Egy nyelvet beszélünk – Interjú Vajda Norberttel, a Katolikus Szeretetszolgálat új vezetőjével

– Hogyan került kapcsolatba a Katolikus Szeretetszolgálattal?

– 2015-ben kezdtem dolgozni a Szeretetszolgálatnál, egy demenciával foglalkozó szakmai program révén. 2016-tól vagyok a szervezet szakmai igazgatója.

– Milyen területet látnak el a Szeretetszolgálat intézményei?

– A Katolikus Szeretetszolgálat fő profilja az idősotthonok működtetése. A telephelyekkel együtt tizenegy ilyen intézményünk van. Ezenkívül az ipolytölgyesi Szent Erzsébet Otthonban százötven súlyos, halmozott fogyatékossággal élő embert gondozunk. Az otthon munkatársai szívvel-lélekkel dolgoznak. Munkájukat hazai és nemzetközi önkéntesek is támogatják, közülük ketten a Szent Erzsébet rózsája díjat vehették át tavaly Veres András püspök úrtól.

A csákvári Szent Vince Családok Átmeneti Otthona nemrég jött létre. Itt nehéz helyzetű, krízisbe került családokról gondoskodunk. Fontos hangsúlyozni, hogy az ide bekerült családok nemcsak lakhatási lehetőséget kapnak, hanem magas szakmai színvonalon álló ellátást is. Abban szeretnénk segíteni őket, hogy újra felemelkedhessenek. Támogatjuk őket a munkakeresésben és a gyerekek iskoláztatásában is. A bakonyszücsi Lelki Rehabilitációs Otthonban a daganatos és más tartós egészségkárosodással élő gyerekeken és felnőtteken, valamint a családjaikon segítünk. Ezt az intézményt Bakos-Tóth Márta klinikai szakpszichológus és Rajczi Pál plébános alapította harminc évvel ezelőtt; az otthont idén vette át a Katolikus Szeretetszolgálat. Ebben az intézményben a szakmai munka elsődleges célja, hogy lehetőséget kínáljon a családnak a testi-lelki megpróbáltatások feldolgozására, és emellett új élményekkel támogassa a gyógyulást. Kiváló szakembereink mellett a gyönyörű természeti környezet és a hit ereje is hozzájárul a rehabilitációhoz.

– Milyen nehézségekkel szembesültek a járvány alatt, és hogyan sikerült megoldani ezeket?

– Nagyon nehéz időszakon vagyunk túl. Egy egyházi intézmény esetében talán még nehezebben fogadják el a hozzátartozók, hogy nincs lehetőség a látogatásra. Nem tettünk és nem tehettünk kivételt. A papjainkra ugyanazok a szabályok vonatkoztak, mint mindenki másra: a bentlakók nem mehettek ki a településre misézni, és ők sem fogadhattak látogatókat.

Az elmúlt pár hónap sok ember számára tétlenséget jelentett, a mi intézményeink munkatársai viszont nagyon sokat dolgoztak. Egy demenciával élő ember gondozása amúgy sem egyszerű feladat, és különösen nehéz, ha teljes védőfelszerelésben kell ellátni őt. Gondoljuk el, az ápolási, gondozási munka fontos eleme az ismertség – lakóink akár évekig, évtizedekig élnek egyazon intézményben –, aminek része az is, hogy látják a róluk gondoskodók arcát, mosolyát. Egy demenciával küzdő ember számára az érintés is rendkívül fontos, mert gyakran csak ettől tud megnyugodni.  A kötelező védőfelszerelés, a maszk és a kesztyű használata azonban mindezt lehetetlenné tette. A demenciában érintett emberek számára az idő értelmezése is gondot jelent, így azt sem tudtuk nekik elmondani, hogy ez az állapot meddig fog tartani.

A napokban több, nem vezető beosztású munkatársunkkal is beszéltem a tapasztalataikról. Mindegyikük arról számolt be, hogy óriási nehézségeken vannak túl. Nagyon odafigyeltek a szabályok, a higiénés előírások betartására. Hála Istennek, sikeresen vettük az akadályokat.

– A Katolikus Szeretetszolgálat idén hetvenéves. Mit emelne ki a történetéből?

– A Katolikus Szeretetszolgálat a legrégebbi egyházi szociális szakmai szervezet. A kommunista diktatúra 1950-ben feloszlatta a szerzetesrendeket. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia azért hozta létre a Szeretetszolgálatot, hogy gondoskodjon az ellátás nélkül maradt idős, beteg szerzetesekről és apácákról. A hetven év alatt a Szeretetszolgálat több szociális intézmény működtetését is átvette. Elmondhatjuk, hogy az évtizedek során rendkívül nagy szakmai tudást és tapasztalatot halmoztunk fel.

– Említette a demencia kérdését. Mekkora probléma ez?

– Akkora, hogy nem is látjuk a nagyságát. Magyarországon feltehetően háromszázezer ember küzd a demenciával, vagyis legalább egymillió embert érint, ha a családtagokat is beleszámoljuk. Száz évvel ezelőtt az átlagéletkor negyven év körül járt, most közelít a nyolcvan felé. Ez azt jelenti, hogy egyre több az olyan idős ember, akinek a szellemi képességei hanyatlásnak indultak. Ez nagyon nehéz élettani helyzetet jelent a családtagoknak, hiszen az az ember, aki felnevelt, aki gondoskodott rólam, akitől tanácsot kérhettem, most a szemem láttára épül le, úgy, hogy talán már meg sem ismer engem. Az is előfordulhat, hogy ok nélkül agresszív, vagy éppen semmi nem felel meg neki. Sokáig nem beszéltünk a demenciáról. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy az érintettek rejtve élik az életüket. Azért, mert a demenciával küzdő gyakran olyasmit is tesz, amivel nem tud mit kezdeni a környezete. A demenciával élő ember ellátása egy idő után már huszonnégy órás szolgálatot igényel, így a gondozó családtag is könnyen elmagányosodik. Mindeközben nagyon sok mindenre kell odafigyelnie, például másképpen kell kommunikálnia a gondozottjával.

Akár otthoni, akár intézményi ellátásról van szó, fontos, hogy megőrizzük a ránk bízottak emberi méltóságát.

A demenciagondozással kapcsolatban öt év alatt nagyon sok mindent elértünk, többek között azt is, hogy most már idehaza is többet foglalkoznak ezzel a kérdéssel, a média is kezdi felismerni a problémát.

– Mit takar az INDA program?

– Az Interprofesszionális Demencia Alapprogram, amelyhez a Katolikus Szeretetszolgálat nyújtja a hátteret, most már a második üteméhez érkezett. A program két másik partnerével, a győri Egyesített Egészségügyi és Szociális Intézménnyel és a hajdúböszörményi Fazekas Gábor Idősek Otthonával együtt igyekszünk összefogni a demenciával kapcsolatos képzéseket és egyéb feladatokat.

– Mi a szerepe az Alzheimer Cafénak?

– A betegségben érintettek és hozzátartozóik havonta egy meghatározott időpontban találkoznak egy kávézóban, ahol a problémáikról beszélni tudnak. Legtöbbször egy szakértő tart előadást nekik, utána pedig lehetőség van arra is, hogy kérdéseket tegyenek fel. Lényeges, hogy a demencia egy interdiszciplináris probléma, vagyis egyetlen szakma képviselője nem tud mindent megválaszolni. Az egészségügyi és szociális kérdések mellett gyakran felmerülnek például jogi kérdések is, hiszen egy demenciával küzdő ember könnyen aláír olyasmit, amit más nem. Talán nem is gondolnánk, de tűzoltók is teljesen indokoltan tarthatnak itt előadást, mert ezekben a háztartásokban sokkal nagyobb a veszélye egy lakástűznek.

– Miben segítenek a képzéseik?

– A demencia egy hosszan tartó leépülési folyamat. Fontos, hogy a hozzátartozók, akiket érint, fel legyenek készülve, legyen ismeretük a módszerekről. Az INDA program része az ingyenes Demencia Információs Órák (DIÓ) nevű képzés. Erre a demenciával élők hozzátartozói jöhetnek el. Itt olyan praktikus tanácsokat adunk, amelyek segítik a hozzátartozókat a konkrét problémák megoldásában. A betegség előrehaladtával az önellátási képesség jelentősen visszaesik, így egy bizonyos idő után az érintettek már olyan hétköznapi tevékenységekben is segítségre szorulnak, mint az étkezés vagy a tisztálkodás. A családtagoknak meg kell tanulniuk, hogy milyen esetben mi a legcélravezetőbb megoldás. Könyvekből és az internetről is sok mindent meg lehet tudni, de a DIÓ szakértői sokkal hatékonyabb módon tudnak segíteni azzal, hogy egy-egy témára koncentrálva pontos válaszokat adnak. A képzésre nem az intézményeinkben kerül sor, de a résztvevők számára elérhető munkatársainkon keresztül mégis egy-egy intézményünk biztosítja a településszintű szakmai hátteret. Erre azért van szükség, hogy ha a hozzátartozónak valamilyen problémája adódik, legyen kihez fordulnia.

– Képzéseikkel ezek szerint inkább a laikusokat szólítják meg?

– Nem feltétlenül, hiszen az INDA program első fázisában kifejezetten a szakembereknek igyekeztünk segíteni. Mi indítottuk el annak idején a demenciagondozó OKJ-s képzést. A területen dolgozók ezt elvégezve láthatták, hogy a demenciával küzdő ember ellátása milyen sok mindenben eltér az idősgondozástól. Ezt a képzést az évek alatt országszerte nagyon sokan elvégezték, ezáltal javult a demenciával élők ellátásának színvonala.

– Van kifejezetten keresztény, esetleg katolikus módszer ezen a területen?

– A vallásnak a demenciával élők esetében van egy sajátos szerepe. Aki ezzel a problémával küzd, annak elsősorban a rövid távú emlékezete sérül. Egy szentmisén való részvétel azonban ismerős lehet neki, előhívhat régi emlékeket, így megnyugtathatja őt. A Katolikus Szeretetszolgálatnál egyébként nagyon fontosnak tartjuk, hogy munkatársaink és azok, akik az intézményeinkben laknak, megélhessék a hitüket. A járvány okozta nehézségek elviselésében is nagy szerepe volt a munkatársaink hitének. Ezért is örülünk annak, hogy Burányi Roland atya személyében most már van saját lelkivezetőnk is. A Katolikus Szeretetszolgálat egy olyan közösség, ahol egy nyelvet beszélünk, ahol a szeretetteljes szolgálat minden munkatárs számára magától értetődő.

Fotó: Merényi Zita

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2020. június 28-i számában jelent meg.