Leó pápa szombaton Acerrába, a bűnszövetkezetek által veszélyes hulladéklerakóvá tett földre látogat

A „Tüzek földje” (Terra dei Fuochi) Nápoly megye északi részén és Caserta megye déli részén hárommillió embernek otthont adó terület. Az ókorban még Campania Felixként (Boldog Campania) emlegették ezt termékeny, vulkanikus mezőgazdasági síkságot. Az elmúlt harminc évben azonban a campaniai maffia, a camorra illegális hulladéklerakó-helyévé vált.

A bűnszervezetek a gazdag észak-olasz iparvidékekről származó veszélyes, mérgező és vegyi hulladékot ástak el a termőföldek alá, a lakossági és ipari szeméthegyeket pedig rendszeresen felgyújtották (innen a Tüzek földje név). Ez a rendszerszintű környezeti bűnözés súlyos ökológiai és egészségügyi katasztrófához vezetett: a talajvíz elszennyeződött, a levegőt mérgező gázok lepték el, és bizonyítottan megugrott a daganatos megbetegedések – különösen a gyermekeket és fiatalokat sújtó agresszív tumorok – száma. A helyzetet súlyosbította a hatóságok kezdeti tehetetlensége és a helyi közösség egy részének cinkos hallgatása. Acerra – Nola és Marigliano településekkel együtt – alkotja azt a térséget, amelyet nemzetközi tudományos folyóiratok a „Halál háromszögeként” definiáltak a környezetszennyezéssel is összefüggésbe hozható magas halálozási arány miatt. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 2025-ben elítélte Olaszországot a mulasztásokért.

XIV. Leó pápa acerrai látogatása történelmi jelentőségű, hiszen ő az első pápa, aki személyesen a katasztrófa sújtotta területre érkezik. Korábban Ferenc pápa már szeretett volna ellátogatni Acerrába, 2020. május 24-én, a Laudato si’ kezdetű enciklika aláírásának évfordulója alkalmából. A covidjárvány miatti lezárások és korlátozások miatt azonban el kellett halasztani a látogatást, amelyre végül soha nem került sor, bár Acerra lakói mindvégig reménykedtek a katolikus egyházfő érkezésében. 

A pápa jelenléte megtöri a térség elszigeteltségét, ráirányítja a világ figyelmét a környezetszennyezésre és a politikai, gazdasági spekulációkra.

A látogatás Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű teremtésvédelmi enciklikájának évfordulójára esik. Leó pápa ezzel egyértelművé teszi a folytonosságot: a közös otthonunk védelme az egyházi tanítás és az evangelizáció szerves része. A látogatás hangsúlyozza, hogy

a föld kiáltása egybefonódik a szegények és a betegek kiáltásával.

* * *

A Campaniai Püspöki Konferencia elnöke, Antonio Di Donna püspök, Acerra főpásztora a vatikáni médiának elmondta: „Ezen a területen a teremtett világ védelmének témája jóval a Laudato si’ előttre nyúlik vissza, amikor a »Tüzek földjének« drámai jelensége kialakult, vagyis nagyjából harminc évvel ezelőttre. Az emberek már akkor az egyházhoz fordultak, mivel az intézmények elégtelen módon válaszoltak a problémára, legalábbis az elején, az emberek pedig látták, hogy a gyermekeik megbetegszenek, sőt néhányan közülük meg is halnak. Ekkor kezdődött el ez az elkötelezettségünk, amelyet a Laudato si’ megerősített, további lendületet és tudatosságot adva neki… Szoktam mondani, hogy a Laudato si’ nem egy ökológiai vagy zöld dokumentum, hanem az Egyház társadalmi tanításának dokumentuma; olyan, mint a Rerum novarum, ugyanolyan jelentőségű és történelmi horderejű.”

A püspök fontosnak tartja minden résztvevő együttműködését a károk enyhítésében, az ellenőrzés fokozását: „Nem engedhetjük meg, hogy a reflektorok kialudjanak, és le kell venni erről a földről a »Tüzek földje« gyalázatos bélyeget, hogy ne csak e föld nehézségeiről legyen szó, hanem a pozitív dolgokról is: az emberek szorgalmáról, alkalmazkodóképességéről, a kitartó küzdelméről annak érdekében, hogy itt maradhassanak, a migránsok iránti vendégszeretetéről, a történelméről, a kultúrájáról, a föld gyümölcseiről és a mezőgazdaság kiválóságáról.”

* * *

„Arra kérjük, fogja meg a kezünket és támogasson minket, hogy ne hagyjanak magunkra a veszélyes gázok és mérgek között, hogy újabb megelőző intézkedések szülessenek, és újra félelem nélkül lélegezhessünk, étkezhessünk és olthassuk szomjunkat, anélkül, hogy rettegnünk kellene attól, hogy a rák újabb ártatlan áldozatokat ragad el” – mondta el a látogatás előtt a SIR olasz katolikus hírügynökségnek Marzia Caccioppoli, az egyike azoknak, akik az acerrai székesegyházban találkoznak XIV. Leó pápával. A nő egész életét a Noi genitori di tutti (Mi, mindenki szülei) egyesületnek szentelte. A szervezetet Maurizio Patriciello atyával (aki tevékeny szerepet vállal a szennyező és radioaktív ipari hulladéklerakókkal károsított terület védelmében és a camorra elleni harcban – a szerk.) közösen alapította, miután fia, Antonio mindössze kilencévesen elhunyt glioblasztóma – a központi idegrendszer egyik legagresszívabb, általában inkább idősebbeket sújtó daganatos megbetegedése – következtében. Fia korai halála miatt érzett fájdalmát 2013-ban egy nemes ügy iránti önfeláldozássá formálta, hogy sorstársai gyermekeinek ne kelljen így meghalnia.

Nápoly történelmi belvárosában éltek, és fia világra jötte után férjével úgy döntöttek, hogy Antoniót egy természethez közelebbi helyen nevelik fel. „Ha tudtam volna, hogy ott ilyen magas a szennyezettség mértéke, biztosan nem vittem volna oda a fiamat.” Marzia akkor szembesült a „Tüzek földje” elnevezéssel, a mérgek jelenlétével, amikor az orvosok a kisfiát vizsgálva rákérdeztek, hol laknak. Ma már Olaszországot járja, iskolákba látogat, és együttműködik a szervezett bűnözés – elsősorban a Casalesi klán – ellen küzdő igazságszolgáltatással. Fáradhatatlan aktivistaként, tényfeltáró munkájának köszönhetően számos hazai és nemzetközi elismerést és oknyomozói újságírói díjat nyert el. „A pápától, aki holnap a földünkre látogat – nyilatkozta Marzia –, azt kérem, ne hagyjon el minket, továbbra is támogasson bennünket, és gyakoroljon nyomást az intézményekre, hogy tegyék meg, ami a kötelességük.”

Mintegy száz család várja majd Leó pápát az acerrai székesegyházban. Köztük sok szülő, akik a környezetszennyezéssel összefüggő egészségkárosodás miatt veszítették el gyermekeiket, és gyermekek, akik szüleiket gyászolják ugyanezen okból. Fiatalok is találkoznak majd a pápával, akik érintettek a mérgezés okozta megbetegedésekben, illetve a helyi gazdaság igazságtalanságai miatt kialakult munkanélküliségben.

Köztük két olyan fiatal, aki számára a nehézségek a megújulás forrásai lettek. A 22 éves Maria Rita Giaccio daganatos betegsége, a Hodgkin-limfóma elleni küzdelem gyötrelmes időszakát idézte fel a vatikáni média kérdésére, és beszélt az élet iránti szeretetéről, mély hitéről, amely megőrizte a szenvedések idején is. „Ha épségben és egészségesen kikerülök ebből, a fény üzenetét fogom elvinni mindenkihez” – ígérte betegsége idején. Nemrég Assisiben tett tanúságot: „Mindig mosolyt és kedvességet kell vinnünk annak az embernek, akivel az utcán találkozunk, akinek a szemébe nézünk, mert lehet, hogy az a személy éppen sötét időszakon megy keresztül, és a mi mosolyunk lehet a fény számára.”

Michele Gaglione – akinek édesanyja szintén fiatalon, daganatos betegségben halt meg – azt a történetet osztotta meg, hogyan bocsátották el egy helyi cégtől, hogy vesztette el a talajt a lába alól. Az egyházi közösség nyújtott támaszt neki, és végül egy kézműves műhelyt hozott létre. Itt mártásokat, krémeket készítenek olyan biztonságos, a maffiától elkobzott földekről származó alapanyagokból, amelyeket – hátrányos helyzetű emberek munkaerőpiaci reintegrációját is végző – szociális szövetkezetek termelnek.

Forrás: Vatican News 1.; 2.; AgenSIR; Avvenire

Fotó: Vatican Media

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír