A pasztoráció megújítása – Villanófényben Király Attila

A plébános ezt minden kedden és csütörtökön megteszi, segítve ezzel a plébánia családjait. Az úton a beszélgetéshez csoki is jár. A szentmiséken pedig nincs hiány ministránsokból, alkalmanként harminc-negyven gyerek áll az oltár körül. 

Attila atya tizenkilenc éve plébános a mintegy hatezer lakosú Újtelepen. A 2002-ben ünnepelt templomszentelés után sorra elkészültek a plébánia közösségi helyiségei, és a Szent István király-plébánia ma a dinamikusan növekvő Újtelep társadalmi életének színtere, kulturális központja, egy összetartó, aktív, minden korosztályt összefogó közösség otthona. 

Az 1993-ban szentelt pap gimnazistaként, még a szocializmus alatt ismerte meg a kereszténységet. A rendszerváltás idején volt szeminarista. A lelkipásztorkodást káplánként kezdte Budapest-Erzsébetvárosban, majd a hatodik kerületi Szent Család-plébánián folytatta. Tevékeny részese lehetett egy templom és egy közösség felépítésének. Plébánossága alatt megtízszereződött a hívek száma az országos fatimai kegyhellyé vált templomban, amelyet rengeteg zarándok is felkeres egy-egy év során. 

A pasztoráció megújítását fontos célnak tekintette Attila atya. Ennek mikéntjét egy hasonlattal jellemzi:

A tájépítészetben kezdték alkalmazni azt a módszert, hogy egy park létesítésekor nem raknak le előre járdát, hanem megvárják, merre közlekednek az emberek. Én is ezt teszem. Figyelek, mire van igény, és azt próbálom megvalósítani.” 

Induláskor az ifjúság teljes hiányával találta szemben magát plébánosként, ezért olyan programokat szervezett, amelyekre a családoknak igényük volt. A közös szilveszterezés, a kirándulások, táborozások és a kulturális programok azután közel hozták a plébániához a gyerekeket is.

Király Attila vallja, ma minden területen nagyon fontos a nyitottság, a készség arra, hogy jelen legyünk ott, ahol találkozási lehetőségek nyílnak az emberekkel. Az evangelizáció szempontjából nagy lehetőségnek látja a hittanórát az önkormányzat által fenntartott újtelepi iskolában, ahol a missziós beállítottságú hitoktatóval közösen rendszeresen meghívják a közösségbe a szülőket és a gyerekeket.

Családközpontú egyházközség vagyunk. Ha valaki kétszer eljön szentmisére, nem fordulhat elő, hogy ne szólítanánk meg.” 

A plébánia tartalomban gazdag, a közösség életét színesen tükröző újságot jelentet meg, amit Újtelep minden postaládájába eljuttatnak. „Alkalmanként belépünk a családok életébe. Bekopogunk és megmutatjuk magunkat.”

Nyitottságukat mutatja az is, hogy a református gyülekezet, amíg a temploma épült, éveken át otthonra talált náluk: az egyik nagyteremben kaptak helyet az istentiszteletekre és a közösségi alkalmakra.

A plébánián működő nemzeti kör révén az egyházközség több tagja is bekerült az önkormányzatba, segítve a jó kapcsolatok ápolását a városvezetés és plébánia között. 

Szociális téren is több éves keresés révén találtak rá a helyes útra. „Az élelmiszer- és a ruhaosztás nem működött a településen, ezért az önkormányzat és az iskola listái segítségével próbáltuk megtalálni a rászorulókat. Névre szóló karácsonyi ajándékot készítettünk nekik, és személyesen vitték el hozzájuk a közösség tagjai.” Ma folyamatosan kísérik, segítik a rászoruló családokat, és a támogatás mellett azt is fontosnak tartják, hogy bevonják őket a plébánia életébe.

Attila atya nagy ajándéknak tartja, amit a szolgálati ideje alatt megélt. Kezdetben éveken át egyetlen házasságot sem kötöttek a templomban, az utóbbi időben azonban már tele a naptár. Sorra házasodnak azok a fiatalok, akik a plébános elsőáldozói voltak. A szomszédos kerületek együtt keresik a lehetőségeket, hogyan teremtsenek találkozási, ismerkedési lehetőségeket a fiataloknak. Az esperesi kerület papjai a kapcsolatuk ápolása érdekében minden szerdán együtt reggeliznek. Attila atya tagja egy másik papi közösségnek is, fontos számára, hogy együtt töprengjenek a pasztoráció új útjain és a szolgálat megerősítésének lehetőségein. 

Annak idején Király Attila megtérése is a közösség révén történt. A családja nem volt vallásos, tizenhat évesen a barátai vitték el Alberti Árpád atya hittancsoportjába. Vonzotta a hit megismerésének lehetősége, a kirándulások, a sok-sok együttlét. Hittanos társaságukból hárman lettek papok. Már fiatalkorában feltűnt neki, hogy a környezetéből sokan fordulnak hozzá vallási kérdésekkel: az iskolában az osztálytársai, a katonaságnál a parancsnoka és a munkatársai egy építőipari cégnél, ahol dolgozott. A munkásszállón bibliaórát tartott az egyik cigány brigádjának. Aztán egyszer csak jelentkezett a papi szemináriumba. „Az Egyházat növendékként ismertem meg igazán. Pezsgő élet volt a rendszerváltás időszaka. Az Egyház előtt kitárultak a lehetőségek, a társadalom nagy várakozással fogadta a kezdeményezéseit, és valóban megújulást tudott hozni.” 

Attila atya örömmel meséli el, hogy a családja is otthonra talált a plébániai közösségben. „Amikor felvettek a szemináriumba, apám összeomlott, félt, hogy a munkatársai majd elítélik emiatt. Aztán alig telt el egy-két hónap, már lelkesedtek. A beöltözésemre még a vezérigazgató is eljött. Később pedig ideköltöztek a húgomék, a szüleimmel együtt ma már ők is aktív tagjai a közösségnek.”

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. január 11-i számában jelent meg.