Elhunyt Tóth Erzsébet M. Teofila iskolanővér

„Az én hivatásom buzgóság a nevelésben.”
(Boldog Alix Le Clerc)

Tóth Erzsébet M. Teofila nővér Németkéren született 1924. november 3-án. Gyermekkorában nagy hatással volt rá Lisieux-i Szent Teréz. Később erről így vallott: „Az ő hatására formálódott ki a hivatásom. Kezembe akadt a képekkel illusztrált életrajza, és ezt végignézve elhatároztam, hogy én is ilyen leszek. Úgy szeretni a Jóistent, ahogy Terézke, úgy imádkozni, ahogy Terézke, ez volt az életem célja.”

Németkérre 1926-ban érkezett a Miasszonyunkról Nevezet Kalocsai Iskolanővérek Társulata.  Teofila nővér szülei a nővérek intézetébe íratták be a vidám természetű, életrevaló Bözsikét. Óvodáskorától az iskolai évein át a nővérek munkáját látva nagyon megkedvelte a Kalocsai Iskolanővéreket, vágyódott közéjük. Korán érezte szívében a hívó szót a szerzetesi hivatásra.

Konzélia nővér egyengette az útját a belépés, a szülői beleegyezés és a rendi fölvétel felé. Egy hatgyermekes család legkisebb tagjaként nem volt könnyű az elválás a szerető családi légkörtől. Így emlékezik vissza ezekre az időkre: „Mindenképpen az volt a vágyam, hogy a zárda falát csókolhassam. Sok megpróbáltatásban volt részem, de mindvégig megmaradt a hivatás bizonyosságának megszakítatlan tudata, meg a vágy, hogy betöltsem az Isten akaratát. Életemet végigkísérte a kereszt, a nehézség, a meg nem értés, és ugyanakkor az Istennel való kegyelmi találkozások, élmények sokasága.”

Aspiránsként Hőgyészen kezdte el a polgári iskolát, majd 1940 őszén a rend kiskunfélegyházi intézete lett az új otthona. Boldog éveit a második világháború zavarta meg, 1944. október elején a szovjet csapatok Szegedre érkeztek. 1945 nyarát otthon töltötte, ősszel kezdődött a posztulatúra a kalocsai zárdában. 1946. június 29-én öltötte magára a rendi ruhát, s megkezdte a noviciátust, amelynek végén letette első szerzetesi fogadalmát.

1947 nyarán Mezőkovácsházára helyezték, ahol három évig hittant tanított. Próbára tevő évek voltak ezek, mégis mindig szeretettel gondolt vissza az ott töltött szerzetesi éveire, missziós munkájára. Sokat dolgozott Isten Országának megvalósulásáért.

1950 májusában internálták a szerzeteseket. Mezőkovácsházáról hazakerült idős szüleihez. Németkéren három évig kántorkodott. Később Biatorbágyon tanított hittant, elsőáldozásra és bérmálásra készítette fel a gyerekeket.

Örökfogadalmát 1956-ban tette le. A szétszóratás éveiben Budapesten, a Szolidaritás Szövetkezetben kesztyűvarróként, varrodavezetőként, minőségellenőrként, exportfelelősként dolgozott, 1977 és 1994 között pedig a Főegyházmegyei Ostyaellátót irányította.

Visszavonulása után Budapesten, a Mária utcában és Csepelen élt. Így emlékezett vissza a szép és hosszú, de ugyanakkor áldozatokkal teli életére: „Visszatekintve eddigi életutamra meghatottan adok hálát a Jóistennek. Köszönetet mondok jó szüleimért, s mindenkiért, akit utamba hozott, akik jók voltak hozzám, akiket szerethettem, segíthettem. Imáimba és szívembe zárva hordozom őket, főleg szerzetestársulatunkat. Sajátos szelleme, a szolgálat szelleme hordozott, nevelt.”

Nagyon kedves, vidám, boldog szerzetesnővér volt, aki nemcsak hangoztatta, hanem példát adva meg is valósította, amit mondott: „A boldogság ott legbelül lakik, a szív mélyén, az Istennek adottságban.”

2021. április 10-én az örök életre készülve, szentségekkel megerősítve hunyt el a csepeli Szent József Otthonban.

Hisszük és reméljük, hogy Teofila nővér tovább él abban a végtelen boldogságban, amit Isten az őt szeretőknek készít. 

Engesztelő szentmise a kalocsai Zárdatemplomban (Asztrik tér 3.) 2021. július 2-án 11 órakor lesz érte, ezt követően hamvait a Zárdatemplom urnatemetőjében helyezik örök nyugalomra.

Dávid M. Bernadette, CSSK

Forrás és fotó: Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek Társulata

Magyar Kurír