Békét és hitbeli meggyőződést adott – Református fiatalok a pápalátogatáson

(…)
– Milyen meggondolásból indultatok el Ferenc pápa budapesti szentmiséjére? Miért volt ez fontos számotokra reformátusként?

Hunor: Régóta követem a vatikáni híreket, és vágyom arra, hogy láthassam Ferenc pápát. Kíváncsiságból megnéztem több, az ő és elődjei életéről szóló filmet, és kezdett hangosodni bennem a kérdés: Ki is a pápa? Vallási vezető? Államfő? Aztán rájöttem, hogy mindkettő, de ezek mellett még „motivációforrás” is, és nemcsak a katolikusok, hanem bármely más vallású ember számára is „lelki vezetővé”, támogatóvá válhat. Amikor megtudtam, hogy Ferenc pápa Magyarországra érkezik, nem gondoltam, hogy pár hónappal később két méter, egy kordon és néhány biztonsági őr választ el minket egymástól. Közeledve az apostoli látogatás időpontjához, egyre jobban kirajzolódott, hogy családostól veszünk részt a szentmisén. Azért is, mert nemcsak egy szentmisén lehetünk ott, hanem egy történelmi eseményen, hiszen –

egy kedves nénit idézve – a „reformátusok pápája” jön el látogatóba István király népéhez.

Viki: Édesanyám tíz évig Böjte Csaba ferencrendi szerzetes önkéntes munkatársa volt. Már kisgyermekként kívülről tudtam minden katolikus imádságot, éneket, illetve ugyanúgy, mint más katolikus, én is részt vettem a szentmiséken, ministráltam és olvastam. Így ugyanolyan szemmel tekintek a katolikus értékekre, mint a reformátusokra. (…)

– Hogyan gondolkoztok az ökumenéről?

Hunor: Családunkban jelen van a református, a római katolikus, az ortodox és a baptista vallás is. Ezek, úgy gondolom, nem taszítanak, hanem még jobban összehoznak minket. Az idei nagypénteken például először az evangélikus templomba mentünk, ahol kistestvérünk, Attila gitározott. Innen mentünk át a református templomba, majd utána római katolikus templomba tartottunk, ahol Vikivel ketten énekeltünk a passióban. Véleményem szerint

az a lényeg, hogy Isten szeretete kössön össze bennünket.

Ezért nem kell elveszteni a saját vallási identitásunkat, szokásainkat, hiszen minden felekezet a hitvallásától, a szokásaitól és liturgikus hagyományától lesz egyedi és gyönyörű. Nem az a lényeg tehát, hogy milyen szertartással tiszteljük az Urat, hanem az, hogy feltétel nélkül kövessük őt. Ez a nagy közösség Krisztus Egyháza, amely megtartja minden nép és vallás hagyományait és szokásait.

Viki: Véleményem szerint az ökumenének az a lényege, hogy a felekezetek közösen imádják az egy Istent. Ezért nem éreztem kellemetlenül magam a pápalátogatáson, mint ahogy gyerekkoromban sem a szentmiséken. Tudtam, hogy mind a katolikus, mind a református templomban az egy, igaz Isten hallgatja meg az imáimat. Sokáig kérdés merült fel bennem a katolikus templomban található szobrokkal kapcsolatban. A közelmúltban viszont, sok gondolkodás után, arra a következtetésre jutottam, hogy a templomban található szobrok segítenek jobban elhinni, hogy a csodák, a gyógyítások, és minden, ami a Bibliában található, az a való igazság. Sokan azt mondják: nem látom az Istent, és az azt jelenti, hogy nem is létezik. Olyankor én azt szoktam rá felelni, hogy az oxigént sem látod, mégis belélegezzük, és így maradhatunk életben. Épp ilyen a hétköznapokban az Istentől áradó kegyelem, amit nap mint nap megtapasztalhatunk, és ami minket, Istenben hívőket oxigénként életben tart.

– Mit visztek magatokkal Ferenc pápa szentmiséjéről?

Hunor: Történelem iránt rajongó, mélyen hívő fiatalként életre szóló élmény volt számomra a Ferenc pápával való találkozás. A Szentatya napjaink problémáinak megoldhatóságára hívta fel a figyelmet. Mindezekre nagy szükség van. „Az ember attól lesz nagy, ha lehajol másokhoz” – fogalmazott Ferenc pápa. Jövőbeli színészként szeretném, ha ez a mondat lenne az „ars poeticám”, ami életutamat jellemzi majd. A szentmisén újra és újra bebizonyosodott, hogy ha akarjuk, és „nyitott kapuk” vagyunk, általunk, velünk bármilyen felekezetű ember meg tudja találni az Istenhez vezető utat. Nagyon hálás vagyok a Jóistennek, hogy megélhettem ezt az eseményt, amely egy életre kiáradó békét és hitbeli meggyőződést adott nekem, reformátusként.

Viki: A szentmiséről hazavezető úton a testvéremmel épp ezt a kérdést boncolgattuk az autóban. Bebizonyosodott számunkra, hogy egy történelmi eseményen vettünk részt, ahol az Isten első számú küldöttét hallhattuk bizonyságot tenni, és értünk, magyarokért imádkozni. Úgy érzem, hogy ez a látogatás összekovácsolta és megerősítette a nemzetünket. Az esemény minden másodperce hitmegújító bizonyságtétel volt számunkra. Ahogy az Úr mondja:

Menj haza a tieidhez, s beszéld el, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, hogyan könyörült meg rajtad” (Mk 5,19).

A teljes interjút ITT olvashatják el.

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír