Az Eucharisztia ünneplése 163/1.

A II. Vatikáni Zsinat azzal a lelkipásztori szándékkal kezdeményezte a szentmise szertartásainak felülvizsgálatát, hogy a hívek tevékenyen és egyre teljesebben tudjanak részt venni a szent misztériumok ünneplésében: „Az Egyház tehát körültekintő gondoskodással arra törekszik, hogy a hívek ne csak mint kívülállók vagy mint néma szemlélők legyenek jelen a hitnek ezen misztériumán, hanem azt a szertartásokon és imádságokon keresztül jól megértve, a szent cselekményben tudatosan, áhítattal és tevékenyen vegyenek részt (conscie, pie et actuose participent); tanuljanak Isten igéjéből, merítsenek erőt az Úr Testének terített asztaláról, adjanak hálát Istennek, a szeplőtelen áldozatot nemcsak a pap keze által, hanem vele együtt fölajánlván tanulják meg önmagukat fölajánlani, és napról napra váljanak eggyé Istennel és egymás között a Közvetítő Krisztus segítségével, hogy végül Isten legyen minden mindenben” (Sacrosanctum concilium, 48.).

A szertartások és imádságok általi (ritus et preces) jó, illetve helyes megértés három összetevője a tudatos, kegyes/áhítatos és tevékeny részvétel. Amikor ugyanis a szent cselekményekben részt veszünk, Krisztussal egyesülünk,

Alexandriai Szent Kürillosszal ezért is mondjuk: „Krisztussal egyesülünk mindnyájan az ő szent Teste által, különösen, amikor őt egy és oszthatatlanként vesszük testünkbe – testünk tagjaival inkább őhozzá, mint önmagunkhoz tartozunk.” (S. P. N. Cyrilli, Commentarium in Ioannis Evangelium, col. 559.)

A tudatossághoz hozzátartozik az összefüggések megértése és élése. XVI. Benedek pápa így fogalmaz erről, és tudatosítja bennünk „az eucharisztikus misztérium, a liturgikus cselekmény és az Eucharisztiából mint a szeretet Szentségéből fakadó új lelki szolgálat közötti kapcsolatot […] a keresztény szeretettel, mind az istenszeretettel, mind a felebaráti szeretettel való kapcsolatát: »A megtestesült Isten mindnyájunkat önmagába von. Ebből érthető, miért lett az Agapé az Eucharisztiának is neve: benne Isten Agapéja testileg jön hozzánk, hogy bennünk és általunk tovább hasson«”. (Sacramentum caritatis, 5.)

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír