint az ikonon – segítik a közbenjárás szolgálatát minden beteg emberért és a népek közötti békéért. A kornak, amelyben élünk – akár azokban az országokban, ahol már a pandémia utáni időszakról kezdhetünk beszélni, akár azokban, amelyeket a járvány még kegyetlenül sújt –, szüksége van az imádságra és a közbenjárásra, angyalokra, akik Isten irgalmával élnek. Ferenc pápa továbbra is példát mutat nekünk. Mindnyájan emlékszünk rá, amikor 2020. március 27-én este egyedül állt az eső áztatta, üres Szent Péter téren, Isten színe előtt, hogy közbenjárjon mindnyájunk nevében az egész világ megmeneküléséért. Attól az estétől kezdve mindenütt a világon megannyi imádság száll fel az Úrhoz azért, hogy véget érjen a világjárvány és helyreálljon a béke. Ennek az imádságnak az emléke helyet kapott kötetünkben is. Újra megerősíti ez számunkra azt, amit az Egyház hite nemzedékről nemzedékre továbbad: hogy a hívek közös imádsága megmenti a világot minden gonosztól és bajtól. Ezt hirdeti a pap is abban az imádságban, amelyet közvetlenül a Miatyánk után mond: „Szabadíts meg, kérünk, Urunk, minden gonosztól; adj kegyesen békét napjainkban…”

A kitartó közbenjáró imádság Jézus tanítványainak legfőbb művei közé tartozik, amire hivatásunk szól ma is, a nagy változások idején.

Az imádság mindenkit képes felemelni, Isten jelenlétébe átemelve megváltani.

Eszünkbe jut Lukács evangéliumának az az epizódja, amikor Jézus kisebb fajta kate­kézist tart a közbenjáró imádságról: „Mondjuk, hogy valamelyikteknek van egy barátja, és az éjfélkor bekopog hozzá ezekkel a szavakkal: Barátom, adj kölcsön nekem három kenyeret, útról érkezett egy barátom, s nincs mit enni adnom neki.” (Lk 11,5–6) Tudjuk, hogyan folytatódik a tanítás. Általában úgy tűnik, mintha két beszélgetőtárs venne csak részt az imádságban: aki imádkozik, és Isten. Valójában Jézus ebben a példabeszédben három személyt említ: azt, aki kér; az éjszaka közepén álmában megzavart barátját; és a másik barátot, aki a kenyeret kérő házába váratlanul betoppant. Ez utóbbi, harmadik szereplőről hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Pedig éppen ő rezgeti meg, hozza mozgásba a barátság hálóit. Csak mert egy utazó éhes és minden üzlet zárva van már éjnek idején, megkezdődik egy történet. Jézus nem véletlenül beszéli el ezen a módon. Azt szeretné tudtunkra adni, hogy az imádság nem csupán párbeszéd köztem és Isten között, a hívő és Ura között. Van itt egy olyan különleges mozzanat, amelyre Jézus szándékosan rá akar mutatni. A házigazda képes azért bezörgetni a másik barátjához, mivel egy vendég éjszaka esett be hozzá anélkül, hogy lenne mivel megkínálnia, bár tisztában van azzal a kockázattal, hogy terhesnek találják majd a jövetelét (a palesztin otthonok mindössze egy szobából álltak: éjjel felkelnie valakinek egyet jelentett a család nyugalmának megzavarásával, hiszen át kellett másznia a többieken).

Lám, így születik a közbenjáró imádság. Valaki megjelenik a saját problémáival – éhség, betegség, magány, háború vagy igazságtalanság, elnyomás, magára hagyatottság sújtja –, hogy megszakítsa álmunkat – mely időnként a közöny álmossága –, egészen odáig menően, hogy úgy érezzük, kénytelenek vagyunk segítséget kérni mi is valaki Mástól.

Mielőtt Isten szívének ajtaján kopogtatunk, arra hívnak minket, hogy nyissuk meg szívünk ajtaját annak, aki kopogtat rajta.

Ez az értelme annak a közbenjáró imádságnak, amelyet a tanítványok hivatottak végezni úgy, mint igazi papi szolgálatot. Engedni, hogy megsebezzék szívünket: ezt kell gyakorolnunk ebben a nehéz időben. Nincsenek meg mindig az erőforrásaink ahhoz, hogy megoldjuk azok bajait, akik hozzánk fordulnak. Mindig rendelkezésünkre áll azonban az imádság ahhoz, hogy közbenjárjunk értük. Jézus katekézise biztosít minket erről: „Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja mennyei Atyátok a Szentlelket azoknak, akik kérik tőle.” (Lk 11,13)

A közbenjáró imádság tesz minket katolikussá, azaz mindenki iránt vendégszeretővé az imádságból kiindulva.

Ezt az alázatos célt tűzi ki maga elé az Isten szava minden napra 2022: hogy azokkal, akik engedik, hogy megérintse őket a mindennapi imádság, olyan lelki templomot alkosson, amely a világ minden részén szilárd alapokon áll, ahonnan – a különböző időzónákat is figyelembe véve – szüntelen, egyetemes közbenjáró könyörgés száll fel Istenhez, hogy szálljon le, és hozza el mindenkinek a szabadulást. Ez a közbenjáró imádság segít abban, hogy anyjuk és apjuk legyünk különösen azoknak, akiket megpróbáltak a csapások és a magány; akik talán nem ismerik egymást, de akiket közbenjárásunkra Isten megismert és meggyógyított. És, amint az angyalok, mi is szereplői lehessünk Mária, a „minden szenvedő öröme” ikonjának.

Magyar Kurír