Valaczka András a piarista rendtartomány Pasztorális-Pedagógiai Titkárságának új vezetője

Kedves Kollégák!

A rendtartomány által létrehozott Pasztorális-Pedagógiai Titkárság igazgatójaként bemutatkozva mindenekelőtt azt emelném ki, hogy egyetemista koromtól kezdve kötődöm a piarista közösséghez, immár sok évtizede. Kállay Emil egykori tartományfőnök közösségébe jártam, ő volt a lelkiatyám, azután sokat dolgoztam együtt Jelenits tanár úrral a rendszerváltozás után lehetségessé vált új szemléletű tankönyvek megalkotásán. Több mint 20 éve tanítok magyar nyelv és irodalmat a budapesti Piarista Gimnáziumban, jelenleg érettségire készül az osztályom. Vízhányó Zsolt és Urbán József igazgatósága idején tagja voltam a vezetői csapatnak is, és van olyan diákom, több is, akinek már a fiai is ide járnak.

A piarista nevelési stílusra első perctől úgy csodálkoztam rá, mint amikor az ember megtalálja a helyet, ahol otthon tud lenni, amit rá szabtak, ami körkörösen újra és újra inspirálja, miközben meg is erősíti abban, amit csinál. Fantasztikus nevelő személyiségektől tanultam és tanulok a mai napig, néha csak egy gesztust, amelyet – mint hallom – már az UCLA (University of California, Los Angeles – a szerk.) kaliforniai egyetemen ad tovább tanárként a hajdani diákunk, máskor annak módját, ahogy az ember magára veszi a gyerekek terhét, amikor már elfáradtak, s az én energiám kell, hogy tovább tudjanak menni. Schütz Antal írja: „Kitörölhetetlenül él bennem annak a már meghalt piaristának az emléke, aki harmadikos diákja nadrágját és cipőjét foltozta, s közben dörmögött rakoncátlansága miatt.” Vagy szép ennek az öregdiáknak a visszaemlékezése is: „Sosem felejtem el, pici gyerek voltam, és hát ugye nagyon nagy hátizsákom volt, és elfáradtam nagyon. Látta a Jelenits is, őneki ugyebár hatalmas „bazara” volt a hátán mindig, mert ő rengeteg dolgot vitt, de ő azt bírta, nagyon erős volt. Egyszer megsajnált, és fölrakott a nyakába a saját hátizsákja fölé, mert pici gyerek voltam, és az én hátizsákomat velem együtt, és egy ideig vitt. Tehát nem mondta azt, hogy ej-ej, hát szedd össze magad, hanem elvitt egy ideig. Hát ezt sose felejtem el. És akkor utána már föléledtem, és akkor már tudtam jobban menni.”

És ki tudja, mennyi ideig sorolhatnánk még, mi is az összetéveszthetetlen piarista nevelési stílus. Engem mindenesetre megához láncolt, és úgy érzem, kibontakoztatott, s kihozta belőlem a jezsuiták szavával a „magis”-t, a többet, nagyobbat.

A tanítás mellett dolgoztam a Nemzeti Tankönyvkiadóban, Az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézetben, az Eszterházy Egyetemen, az Oktatási Hivatalban. De a fő hivatásom mindvégig a piarista nevelői munkálkodás volt, amelyet nem hagytam el egy napra sem. És én is azt mondhatom a rendalapítóval: „megtaláltam Isten szolgálatának legjobb módját, és semmiért a világon el nem hagyom”.

A Pasztorális-Pedagógiai Titkárság munkálkodása során ennek a piarista szervezeti kultúrának a megőrzését és fejlesztését tartom fő feladatomnak. Nagyszerű kezdeményezéseket koordinálunk, amelyek már működnek: a BEPIPA képzést, a TESZI-t, a Kalazancius Mozgalmat és mind, a többit, amellett szeretnénk tovább is lépni a tanári közösséggel. A káptalani ciklus stratégiai irányvonalai mind olyanok, amelyeket szívemből vallok és nagyon fontosnak érzek. Követni a változásokat, észrevenni, hogy a tanár tudáselosztó központ helyett egyre inkább tanulásmenedzser és személyiségfejlesztő kell hogy legyen. Erősíteni a közösséget, diákok és nevelők közösségét egyaránt, mert ahogy Setényi János mondja: „Három olyan pont van, aminek valóban erős nevelési hatása van. Az első a család. A második egy olyan ember, adott esetben egy tanár, akivel van egy személyes találkozás, egy mester-tanítvány, egy lélekvezető-lélekvezetett viszony. A harmadik pedig a közösség.” A személyes kísérés, az evangelizálás, a nonformális nevelés erősítése, a kalazanciusi paradigma közel hozása mind a piarista stílus leglényegéhez tartozik.

Sok konkrét fejlesztés fog mindezekből következni, amelyekért dolgozni szívügyem lesz, amelyekből viszont semmi sem valósulhat meg, amit nem maguk a nevelők akarnak és vesznek a vállukra. Ennek a kölcsönös, oda-vissza impulzusokból kialakuló hullámverésnek a dinamikájában bízva vágok bele a munkába.

Budapest, 2023. augusztus 24.

Valaczka András igazgató, Pasztorális-Pedagógiai Titkárság

Forrás és fotó: Piarista.hu

Magyar Kurír