Meghalt Jean-Pierre testvér, a tibhirine-i mészárlás utolsó túlélője

A meggyilkolt szerzeteseket 2018. december 8-án avatták boldoggá Oránban, az algériai polgárháború tizenkét másik mártír szerzetesével együtt. Az akkor 94 esztendős Jean-Pierre is részt vett a szertartáson. 2019-ben pedig, amikor Ferenc pápa Marokkóba utazott, az apostoli út egyik legmeghatóbb pillanata volt, amikor a pápa átölelte a trappista szerzetest és kezet csókolt neki.

„Nem vértanúk akartunk lenni, hanem a szeretet és a remény jelei” – így emlékezett vissza a tibhirine-i kolostorban töltött utolsó évekre Jean-Pierre Schumacher, aki egy másik szerzetestársával, Amedée-vel túlélte a mészárlást, amely 1996 tavaszán hét társa halálát okozta.

Élő emlékezete volt a mészárlásnak, de még inkább annak a jelenlétnek („imádkozók az imádkozók között” – a tibhirine-i közösség által megfogalmazott hivatás – a szerk.), amit a trappisták jelentettek Algériában, még a dzsihadista terror legsötétebb éveiben is. 97 évesen halt meg Marokkóban, Midelt monostorában, amely a trappisták egyetlen megmaradt közössége Észak-Afrikában. Mindennapos életében csendben tovább tanúskodott Jézus Krisztusról egy kizárólagosan muszlim környezetben.

„Jelenlétünk Tibhirine-ben mindenekelőtt az evangéliumhoz, az Egyházhoz és az algériai néphez való hűség jele volt. A legszebb emlékem? A közösségünkről való emlék: a reggeli ima, a közös munka, de mindenekelőtt a testvéri kapcsolatok. Igen, testvéri kapcsolatok…” – mondta meghatottan. „A szomszédokkal való kapcsolatok is – folytatta. – Nem mehettünk el. Amikor 1964-ben Tibhirine-be érkeztem, kellett egy kis idő, mire kölcsönösen megismertük egymást. Később már egy családnak éreztük magunkat.”

Ezt a családot erőszakosan megsebezték. A március 26-ról 27-re virradó éjjel történt emberrablás és a hét szerzetes – valószínűleg májusban történt – meggyilkolása mély sebet ejtett nemcsak Algéria Egyházán, hanem a tibhirine-i embereken, az algériai társadalom egy részén is, akik nem hitték volna, hogy ilyen barbár módon ki lehet végezni ezeket az imádságos embereket.

Jean-Pierre testvér jól emlékszik arra az éjszakára: „A portán voltam, a klauzúrán kívül. Zajt hallottam: azt hittem, gyógyszerekért jöttek, ahogyan már többször megtörtént. Amikor aztán ismét csend lett, valaki kopogtatott az ajtómon. Kicsit megijedtem, de aztán kinyitottam. Amedée volt, és azt mondta: „Elvitték a testvéreinket. Csak mi maradtunk, te és én.”

Jean-Pierre hét szerzetestársa és a többi tizenkét algériai vértanú 2018. december 8-ai, Oránban rendezett boldoggá avatásának előestéjén ismét felelevenítette azt a pillanatot. Először tért vissza az országba az 1996-os mészárlás és a temetés óta. Felidézte, milyen sokszor jutott eszébe Lukács evangéliumának egyik verse, amely így szól: „Az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják” (Lk 17,34). „Ezek a szavak – mondta megrendülten – még hosszú időn át motoszkáltak bennem, és eléggé felzaklattak. Azt kérdezgettem magamtól, vajon az én szívem nem volt-e készen, vajon az én lámpásom nem világított-e. Az Úr nem tartott eléggé méltónak arra, hogy velük legyek?”

Aztán egy napon egy svájci kolostor apátnője írt neki egy levelet: „Nem szabad ezen bánkódnia: az Úr azt akarta, hogy halálukkal tegyenek tanúságot a szeretetéről; mások pedig azért maradtak, hogy életükkel továbbra is közvetítsék a szeretet üzenetét”. „Sokat gondolkodtam ezen – mondta Jean-Pierre. – Nem tudom, hogy valójában válaszoltam-e erre a kérésre. De monasztikus életem folyamán folyamatosan igyekeztem ezt tenni, immár több mint ötven éve.”

Hivatása egy szinte kizárólagosan muszlim környezetbe szólította, Algériába és Marokkóba, ahol 2019. márciusi látogatása során találkozott Ferenc pápával is. „Nem mindenki értett egyet a döntésünkkel. Számomra azonban természetes volt. Tibhirine-ben a bevásárlás volt a dolgom, és én vittem ki a piacra a termékeinket. Bizonyos értelemben én voltam a monostor az emberek között. Ilyen egyszerű módon voltunk jelen, dolgoztunk, osztoztunk az emberek életének nehéz pillanataiban, ott voltunk a szolidaritásunkkal és legfőképpen a Luc testvér által nyújtott orvosi kezelésekkel, így tanúskodtunk az evangéliumról, éltük meg a hétköznapokban az iszlám–keresztény párbeszédet. Az élet párbeszéde volt ez.”

A boldoggá avatás előtt Jean-Pierre testvér csak testvérei gyászszertartására és temetésére tért vissza Algériába. Azokra a pillanatokra is meghatottan emlékezett: „A rendőrség és a katonák nem akarták a környéken élőket beengedni a monostorba, hogy tiszteletüket tegyék testvéreink előtt. Végül engedtek. És akkor a falu lakói bejöttek, mindenki szórt egy-egy marék földet a szerzetesek sírjhantjára, mintha családtagok lennének.” Ma sokan így emlékeznek Jean-Pierre testvérre is: családtagként.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás: Avvenire

Fotó: Avvenire, Vatican News

Magyar Kurír