Az Eucharisztia ünneplése 147.

Az úrnapi zsolozsma olvasmányos imaórájában az első olvasmányt követő válaszos éneket János evangéliumának szövegrészleteiből szerkesztették (Jn 6,48.49.50.51.52). Az evangéliumi szövegrészlet a Jelek könyvében, azon belül a Jézus tetteiről és tanításáról szóló viták bemutatásának középpontjában található. A triptichon (5,1–47; 6,1–71; 7,1–10,42) két szélső egysége Jeruzsálemhez köthető, míg a közbülső Galileához, közelebbről Kafarnaumhoz. A Jézus származásáról szóló viták kereszttüzében találjuk az alábbi tanúságot: „Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.« Vitatkozni kezdtek erre a zsidók egymás közt, és ezt kérdezték: »Hogyan adhatja ez testét eledelül nekünk?«” (Jn 6,48–52) 

A részlet csúcspontja: a kenyér, amelyről Jézus beszél, az ő teste. Beszéde során az Úr visszautal a korábban mondottakra: „»Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek mennyből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.« Ekkor azt mondták neki: »Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!« Jézus azt felelte nekik: »Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.” (Jn 6,32–35)

Míg Mózes csoportjának tagjai meghaltak, noha ettek a mannából, addig aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog. Annyi bizonyos, hogy Jézus identifikációs nyitó önvallomása lényeges: Én vagyok… Ennek elfogadása a Jézushoz való közeledés, pontosabban befogadása, a neki való önátadás (a hit). E folyamat célja az emberi törekvések lényege: az üdvösség, az örök élet. Nem valamit, hanem valakit engedünk tudatosan az életünk részévé lenni, s még inkább egészévé, értelmévé válni. Az élő Kenyér már ma az örök élet felé való törekvést táplálja, amelynek teljessége is maga az élet Kenyere. Gyökössy Endre találóan fogalmaz: Jézus annak az embernek a nyelvén szól, „aki tulajdonképpen ma is azt vallja, hogy valójában csak az az övé, amit megeszik” (Gyökössy Endre, János evangéliuma, Örökségünk Kiadó, 1999, 91.), noha ezt ki kell hogy egészítsük: azé vagyunk, aki a mi táplálékunk.

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír