Szerdán a Szentatya közelében köszönhettem meg a Jóistennek az elmúlt öt évet. Ha nem is soroltam föl neveket, bizonyosan mondhatom, hogy titeket, a barátaimat odavittelek.
Vittem hálaadással azt a mély meggyőződésemet – és most már egyre inkább élő tapasztalatomat –, hogy lehetséges az Egyházban igazi, mélyen megélt testvéri kapcsolatokat építenünk.
Hálát adtam az Egyház iránti szenvedélyes szeretetért, amelyet Chiara [Lubich] ültetett sokunk szívébe. Örülök, hogy sokakkal összefogva pontosan ezért dolgozhattam ezekben az években – az Egyház kérésére és az Egyház áldásával kísérve!
Csak az utolsó nap derült ki, hogy olyan belépőm lesz, amivel a pápa közelében kapok helyet. De az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy személyesen odamehetek-e hozzá, mert annyira fáradtnak, törékenynek láttam. Imádkoztam, vártam és fölkészültem néhány mondattal – de arra is, hogy esetleg bármikor berekesztik a kihallgatást, mert annyira gyöngének tűnt a Szentatya.
Végül amikor megfoghattam a pápa kezét, egyetlen mondatra futotta (persze olaszul): „Szentatya, fokolár pap vagyok, öt év itáliai szolgálat után most visszatértek Magyarországra.” – Erre ő így válaszolt helyes magyarsággal: „Isten áldjon!” – akkor áldást adott, mire az illetékes személy pedig jelzett, hogy tovább kell indulnom. Még ennyit tudtam mondani:
„Szentatya, szeretettel várjuk!” – Nem tudtam befejezni a mondatot, de ő talán így is értette, hogy a Fokolárban is, Magyarországon is!
Nem akarom, mert nem tudom igazán kiértékelni és elemezni ezt a találkozást, de azt tudom, hogy igazi volt. Épp egy éve, amikor véletlenszerűen sikerült találkoznunk, amikor levetette a covidos maszkomat, akkor is magyarul válaszolt: „Köszönöm szépen!” – A pápa nyilván akkor se, most se tudta előre, hogy magyarul kell majd megszólalnia. Hogyan jut eszébe azonnal két ilyen egyszerű, de igen fontos mondat magyarul?... – Tovább is gondolkodom ezen. És imádkozom. Hálás vagyok a Jóistennek a pápáért, az Egyházért, magyar hazámért, a Fokoláre Mozgalomért, a barátaimért!
Köszönöm az imátokat és érdeklődéseteket, amely elkísért ebben az öt évben. Szeretném új odaadással folytatni veletek! 31-én este Loppianóba megyek, majd 1-jén reggel onnét indulok Kecskemétre.
Szeretettel:
Lajos
Forrás és fotó: Jávorka Lajos közösségi oldala
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria