A keleti egyháznak helye van a Katolikus Egyházban – Interjú Kocsis Fülöp metropolitával

Kocsis Fülöp többek között kiemelte, hogy Ferenc pápa „az elődeit is követve továbbra is nagyon hangsúlyosnak tartja, hogy a keleti egyháznak mindenképpen megvan a maga helye a Katolikus Egyházon belül is”, és az érsek-metropolita elmondta, hogy ezúttal is jelképes ajándékkal kedveskedett a Szentatyának.

– Nagy szeretettel köszöntöm a Vatikáni Rádió stúdiójában Kocsis Fülöp hajdúdorogi görögkatolikus érseket, aki a Szentatyánál járt, megköszönni magyarországi látogatását. Nagy öröm volt a görögkatolikusság számára Magyarországon – még a látogatást megelőzően – az a hír, hogy a Szentatya meglátogatja a görögkatolikusokat külön, a budapesti Rózsák terén, a VII. kerületben. A latin rítusúak a saját részükről mondtak köszönetet, a görög testvérek nevében pedig az érsekük. Először is, mit köszöntél és hogyan fogadta Szentatya ezt a köszönetet, Érsek Atya?

– Az előzményekről is szeretnék szólni néhány gondolatot. Az is besegített a gondviselés részéről, hogy éppen a Rózsák terei Szent Erzsébet-templomot választották arra, hogy Ferenc pápa ott találkozzon a szegényekkel. Úgyhogy az én kérésem már csak arra vonatkozott, hogy jöjjön át az út másik oldalára, merthogy ott van a mi görögkatolikus templomunk is. Hogyha mondjuk azzal állok elő, hogy jöjjön el Máriapócsra, nem valószínű, hogy igent mondott volna, minden jószándéka ellenére is. De valóban érzékeltük azt a szervezés során, hogy ő maga és a szervezők is fontosnak tartották, hogy a görögkatolikus egyházzal is találkozzon a pápa, amikor Magyarországra jön. Ez teljesen beleillik abba a szemléletbe, gondolatba, hogy a keleti egyháznak mindenképpen megvan a maga helye a Katolikus Egyházon belül is, és ezt Ferenc pápa, mondhatom, az elődeit is követve ebben, továbbra is nagyon hangsúlyosnak tartja. Úgyhogy ez lehetett az oka annak, hogy akkor eljött hozzánk, és most is örültem, hogy ebben a delegációban helyet kaptam, és személyesen megköszönhettem az ő látogatását nálunk, görögkatolikusoknál.

– Emlékezett ő a látogatásra, amit nálatok tett, a görögkatolikus templomban?

– Hogyne! Mindig élcelődik egyébként ezzel, hogy a görögkatolikusok valami skizmatikusok, vagy kifélék, mifélék, de mindig hangsúlyozza a mi különlegességünket, és én ennek nagyon örülök. Most is így volt, így fogadott engem személy szerint, én pedig említettem neki, hogy a szinóduson majd újra fogunk találkozni. Úgyhogy mondhatni, hogy nagyon atyai szeretettel fogadott engem és bocsátott aztán útra.

– Emlékszem, a Szentatyának a görögkatolikus templomban tett látogatása nagyon személyes jellegű volt. Merthogy olyan sokan voltak, a templom mérete is kisebb, és egészen személyes jellegű volt, a pápa pedig szereti a személyességet.

– Pontosan így van. Egy apró mozzanatot hadd emeljek ki: amikor jött ki a pápa a templomból – már megvolt a közös imádság, az áldás, az ajándékokat átadtuk neki –, és ott voltak a segédek, hogy a tolószékbe beleültessék. És a pápa maga jelzett, hogy szeretne gyalog kijönni, a saját lábán – tudjuk, hogy mennyire kínkeservvel, nagyon sok fájdalmat okoz ez neki…

– Főként lépcsőkön lemenni.

– Ez adott neki lehetőséget arra, hogy közvetlen odamenjen az egyes gyermekekhez, atyákhoz, személyekhez, és így például kezet tudott fogni az idős, nyugdíjas parókus atyával, akinek nagyon nagy élmény volt – egyébként már szinte teljesen elveszítette a látását –, és mondtam neki, hogy itt van a Szentatya, és ott ők is kezet fogtak. Aztán egy papcsaládhoz ment oda, ahol a gyerekek is ott voltak, tehát valóban látszott, hogy a pápa tesz azért, hogy ez a személyes kapcsolat megjelenhessen. Már úgy volt, hogy beül az autóba, és megint jelzett, hogy ő még szeretne elmenni az ott fölsorakozott görögkatolikusokhoz, ők az út másik oldalán és a járdán álltak. Óriási öröm volt, nagy lelkesedéssel fogadta mindenki, ott is megáldott egy gyermeket, odaadták a kezébe, ahogy ez máskor is szokott lenni. A mi munkatársainknak, és egyáltalán azoknak, akik oda eljutottak, mindenkinek óriási öröm volt.

– Tőled kapott egy személyes ajándékot is a Szentatya.

– Úgy tűnik, hogy mi mindig csak jelképes ajándékokat adunk. Amikor Budapesten volt, akkor egy csotkit ajándékoztunk – az a gyermekek ajándéka volt. Csotki – azt nem mondhatjuk, hogy az a keleti rózsafüzér – az az imafüzér, amivel mi az úgynevezett Jézus-imát mondjuk. Akkor egy nagyon szép, fiatalok által készített és a gyermekek által átadott hófehér csotkit ajándékoztunk a pápnak. Most pedig egy pólót adtam neki.

– Mármint hogy most Rómában?

– Most Rómában, igen. A bíboros úr átadta azt a kötetet, amely egybefoglalja több nyelven a pápa Budapesten elmondott beszédeit, ehhez képest az én ajándékom csak egy jelképes kis valami volt. Egy pólót adtam neki. Magyarországon van egy görögkatolikus fiatalok kis csoportja, az a nevük, hogy SWOTA (Streetwear of the Apostles), tehát „a hétköznapi ruhában is légy apostol”, mondjuk így lehetne fordítani az ő munkásságukat.

– A rövidítése ez a szó.

– Igen. Ez a mozaikszó fejezi ki az ő hitvallásukat, nagyon-nagyon ötletes és divatos pólókat, sapkákat, egyéb divatos ruhákat készítenek. Erre a pólóra az volt ráírva, hogy ICXC – „Jézus Krisztus győz” – tetszett nagyon a pápának. Még hoztam neki egy másik ajándékot is, de azt nem árulom el, majd csak a szinódus után. 

– Mit köszön különösképpen a görögkatolikusság a Szentatyának, túl azon, hogy fölkereste az ő templomukat? És tulajdonképpen rajta keresztül az egész Egyházat, mindhárom egyházmegye híveit, papjait megérintette?

– Említettük ezt a személyességet, amelyet mi mindig megtapasztalunk, illetve a görögkatolikus egyházért, a keleti és a nyugati egyház közeledéséért szintén nagyon sokat tesz Ferenc pápa. Ezek rettentő kényes és sok bölcsességet és elszántságot igénylő lépések, hiszen például Kirill pátriárkával való találkozása is nagyon nagy jelentőségű volt. Azóta Kirill pátriárka ugyan más helyzetbe került, de ő ebben is következetes marad, és őrzi a testvéri kapcsolatot. Fontos üzenete volt, hogy a háborúktól viszont teljesen határolódjék el. Most az orosz–ukrán háború mi ránk, görögkatolikusokra is nagyon sok feladatot ró, megérint bennünket egészen közelről – erről is beszélgettünk egyébként a mostani találkozás során. Úgyhogy nekünk fontos az, hogy helyünk van a Katolikus Egyházban, és azt a hivatásunkat, hogy az egységért éljünk és dolgozzunk, mintegy megerősíti a pápa külön, felénk irányuló figyelme.

– Érsek atya! Köszönöm a beszélgetést, és jó szinódusi munkát kívánok!

– Köszönöm szépen! Arra nagyon kérjük az imákat.

– Igen. Ígérem a hívek nevében is.

– Köszönöm.

Szerző: Vértesaljai László SJ

A hangfelvételt lejegyezte: Ujváry-Radics Gabriella/Magyar Kurír

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír