„Amikor kibékülünk az élettel” – Hét éve hunyt el Fila Béla dogmatikaprofesszor

Nézőpont – 2021. augusztus 30., hétfő | 18:20

Augusztus 31-én született (1933-ban), és augusztus 30-án hunyt el (2014-ben) Fila Béla, tanítványainak elismert mestere, sokak szeretett Béla atyája. Egyik prédikációjának részletével emlékezik egykori rendszeres szerzőjére a Vigilia folyóirat a közösségi oldalán.

Ki ne érezte volna már életét értelmetlennek, zűrzavarosnak? Ám ha türelmesek vagyunk, és rábízzuk magunkat Isten lelkére, akkor egyszer csak kitisztulnak és rendbe jönnek a dolgok.

Ez a titokzatos valóság nem sorolható a földi dolgok mellé, a földi dolgok közé, ez az isteni erő, amelyik az élet értelmét, az életbe vetett bizalmat sugallja nekünk, nem egy dolog a többi között, hanem ez az, ami mindent áthat, ami mindenben működik, és mindent elevenné tesz.

Életem folyamán olyan sok történelmi zűrzavart, történelmi lehetetlenséget tapasztaltam. Egyszer türelemmel várakozva, kérve Isten segítségét helyrejöttek a dolgok.

Minden ember életében vannak szent pillanatok, azok a pillanatok, amikor kibékülünk az élettel, amikor elfogadjuk a másik embert, elfogadjuk azt a helyzetet, amelyben helyt kell állni, és ezek a szent pillanatok a Szentlélek Úristen sugallatára jönnek létre.

A világ zűrzavarában, amelyet az emberi bűnök, gyarlóságok, kegyetlenségek okoztak, előbb-utóbb kiderül az igazság, előbb-utóbb győz a szeretet, csak legyen bizalmunk benne! Az igazság pillanatai felgyulladnak, amikor az ember belátja, hogy ez nem mehet így tovább, változtatni kell, hogy igazságban lehessen élni. A Szentlélek Úristen felragyogtatja életünkben az igazságot. Nézzünk magunkba, a Szentlélek Úristen hányszor és hányszor tölti fel újra a szívünket, hogy szeretettel tudjuk irányítani a saját magunk és a mások életét! A szeretet csúcsteljesítménye az, hogy bocsánatot tudunk kérni, amikor belátjuk, hogy helytelenül cselekedtünk, és megváltoztatjuk életünket. A mi életünknek isteni háttere és erőforrása van; ha ez nem lenne, akkor tulajdonképpen az életnek már régen tönkre kellett volna mennie, sőt, minden egyes személy életének össze kellett volna omolnia.

A keresztény élet az, hogy képesek vagyunk az igazság belátására, és a szeretet erőit újra és újra meg tudjuk ragadni, és újra és újra életre tudjuk kelteni az életünkben.

Az is fontos, hogy a Szentlélek Úristen hozza létre a közösséget, az egyházi közösséget, az Egyház ugyanis nem létezhetne, ha csak emberi erőkre számítanánk, nem létezhetne a világban, ha nem lenne a Szentlélek Úristen fönntartó, továbbvivő ereje. A közösség alapja, hogy le tudok mondani a másik javára az én akaratomról. Ilyenkor az ember tulajdonképpen felülmúlja önmagát, ez teszi lehetővé az életet: azért élek, hogy te élhess, én pedig azért élek, mert általad élek én, és te énáltalam élsz. Ha a szeretetnek és az igazságnak ez a köre megtörik vagy meggyengül, akkor az élet értelmetlenné válik. A Szentlélek Úristen meg tud győzni bennünket arról, hogy a másik ember javára éljünk, és a másik ember javára szolgáljunk.

Az édesanyai szívben rejtette el a Szentlélek Úristen a belátásnak és a szeretetnek a legnagyobb erőit. A baráti, őszinte emberi kapcsolatokban az igazság és a szeretet erői dolgoznak.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria