Sok hely van – de hányan jutunk be?

Számomra az egyik legfontosabb evangéliumi mondat így szól: „Atyám házában sok hely van.” Hiszek Isten végtelen irgalmában, amellyel fogad majd bennünket ott, ahonnét senki sincs kizárva, hiszen eltörli a bűneinket, amik elválasztanának tőle. Miért akarna vádat emelni ellenünk, bármelyikünk ellen is, amikor a saját Fiát adta oda értünk?

Ő úgy szereti ezt a világot, hogy mindenkit üdvözíteni akar. Sok hely van nála. Talán nekem is lesz majd.

A vasárnapi evangéliumban a tanítványokat szintén ez a kérdés foglalkoztatja. Vajon hányan üdvözülnek? Kevesen? Sokan? Mindenki? Esetleg senki? Jézus nem számszerűen válaszol. Ő nem egy vendég páter, vagy, hogy kevésbé kolostori kifejezést használjak,

Isten országa nem egy hotel, szanatórium. Nem tömegeknek, csoportoknak, előre még nem ismert szállóvendégeknek készült, hanem pontosan neked és nekem.

A tanítványok – és mi is – azt kérdezzük, hogy hány százalékos a kihasználtsága. Statisztikát szeretnénk: arányt és összehasonlítást. Jézus nem erre válaszol. Övé a mindenség, mit jelente neki a „sok”, vagy a „kevés”, vagy az, hogy egészen pontosan száznegyvennégyezer?

Az evangéliumi válaszban a személyes istenkapcsolat a döntő. Akinek van ilyen, az bekerül. Akinek nincs, az kint reked.

Teljesen érthető kritérium ez, mégis meglepő következményekkel jár. Például ha önmagunkat vizsgáljuk eszerint: hány fontosabb kapcsolatunk van, mint Isten? Hovatartozásunk hányféle más közösségbe szólít el úgy, hogy elköteleződésünk a vele való kapcsolatot kompromittálja, és aztán lassan felül is írja? Ha ezen töprengünk, lassan kezdjük megérteni, mit is jelent ez e mondat: „Jönnek majd keletről és nyugatról, északról és délről, és helyet foglalnak Isten országában” – mi pedig kívül rekedünk. Lehet, hogy a jöttmentek, a kitaszítottak, a nem is keresztények bejutnak, mi pedig mégsem?

A mennyek országa a személyes kapcsolat Istennel.

Ott nem sokan vagy kevesen vannak, hanem te és ő (benne minden, olyanok is, akikre korábban nem is gondoltunk volna).

Amiként ennek az országnak a tágassága nem értelmezhető földi mértékkel, úgy ennek ideje sem korlátozható, hiszen végtelen. Isten országa nem pusztán akkor lesz majd, hanem már most jelen van: itt van közöttünk. Annyi támpontot ad az evangélium! Amikor földi kincsed értékét veszti, mert rátaláltál valami egészen másra, akkor már benne vagy. Amikor szereted az ellenségedet, és rájössz, hogy valójában vele együtt vagy meghívva, akkor már nem is annyira szűk az a kapu.

Amikor a kevésben (amint egykor az apostolok az öt kenyérben és a két halban) te is meglátod a mindenkinek szétosztható és mindenkit tápláló lehetőséget, akkor már megérkeztél.

Ez az ország mindig itt van, egy karnyújtásnyira. Nekünk van elkészítve. Nemcsak neked vagy nekem, hanem sokaknak, együtt. Mindenkinek.

Szerző: Juhász-Laczik Albin OSB

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír