Az egyszerű hit is meg tudja változtatni a világot – Beszélgetés Budapesten Szent Carlo Acutisról

Az Új Város Kiadó szervezésében Paksy Eszter, a kiadó vezetője beszélgetett Spengler Katalinnal és Frivaldszky Márkkal, akik személyesen is jelen voltak az olasz fővárosban a szenttéavatási szertartáson.

Az Új Város Kiadó több könyvet is megjelentetett Carlo Acutisról, többek között az édesanyja, Antonia Salzano Acutis és Paolo Rodari által közösen írt, A fiam titka – Carlo Acutis életszentsége és lelkisége című kötetet, amit Paksy Eszter fordított, vagy a Bodroghi Csilla által fordított 15 nap imádság Carlo Acutis gondolataival című kiadványt.

Az est kezdetén a jelenlévők megnézhettek egy hatperces kollázsvideót a 15 éves korában elhunyt szentről. Az édesanyja visszaemlékezései szerint Carlo már egészen kis korában megkapta a mély hit kegyelmét. Mindennap járt misére, magához vette az Eucharisztiát, szentségimádáson vett részt, imádkozta a rózsafüzért, olvasta a Szentírást. Egyébként

olyan volt, mint a többi fiatal, de bármit csinált, föltette magában a kérdést: Tetszik ez Jézusnak? Tehetem ezt Jézusért?

Az eucharisztikus csodákról készített internetes kiállításaival, Jézus iránti nagy-nagy szeretetével „meg akarta fertőzni” a többieket is, segíteni őket, hogy éljék át ők is a hit csodáját.

Carlo nemcsak érezte, de tudta is, hogy Isten mindig a közelükben van. Ezért volt az ő átlagosnak látszó élete rendkívüli: sugározta maga körül Krisztus jelenlétét, szeretetét.

Carlo kiskorától kezdve gondoskodott azokról, akik nehézségekkel küszködtek, vagy akiket zaklatás ért az iskolában. Azonnal védőszárnyai alá vette őket. Gyerekeket is támogatott a megtakarított pénzéből, segítette a hajléktalanokat, akik a templom kapujában aludtak, hálózsákot, takarót vitt nekik, ennivalót ételhordókban.

Carlo Acutis 2006. október 12-én halt meg rendkívül agresszív, gyors lefolyású leukémiában. Mindössze tizenöt éves volt. Édesanyja felidézte: amikor ott állt a fia halálos ágyánál, arra gondolt: ő egy szent. Amikor az orvos megkérdezte, nagyon szenved-e, a fiú azt válaszolta: van, aki nálam jobban szenved. Szent Ferenc nővérnek nevezte a halált. Carlo úgy élte át a halálát, mint szükséges átmenetet ahhoz, hogy találkozzon a nagyon szeretett személlyel, az igazságos és irgalmas Bíróval.

Teste érintetlen maradt, szíve ereklye lett. A szív az a hely, ahol a legfontosabb döntéseink születnek, ahol az akarat valóban Istenhez vezet. A szív a szeretet szimbóluma is.

Szentnek lenni azt jelenti, hogy Istent mindenekfelett szeretjük, a felebarátot pedig, mint önmagunkat. Ehhez segít, ha táplálkozunk az Eucharisztiából, Krisztusból, a szeretet forrásából. Carlo halála megmutatta: az egyszerű hit is meg tudja változtatni a világot.

A temetésén rengetegen voltak, sokan be sem fértek a templomba. Carlo édesanyja föltette magában a kérdést: honnan ismerték vajon ennyien Carlót? A barátai voltak, akikkel a mindennapok során ismerkedett meg, például ha lement a boltba vásárolni, vagy iskolába menet. Köszönt az embereknek, szóba elegyedett velük. Lehet, hogy egyszerű életet élsz, de ha Istent helyezed a középpontba, akkor az életed megvilágosodik. Mintha a nap váratlanul mindent beragyogna. Ez volt Carlo élete.

A rendezvényen Paksy Eszter az általa fordított, A fiam titka… című könyvről elmondta: Carlo Acutis nagyon személyes, kevésbé közösségi lelkisége kívülről kicsit régimódinak tűnt számára, de a fordítás közben egyre jobban megszerette. Teljesen hiteles az, ahogyan Carlo Acutis megélte a kereszténységet.

Megrendítő volt az a folyamat is, ahogyan az édesanyja a fián keresztül jutott közelebb Istenhez. Egy édesanyának iszonyú fájdalom az, ha elveszíti a gyermekét, de ebben a fájdalomban azonnal megjelent a különlegesség felismerése is. A kötet olvasása és fordítása Paksy Esztert is arra ösztönözte, hogy szorosabbra fűzze az Istennel való kapcsolatát.

A beszélgetésen az ötgyermekes Spengler Katalin és a négygyermekes Frivaldszky Márk idézték fel a szeptember 7-ei szentté avatáson, Rómában átélt élményeiket.

Spengler Katalin elmondta: két évvel ezelőtt került kezébe Carlo Acutis édesanyjának Paksy Eszter által lefordított könyve. Lelkét nagyon megragadta a történet. Olvasása közben az volt benne:

szeretné, ha „ez az olasz fiú” lenne a három fiának és két lányának a példaképe.

Carlo életének középpontjában az Eucharisztia állt. Többször elolvasva a könyvet Spengler Katalinban megfogalmazódott a kérdés: vajon az ő életében hol van az Oltáriszentség?

Arról is beszélt: csak utólag tudta meg, hogy Carlo Acutis a szenvedéseit XVI. Benedekért ajánlotta fel, illetve a betegségétől függetlenül is nagy tisztelője volt az egykori pápának. Spengler Katalin úgy érzékelte: a szentté avatásra várakozó tömeget mintha Isten jelenléte járta volna át. A tömeg sokszínű volt, de azért többségben voltak az olaszok. Beszédbe elegyedtek egy olasz baráti társasággal, akik nagyon csodálkoztak, hogy Magyarországról érkeztek: ezek szerint ott is ismerik Carlo Acutist és Giorgio Frassatit?

Spengler Katalin felelevenítette: jelen volt a szentmisén Carlo két testvére, ikrek, akik a bátyjuk halálának negyedik évfordulóján születtek, napra pontosan. Carlo megjelent édesanyjának az álmában, és közölte vele: „Megint édesanya leszel.” Így is történt: elmúlt már negyvenéves, amikor életet adott az ikreknek, akik olyanok, mint az angyalok: szőkék és kék szeműek. Olaszországban ritka az, ha valakinek ilyen a külseje.

Frivaldszky Márk is kiemelte, számára milyen fontos a Paksy Eszter által lefordított könyv: ennek köszönhető, hogy ő és a családja alaposabban megismerte Carlo Acutist. Remek, hogy van egy olyan modern szent, aki a gyermekeink példaképe lehet. Frivaldszky Márk olasz fordító és tolmács több évig élt Olaszországban. Két évvel ezelőtt a feleségével együtt ellátogattak Carlo sírjához Assisibe, a Santa Maria Maggiore-templomban található Spogliazione (Levetkőzés – itt adta vissza Szent Ferenc édesapjának a ruháit és mondott le a világi javakról – a szerk.) szentélybe. Carlo farmernadrágos, tornacipős fiú volt, úgy nézett ki, mint a kortársai. Mélyen elgondolkodtató ez a helyszín: mit jelent ma fiatalnak, egyáltalán, kereszténynek lenni?

Tavaly húsvétkor Frivaldszky Márkkal és a feleségével már a két kamasz lányuk is elment Assisibe, akik az ott szolgáló apácák kérésére ministráltak is a szentmisén.

Frivaldszky Márk a Szent Péter téren történt szentté avatással kapcsolatban felidézte: a hatalmas tömegben találkoztak egy texasi amerikai családdal, és a családfő megkérdezte tőlük: ki miatt jöttek, Carlo Acutis, vagy Pier Giorgio Frassati miatt? „Mondtuk, hogy mindkettőjük miatt. Na de kinek szurkoltok? Egyformán mindkettőjüknek.” Kiderült, hogy az amerikai férfi tanár, és Texasban van egy iskola, ami Frassatiról van elnevezve. Több tanárt, diákot is magával hozott az iskolából. Gyorsan készített velük is videointerjút: hadd lássák Texasban, hogy még Magyarországról is eljöttek a kettős szentté avatásra.

Frivaldszky Márk is megvilágította: Carlo Acutis élete ráébresztette őt és felségét az Eucharisztia kivételes fontosságára. Hacsak tehetik, igyekeznek elmenni minél többször szentmisére, még ha nem is mindig együtt. Frivaldszky Márk munkájából adódóan sokat utazik, és a kocsiban közben a rózsafüzért imádkozza. Mária az Ég és a szentek Királynője is, akik között már ott van Carlo Acutis is, akinek bármikor kérhetjük a közbenjárását, magunkért, a családunkért, nemzetünkért is.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír