Gyógyítás pünkösdi lélekkel – Csókay András Orvosmisszió Jézus-imával könyvének bemutatója

A résztvevők Csókay András idegsebész, a Honvédkórház osztályvezető főorvosa és segítői, Hudák István ideg- és érsebész, Jósvai Attila idegsebész, Czirják Enikő, a Honvédkórház idegsebészetének vezető műtőasszisztense, valamint Muhari-Papp Sándor Balázs festőművész voltak. Velük beszélgetett Sajgó Szabolcs SJ, a Párbeszéd Háza igazgatója.

Sajgó Szabolcs kiemelte, hogy a könyv orvos szerzője az elmúlt öt esztendő eseményeit írja le, a főcím pedig arra utal: Csókay András megköszöni, hogy a mennyei orvostól, az isteni gyógyszertárból annyi mindent kap, ő ezeket továbbadva tud gyógyítani. A jezsuita moderátor emlékeztetett rá: az orvoslás és a hit kapcsolata nagyon régi tapasztalata az embernek, Szent Ignác ezt úgy fogalmazza meg:

cselekedj úgy, mintha minden tőled függne, de imádkozz úgy, hogy tudd, minden az Istentől függ.

Csókay András szerint valóban erről szól a könyv. A címben azért lett kiemelve a Jézus-ima, mert mindnyájunknak van egy útja a Jóisten felé. Az ő életében két nagyon fontos fordulópont volt. Az egyik huszonkét évvel ezelőtt történt: a tékozló fiú visszatérése a gyermekkor hitéhez. Akkor elkezdett rózsafüzért imádkozni. A másik nagy fordulópont tízéves kisfiának hat évvel ezelőtti elvesztése volt, amikor a mélységben felfedezte a Jézus-ima erejét. Azóta a kettőt ötvözi, de úgy tapasztalja:

az orvosmisszióban sokszor előforduló, kritikus helyzetekben a Jézus-ima nagyon könnyen alkalmazható imamód, és a kifejezetten vészhelyzetekben is elfér a tudományos, szigorúan szakmai gondolkodás mellett.

Jézus Krisztus nevének gyakori ismétlésével még jobban kinyílik a belső én a kreativitás felé, amely által nemcsak hitigazságok „esnek be”, hanem tudományos igazságok is. A professzor sokszor tapasztalta, hogy mély imádságok közben születnek meg a tudományos, idegsebészeti felfedezések, ötletek.

Hudák István a tudományos felfedezések lényegét abban látja, hogy Isten az ember agyában megnyit egy kis kaput, és akkor az, ami lehetetlennek látszott, egyszer csak lehetségessé válik. Ahhoz, hogy ez a kiskapu kinyíljon, kell bátorság és tapasztalat. Csókay professzor közbevetette: amikor 2017. november végén Dakkában látta a sziámi ikerpárról készített képeket, magában mondani kezdte a Jézus-imát, és Krisztus jelzett neki: lehetséges más út is, mint ami eddig felmerült: az érpályán belüli katéterezés. Ki kellene próbálni, mi történik, ha egy időre lezárjuk az érpályát, kibírják-e a gyerekek? Mivel ő nem katéteres sebész, kellett egy olyan szakember, aki meg tudja csinálni ezt. A Honvédkórházban vele dolgozó Hudák István világhírű az agyi katéteres ellátásban, beleértve a vénákat érintő beavatkozásokat is, amelyeket egyedülállóan képes elvégezni. Csókay András azonnal felhívta Dakkából, és átküldte az MR-felvételeket, melyeken az erek látszódnak. Két nappal később Hudák doktor visszahívta: figyelj, András, talán meg tudom ezt csinálni.

Hudák István arra is kitért, nagyon kevés támogatójuk volt, és abban, hogy mégis belevágtak abba, ami őrültségnek tetszett, és megcsinálták a műtétet, hatalmas szerepe van Istennek. Hit nélkül egy ennyire bonyolult műtétet lehetetlen lett volna elvégezni! Az idegsebész-érsebész kiemelte azt is, hogy a harminchárom fős orvoscsapat kiválóan dolgozott együtt, mindenki tudta, mi a feladata.

Ahhoz, hogy a bangladesi ikrek szétválasztó műtétje sikerüljön, elengedhetetlen volt a gyakorlás. Csókay András hosszú évek óta minden hajnalban egy órán keresztül agyi és boncműtéteket végez halottakon. Az utóbbi években Jósvai Attila doktor is csatlakozott hozzá. Ez mindenképpen szükséges annak a rutinnak az elsajátításához, hogy egy ennyire bonyolult, hosszú műtétet az ember az utolsó erejét összeszedve, a huszonhatodik órában be tudjon fejezni. Itt megint csak összekapcsolódik az istenhit és a professzionális munka, hiszen a halottakkal való találkozás, közelségük a hajnali bonctermi munkában megviseli a lelket, de az embernek erőt és hitet ad, hogy közös jóért dolgozik. A rendszeres, műtétszerű gyakorlás a holtakon az élők mentését szolgálja, hiszen ennek következtében sokkal kevesebb a haláleset vagy a fertőzések száma az élesben elvégzett műtétek után. Csókay András szerint Jósvai Attilának olyan, egészen különleges látásmódja és „láthatatlan keze” van, hogy a legkritikusabb helyzetekben segítő angyalként odacsúsztatja a keze ügyébe azt az eszközt, amire akkor szükség van.

Czirják Enikő is kiemelte, hogy Isten segítsége nélkül nem tudták volna elvégezni az operációt. Az ő legnagyobb félelme az volt, hogy nem bírja ki alvás nélkül a huszonhat órás műtétet, de végül semmi gond nem volt. Mivel a műtéthez szükséges eszközöket Budapesten pakolták össze, attól is félt, vajon minden megérkezik-e Dakkába. Isten azonban ebben is megsegítette őket. A vezető műtős asszisztensnő felidézte azt is, hogy az eredeti tervet felülírta az élet, mert a műtét egy erős bevérzéssel kezdődött, így az első hat–tíz óra megfeszített tempóban zajlott. 

Muhari-Papp Sándor Balázs húsz éve készít illusztrációkat Csókay András tudományos felfedezéseihez, közleményeihez, alkotásainál bizonyos „orvosi helyzeteken” kívül (műtő, boncterem) megjelenik a Szentháromság misztériuma, és így a rajzok szemlélése misztikus lelkigyakorlattá lesz. Felidézte: eredetileg úgy tervezte, hogy csak egy rajzot készít a sziámi ikrek szétválasztásának műtétjéről, de amikor elkészült vele, közölte Csókay Andrással, hogy ez nem olyan egyszerű, makettet kell készíteni hozzá. Kiss Zoltán szobrászművész barátja meg is alkotta a CT alapján a gyerekekről a két-három milliméternyi koponyát, Csókay főorvos pedig a boncteremben mutatta Muhari-Pappnak, hogyan fogja a gyerekeket „fűrészelni”. „Itt lesz a nyitás, ezt rajzold meg.” A festőművész még be sem fejezte a rajzot, Csókay András már előállt egy módosítással. Nem volt olyan variáció, amit ki ne próbáltak volna. „Nem úgy kell elképzelni, hogy elmondom a Jézus-imát, és kész is van minden, számtalan variációból születik meg a végleges változat. ”A műtét minden változatát kipróbálták rajzzal és makettel. Még kint, Dakkában, az ottani műtőben is.

A festőművész azt emelte ki, és fantasztikusnak nevezte mind a nigériai, mind a bangladesi misszió kapcsán, hogy mindenki szolgál. Csókay professzor felhívta a figyelmet, hogy Nigériában és Bangladesben is megtapasztalták: amikor jól mennek a dolgok, borzalmas nagy csábítás az ego előrelépése. A bábeli tornyot is először Isten dicsőségére kezdték el építeni az építők, de aztán már csak a saját dicsőségükre, amiből zűrzavar lett. Ezzel szemben áll a pünkösd, amikor az ember elismeri:

egyedül nem tudom megcsinálni ezt a feladatot, de Veled, Uram, a Szentlélek által igen.

Nagyon fontos, hogy amikor ilyen nagy feladatok végzésében vagyunk, maradjon meg bennünk a pünkösdi lelkület: akkor be tudjuk fejezni – hangsúlyozta Csókay András.

Az est záró részében Szabolcs atya kérésére a jelenlévők elmondhatták, amit mindenképpen szerettek volna még megfogalmazni.

Jósvai Attila kiemelte: a bangladesi sziámi ikerlányok szétválasztásának rendkívül bonyolult, összetett műtétjét a hit közösségépítő ereje nélkül nem tudták volna elvégezni. Pünkösdi lelkülettel dolgozott a harminchárom fős orvoscsapat.

Hudák István a létező legnagyobb ünnepnek nevezte a közelgő karácsonyt. A koronavírus-világjárvány ellenére is azt kívánta az embereknek, hogy legyenek együtt, barátságban, szeretetben.

Csókay András is karácsonyról beszélt. Leszögezte:

a Jóistennek fantasztikusan kreatív ötlete volt, hogy egy kisgyermek képében jött el közénk,

mégpedig azért, hogy ne valami távoli, hegyeken túli személynek tekintsük Őt, hanem egy bennünk élő, létező, befogadott személynek, így lesz beoltottságunk a „lelki koronavírusok” ellen. Jézus újszülöttként jelenik meg Betlehemben, és egy kisbabát sokkal könnyebb befogadni az ártatlanság miatt, amit ő megőriz egész földi élete során. A betlehemi születés valóban óriási lehetőség, hogy befogadjuk az Úr Jézust, és bennünk váljon éltető erővé, és segítse a lelki immunrendszerünket a bűnök, kísértések ellen.

Czirják Enikő felidézte, hogy az erőszakról szóló hírek miatt aggódva és félelemmel utazott a nigériai orvosmisszióba, de ott, Izuna atyával az élen olyan szeretettel fogadták, hogy teljesen megnyugodott. Azóta is mély lelki barátságban van az atyákkal, gyakran kér imát tőlük egy-egy nehezebb műtét előtt. Imádkoztak a bangladesi műtétért is.

Muhari-Papp Sándor Balázs felidézte, hogy öt hónapot töltött Nigériában, ő is úgy emlékszik vissza, hogy hatalmas szeretettel vették körül, különösen a gyerekek. Mindenki messziről hordja a vizet, ő is így hordta a tanyán gyermekkorában. A festőművész bangladesi istenélményét is megosztotta a többiekkel. Azért, hogy a sziámi ikrek ne féljenek a műtét előtt, sokat énekeltek nekik. A műtét után Csapody Marcell kérte meg őket, hogy énekeljenek, hiszen a gyerekeknek fel kell ébredniük. Muhari-Papp Sándor Balázs énekelt, másokat is megkért erre. Éppen Rabeyának énekelt, „Tavaszi szél vizet áraszt… Istenem, Istenem, nyisd ki a szemed…” A másik műtősnő, Mogyorósi Ibolya is vele énekelt, és egyszer csak lelkendezve felkiáltott: „Balázs, Balázs, nézd, kinyitotta a szemét!” Odahívták Csapody doktor altatóorvost, ő tudta, hogy a kislány addig is nyitogatta már a szemét, de nem nézett még rá senkire. A festőművész énekelt tovább, és estére Rabeya teljesen felébredt; azt kérte a hozzájuk belátogató édesanyjától hogy vegye az ölébe.

A kerekasztal-beszélgetést követően a résztvevők megtekintették a Mindszenty  Életkapuk című kiállítást, Bukta Norbert installációit.

Fotó: Lambert Attila (a Párbeszéd Háza felvételéből)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír