Ki lesz és milyen lesz az új pápa? – Főszerkesztői jegyzet a Kossuth rádióban

Ferenc pápa, a ma kezdődő konklávé és a megválasztandó új pápa kapcsán elhangzott személyes hangvételű rádiós jegyzet leiratát adjuk közre az alábbiakban. Az adás IDE kattintva hallgatható meg.

Szombat óta Rómában, az Örök Városban vagyok, dolgozom. A konklávé miatt jöttem. Szívem legmélyén ott volt a vágy, hogy mielőtt elindul a pápaválasztás, eljuthassak a Santa Maria Maggiore-bazilikába, hogy lerójam tiszteletemet Ferenc pápa sírhelyénél.

Hétfő kora délután van. A bazilika kapujában váratlan találkozást élek meg. Egy édesanya vár. A Szűzanya az. Ikonja előtt számtalan szék a szabad ég alatt. Az ikon előtt oly sokat imádkozott a szentéletű pápa. Egy édesanya, aki egyik fiát, Péter utódát, Jorge Bergogliót is hazavárta, immáron véglegesen befogadta otthonába.

Az emberek tömött sorban, fegyelmezetten lépik át a bazilika szent kapuját. A sor lassan, méltóságteljesen araszol az egyszerű sírhely felé. Közben a szívem egyre inkább kalapál, benne van több emlék, személyes találkozás. Még a lányom is megkért, hogy a nevében is mondjam azt: „Köszönöm!” „Ő tudni fogja, miért” – teszi hozzá.

Eszembe jut, Ferenc milyen messzi és közeli helyekre is eljutott a pápasága tizenkét éve alatt. Mi, magyarok kitüntetett helyen voltunk a szívében: háromszor is eljött hozzánk.

Először Csíksomlyóra, utána Budapestre, a Hősök terére, és legutóbb magyarországi apostoli látogatására.

Ő sem tett mást, mint Mestere. Jézus az egész megváltást személyessé, emberléptékűvé tette. Ismerve és szeretve az általa teremtett embert, földi élete során még arra is figyelmes volt, hogy amikor közösséget vállalt velünk, amikor ment valahová, nem lépte túl a földrajzi, fizikai és térbeli korlátokat. Hiszen általában gyalog tette meg útjait. És nem azért tette ezt így, egy világméreteket tekintve szűk földrajzi helyen, a Szentföldön, mert nem volt neki fontos a több száz kilométerre található „másik” ember, hanem

ezzel is példát adott nekünk, hogy úgy tudunk leginkább barátai lenni, hogy elsősorban az előttünk, mellettünk és környezetünkben élő emberekre figyelünk, nem vagyunk közömbösek irántuk, keressük a találkozást velük.

A Szent Péter-bazilika központi erkélye, az „áldások erkélye” (loggia delle benedizioni) a konklávé kezdetén már feldíszítve várja a 267. pápát

Az elmúlt napokban sajtósként sokan nekem szegezték a kérdést, hogy milyen pápát várok: egy új Ferenc pápát, egy hozzá hasonló új Péter-utódot fogunk kapni? A válaszom mindig azonos volt. Nagyon sajnálnám, ha ez így történne. Hiszen Ferenc pápa is egyedi, eredeti, megismételhetetlen volt. Igazi, és nem valakinek a másolata.

Remélem, és bízom benne, hogy ezúttal is egy olyan egyedi, eredeti személyiséget, megismételhetetlen embert választ meg a Szentlélek eszközeként a bíborosi testület, aki egészen másban lesz azonos összes elődjével.

Elénk éli a pápaság egyik legrégebbi titulusát – a pontifex maximust, a római császárok korából származó, de ma is használt pápai címet.

Azaz ő lesz a legfőbb hídépítő, az ég és a föld, Isten és ember, ember és ember között.

És ha ehhez hozzátesszük azt, hogy nekünk, magyaroknak Ferenc pápa a szeretett hidunkat, a Lánchíd képét többször is szívünkre kötötte, akkor ezzel nekünk is feladatunk van.

Imádkozzunk az új pápáért, gondoljunk rá szeretettel, és Krisztust követve, az új Péter-utódra hallgatva ne arra figyeljünk, ami két embert elválaszt, hanem arra, ami összeköt. Közösen, így közelebb lépve Istenhez és egymáshoz.

Forrás: Hirado.hu

Fotó: Daubner Tibor/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye 

Magyar Kurír