„Krisztusnak semmit elébe nem teszek” – Örök életre szóló elköteleződés a Pannonhalmi Főapátságban

Július 11-én a bencés közösségek világszerte arra emlékeznek, hogy az alapító, Szent Benedek földi maradványait Montecassinóból a Fleury-apátságba vitték.

„Törekedjetek arra, hogy a béke kötelékében fenntartsátok a lelki egységet, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól” – áll az efezusiaknak szóló levélben. A részlet a szentleckében hangzott el az ünnepi konventmisén. Ennek a felhívásnak ma különös jelentősége van, ahogy arra Hortobágyi T. Cirill főapát felhívta a figyelmet. Mint mondta, a különböző társadalmi kérdések, az Európa jövőjéről alkotott vélemények és a határainkon dúló ukrajnai háború megítélése mind megosztottságot, elutasítást, olykor még gyűlöletig menő ellenségeskedést teremtenek, és széttördelik az egyébként is törékeny békét. „A mai szentmise meghívás arra, hogy átéljük sajátos, liturgikus módon minden honfitársunkkal, keresztényekkel és minden emberrel való egységünket.

Hivatásunk egy reményre szól: Szent Benedek atyánk nagy családjában, az ő lelkiségét követve közeledni Istenhez, befogadni szeretetét, akaratát, azt a hivatást, amire hív minket.”

A misén Bartók Ferenc OSB hirdetett igét. Felidézve Szent Benedek életének fontos mozzanatait elmondta, hálásak lehetünk az alapítónak a Reguláért és az általa nyújtott rendért. Az ugyanis soha nem az embert megszorító, szabadságában kisemmiző vagy háttérbe szorító rendet jelenti, hanem a felemelőt, ami utat mutat a belső béke megteremtéséhez.

A Regula egyik súlypontja az istenközpontúság, ahogy Benedek előírja a szerzeteseknek: mindig Istent tegyék az első helyre.

Ha valaki például a felvételét kéri a közösségbe, először is meg kell kérdezni tőle, hogy valóban Istent keresi-e. Bartók Ferenc bencés pap szerint ez nemcsak a bencés életet kezdő növendékek fontos kérdése, hanem minél többet megél valaki a bencés életben, annál inkább meg kell kérdeznie önmagától is: „Kit keresel?” A teljesítményt, a magamutogatást, esetleg a „presztízslétrán” a helyet, vagy egyszerű, észrevétlen, szorgalmas szolgálattal Istent?

A Regula másik súlypontja a munka, amelyet szolgálattá tett Szent Benedek, amit mások javára végeznek a bencések. Ahogy az evangéliumban Jézus is tanította, nem egymással versengve, hanem mint a cselédek, mindenkinek a szolgáiként, szeretettel, odaadóan.

A prédikáció után következett az ünnepi pillanat. Takács Magdolna – Rita testvér – Hortobágyi T. Cirill főapát előtt ajánlotta fel magát Istennek. „Ígérem, hogy Szent Benedek atyánk Regulájának szellemében, az evangélium vezetésével járom az üdvösség útját, és Krisztusnak semmit elébe nem teszek. Azon igyekszem, hogy – Isten irgalmassága felől soha kétségbe nem esve – a bencés közösségben az Eucharisztia és a dicséret áldozatát ünnepelve, keresztény életem által mindenben megdicsőüljön az Atya, a Fiú és a Szentlélek.”

Rita testvér 2015-ben egy bencés obláta által tartott lelkigyakorlaton kezdett el érdeklődni az oblátusközösség iránt. 2018-ban jelölt lett, később beöltözött, most pedig örökre elköteleződött Isten mellett.

Amikor végignéztem a fogadalom szövegét, megilletődtem: Vajon méltó vagyok-e erre az életre?”

– kérdezte magától. Végül az egyik bencés szerzetes űzte el aggályait azzal, hogy rámutatott: az Istennek felajánlott életre mint a Teremtőtől kapott ajándékra tekintsen. „Vallásos családból származom, magam is gyakorlom a hitem és imádságos lelkülettel bírok. Az út, amit most választottam, nem könnyű, végtelen odaadást igényel, de teljes szívemmel igyekszem rajta maradni, és Isten majd megsegít” – mondta Rita testvér meghatódva az oblációja után.

A teljes szentmise az alábbi videóra kattintva visszanézhető. 

Forrás és fotó: Pannonhalmi Főapátság

Magyar Kurír