„Keresd a békét és járj a nyomában!” – Székely János püspök újévi üzenete

„Keresd a békét és járj a nyomában!”
(Zsolt 34,15)

Mennyi békétlenség van a világban, hány pusztító háború! Mennyi feszültség, féligazság és rágalom árad a médián keresztül! Hány olyan család van, ahol kihűlt a szeretet! Hány nyugtalan, belső ürességtől szenvedő emberi szív!

Az új esztendő kezdete a béke keresésére, az elveszített, tönkretett békesség újra megtalálására hívja a világot: az egyént, a keresztény közösséget és társadalmainkat.

A Biblia nyelvén a béke (salom) ezt is jelenti: valami tele van, teljesség.

A szó rokon jelentésű a befejezést, a tartozás kiegyenlítését jelentő szavakkal. Nagyon mély felismerés rejlik ebben a bibliai fogalomban. Annak a felismerése, hogy az igazi béke nem pusztán annyit jelent, hogy éppen nincs háború, éppen hallgatnak a fegyverek.

Ahogyan egy családban sem pusztán azt jelenti az igazi béke, hogy éppen nincs veszekedés, egy pillanatra sikerült a szőnyeg alá söpörni a feszültségeket. Igazi béke akkor van egy családban, ha a férj és a feleség szíve, a gyermekek szíve tele van jóakarattal, őszinte szeretettel, megbocsátással, örömmel. Éppen így a világban is csak akkor lesz igazi béke, ha az emberek szíve, a nagyhatalmak és a hatalmat gyakorlók, a dúsgazdagok szíve is tele lesz igazságossággal, méltányossággal, szelídséggel és jóakarattal.

Áldások és sebek

Hogyan tudunk elindulni az új esztendőben a békesség nyomában az egyén, a keresztény közösség és a társadalom szintjén?

Az egyén szintjén: nyissuk meg szívünket az Ég felé!

Az emberi szívet semmilyen földi dolog nem tudja egészen betölteni. A földi dolgok sebzettek, végesek, töredékesek. Az emberi szívet csak odafentről lehet betölteni. Az élet egyik nagy forrásvidéke a gyermekkor. Mennyi szeretet, jóság, áldás árad egy gyermekre ingyenesen a szülei, nagyszülei szeretete által! Ebből a sok kincsből tudni kell egy életen át táplálkozni, meríteni. Természetesen mindenkinek a gyermekkorában vannak sebek, tökéletlenségek is. Ám nem az a dolgunk, hogy ítélkezzünk bárki felett, a családunk vagy a tanáraink felett, hanem az, hogy ami jót kaptunk, azt kiválasszuk, építsünk rá, a lehető legjobbat hozzuk ki belőle. Ahogyan egy tükörre felírt, különleges mondat megfogalmazta: „Isten adott neked egy arcot, de mosolyognod neked kell vele. Néha ellenőrizd!”

Isten adott nekünk egy arcot, egy életet, lehetőségeket, de ebből a lehető legjobbat kihozni: a mi felelősségünk.

Szeretni a távolságot, ami a másiktól elválaszt

Azután nagyon fontos volna egy életen át meríteni a tiszta forrásokból, azok közelében élni. Ilyen tiszta forrás a csend, a természet, a Biblia, a szentségek, egy-egy igazi, hiteles bölcsességet közvetítő könyv, az imádság. Az új esztendő mindannyiunkat hív: térj vissza a forrásokhoz, meríts belőlük nap mint nap! Életadó, szívet betöltő forrás a közösség és a jó cselekedetek is. A szeretet tettei megelevenítenek, hiszen szeretetre születtünk, és szinte még a sejtjeink is ujjonganak, ha a szeretet útján járunk.

A szív megtöltésének fontos dimenziója az a felismerés is, hogy szükséges elfogadni az emberi kapcsolatok kikerülhetetlen végességét, beteljesületlenségét. Ahogyan Simone Weil írta: „Szeretni valakit azt is jelenti, mint szeretni a távolságot, ami tőle elválaszt.”

Ha valaki egy másik emberből akarja kipréselni a maga teljes boldogítását, ezzel tönkreteszi őt, mert erre a másik nem képes. Tudni kell jó szívvel, örömmel elfogadni azt a keveset, amit a másik adni tud, és egész szívvel, jóakarattal adni azt a keveset, amit mi adni tudunk.

Hogyan kereshetjük a békét a keresztény közösségeinkben? A sok aktivitás, program között sokszor mintha elveszne a mélység. Az új év legyen erre való felhívás is.

Legyenek az egyházi közösségeink mindenekelőtt az imádság, az Istennel való hiteles, igazi, megrendítő, életet tápláló találkozás helyei!

Ezen túl pedig a lelki megújulás elengedhetetlen része a szegények, a rászorulók iránti szeretet gyakorlása és az evangélium nem erőszakos, de bátor és örömteli hirdetése is.

Létezik, de nem mérhető

Végül hogyan kereshetné az emberiség a békesség útját? Mennyire eltávolodott a mai ember a béke, a teljesség Forrásától! Helyette a vagyon, a pillanatnyi élvezetek, a siker, a csillogás hamis pótlékaival próbálja megtölteni a szívét, sikertelenül. Azt gondolja, hogy csakis a természettudományok által megismerhető, kísérletileg igazolható igazságok a megbízható, komoly igazságok. A többi, mint például a filozófia, a vallás, az erkölcs, csak érzés, mítosz, szubjektív vélemény. Nem tilos, a sekrestyében szabad, ám a társadalom fontos helyein, mint amilyen az egyetemek, a tudomány világa, a közélet, ahol az emberiség a jövőjét tervezi és álmodja, ott semmi helyük nem lehet ezeknek. Mennyire fontos volna, hogy az emberiség rádöbbenjen: nem csak az létezik, ami természettudományos módszerekkel mérhető, megszámolható, kísérletileg igazolható! Létezik például Mozart Requiemjének szépsége. Noha matematikailag nem bizonyítható, nem megközelíthető, mégis valóság: egész lényünket átjárja, átizzítja.

Létezik a szeretet. Noha nem mérhető, az emberi vérből nem kimutatható, mégis egész életeket átható, történelmet mozgató erő.

Mennyire fontos volna, hogy újra méltó helyet kapjon az emberiség gondolkodásában a hit, az igazságot kutató és felismerő értelem, a filozófia, az erkölcs, az előttünk élt nemzedékek bölcsessége, a művészet! Mennyire fontos volna, hogy felismerjük: az igazi szabadság nem az objektív valóságtól és az abba beleírt gyönyörű isteni harmóniától elszakadó önkény.

Együttműködés a legszegényebbek javára

A valóság nem az ellenségünk, nem vele szemben kell élnünk, hanem belesimulva a Teremtő által a világba beleültetett gyönyörű harmóniába. Ha az emberiség ezt nem tanulja meg időben, akkor elpusztítja közös otthonát, a Földet, és vele együtt önmagát. Mennyire fontos volna, hogy a nagyhatalmak ne a maguk befolyási övezetének végsőkig való növelésére törekedjenek, hanem együttműködésre az egész emberiség, különösen is a legszegényebbek javára! Mennyire fontos volna, hogy a Föld gazdagsága és ezzel együtt az emberiség jövőjéről való döntés joga és lehetősége ne kevesek kezében koncentrálódjon! 

Áldott, aki keresi, építi a békét ebben az új esztendőben: a békét a saját lekében, családjában, egyházi közösségében és a világban!

Székely János püspök,
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. január 4-i számában olvasható.