Fogadalmi évfordulót ünnepeltek a pálos nővérek

Az ünnepi szentmisét Szenes István, a Vianney Testvérek elöljárója és alapítója mutatta be.

A szentbeszédben István atya az evangéliumban hallott szavakból emelt ki egy gondolatot, mely a szemlélődő szerzetesek számára fontos meghívás, az Istenben való megmaradás művészete: „Maradjatok bennem, és én is tibennetek.” (Jn 15,4) Az alapító szerzetes atyák is megvalósították ezt, Esztergomi Boldog Özséb, a pálos rend alapítója, valamint a névadó, Remete Szent Pál.

A szónok három gondolat nyomán beszélt Jézusnak e szavairól, arra biztatva a nővéreket, hogy forgassák azokat szívükben.

Megengedjük-e Jézusnak, hogy mindig más legyen? Jézus megkérdezi tőlünk, hogy ki ő nekünk. Ha elfogadjuk, hogy Isten mindig más, mint amit elképzelünk róla, akkor Jézus úgy tud érkezni hozzánk, ahogy Ő szeretné, és nem úgy, ahogy mi elgondoljuk. Így volt Péterrel is. Boldogan tapasztalta, hogy Jézus megszaporítja a kenyeret és meggyógyítja a betegeket, és mégis, amikor Jézus a vízen jár, így szól hozzá: „Ha Te vagy az, akkor parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen.” Jézus másként érkezett hozzá, mint addig, és elbizonytalanodott, hogy biztosan ő-e az. Meg kell engednünk Jézusnak, hogy máshogy közelítsen, mint ahogy megszoktuk. A hétköznapokban, egy monostorban sem egyszerű feladat ez.

Jézus nagyon szeret titeket, de nem a ti logikátok szerint fog cselekedni. Hűségesnek úgy tudunk maradni hozzá, ha megengedjük neki, hogy a saját logikája szerint cselekedjen. „Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket” – mondja Jézus az utolsó vacsorán a tanítványainak. Tehát ő mondja nekünk, hogy kövessük őt, nem mi mondjuk, hogy „kövess engem, Uram”. Amikor saját logikánk szerint szeretnénk, hogy menjenek a dolgok, meg vagyunk ijedve, ha nehézséggel kerülünk szembe, és nyugtalankodunk. Ha rábízzuk magunkat Jézusra, akkor nem fogunk nyugtalankodni akkor sem, ha nem a saját logikánk szerint alakulnak a dolgok, ha Jézus másként érkezik, mint megszoktuk.

Ezt kéri az Úr Jézus: maradj bennem, maradj velem. Ezt úgy tudjuk megvalósítani, ha Jézus arcába nézünk, és hozzá igazítjuk az életünket. Jézus nem azért mutatja meg az arcát, hogy rosszul érezzük magunkat, hogy mennyire nem vagyunk még olyanok, mint ő, hanem meghívás ez tőle arra, hogy hasonlóak lehetünk hozzá. Hatalmat és meghívást kapunk a követésre. Miről szólnak a fogadalmak? Arról, hogy hogyan kell Jézust követni; hogyan kell ma a Mestert és Jegyest utánozni.

A közösség Teréz nővérrel együtt adott hálát az elmúlt huszonöt évért, mely tele volt kegyelemmel és megpróbáltatással is, hiszen Krisztus követése nem a könnyű út követése, hanem a keskenyé.

A szentmise végén Teréz nővér az oltár előtt megerősítette huszonöt évvel ezelőtt tett fogadalmait. Szenes István atya pedig hármas ünnepélyes áldással zárta a szertartást.

A nővérek meglepetése jubileumot ünneplő elöljárójuknak:

Forrás és fotó: Pálos nővérek

Magyar Kurír