Slachta Margit találkozott az emberszerető, irgalmas Istennel, és egész életét odaadta neki

Slachta Margit már fiatalon tudatos lelki életet élt. 24 évesen választotta a szerzetesi hivatást. Istennek adott életével szolgálni akarta az emberek földi és örök boldogságát, közvetíteni Isten szeretetét és enyhíteni „a társadalom kínosan égető sebeit”. Életmottója egy könyörgés:

Jézusom, irgalom.

Ez volt a Szociális Testvérek Társasága első éves mottója is.

Kortársa volt a 2000-ben szentté avatott Fausztina nővérnek, az Isteni Irgalom szentjének. Tőle függetlenül ismerte fel azt, amit Ferenc pápa is olyan sokszor hangsúlyoz, hogy a kor teljesítménycentrikus, önmagával és másokkal szemben irgalmatlan emberének Isten irgalmára, együttérzésére, gyengédségére van szüksége.

Margit testvér nem írt arról, hogyan találkozott Isten irgalmas szeretetével saját életében, viszont a tőle és róla szóló írásokból megismerhetjük ezt az emberszívet átalakító, lángra lobbantó és az irgalmasság gyakorlására alkalmassá tevő szeretetet, amelyet életében ő is sokaknak továbbadott. Szerette az embereket, szeretett velük foglalkozni, kicsalni belőlük a derűt, a jókedvet.

22 évesen a patronesszről, tulajdonképpen saját magáról így ír: „…munkájában két fénypont vezeti: egyrészt a szeretet és szánalom, mikor felismeri, (…) hogy ő is lehetett volna ilyen, (…) a másik fénypont a Teremtő iránt föllángoló hála (…) fáj az, ami másnak fáj és nem keresik azt, hogy vajon aratnak-e dicsőséget munkájukkal. (…) A védetteket úgy kell szeretni, mint Ő (Isten) szeret minket: istenileg (…) Ha egy élet munkájának gyümölcse egy lélek megmentése, már ez is busás jutalom, hiszen a legszegényebb léleknek is megvan a maga abszolút értéke, az az érték, amiért az Alkotó érdemesnek tartotta megteremteni, melyért az Üdvözítő érdemesnek találta vérét ontani. »Az ember nem találná érdemesnek azért egy-két órát, napot, hetet, hónapot, évet vagy akár egy egész életet odaadni?«”

Margit testvér saját gyengeségeit és a világ bűneit látva nem csüggedt el. Isten irgalmába ajánlotta mindezeket, és nagy dolgokra vállalkozott. Saját életében is megtapasztalta, amit a hivatáskeresőknek írt, hogy ha valakiben „lángra lobban (…) a vallásos szeretet, életszükséglete, hogy segítsen felebarátján, nem kérdezve azt, hogy milyen természetű a baj, milyen körülmények okozzák, hanem ellenállhatatlan vágya indításának engedve szolgálni akar”. Törekedett mindenben meglátni a jót. Megtanulta Isten szemével, prófétai módon látni és irgalmas szeretettel szeretni a világot. Az árva közügyek anyjává kívánt válni. Politikai programja „a boldogság képviselete” volt a Parlamentben.

Egy gyenge nő, aki hite és a rábízottak miatt képes volt szembeszállni kora mindkét pusztító ideológiájával, és több ezer üldözöttet megmenteni. Tevékeny és mélyen imádságos ember volt, írásai és életpéldája ma is iránymutatók.

Forrás és fotó: Szociális Testvérek Társasága Facebook-oldala

Magyar Kurír