XIV. Leó pápa Chiclayóban: A Szeplőtlen Szűz oltalma alatt járjunk együtt Isten családjaként!

Miután rövid látogatást tett a szentélyben és az oltárnál, majd néhány percet csendes imádságban töltött az Oltáriszentség kápolnájában, a székesegyház főbejárata előtti előcsarnokba ment, ahol a szertartást tartották. Az igeliturgiát követően mondta el homíliáját, melyben hálával idézte fel chiclayói püspöki szolgálatának éveit, és hangsúlyozta, hogy Isten a sötétségben élő, egységre és kiengesztelődésre vágyó emberiségnek Jézus Krisztusban, egy védtelen gyermekben adta meg üdvözítő válaszát. A Szeplőtlen Szűz megkoronázásával a hívők gyermeki szeretetét és háláját fejezte ki Mária iránt, akinek oltalmába ajánlotta életét, péteri szolgálatát és a chiclayói egyházmegye híveit.

Az alábbiakban XIV. Leó pápa homíliájának fordítását teljes terjedelmében közöljük.

Kedves testvéreim!

Örömteli szívvel adok hálát Istennek, hogy ma itt lehetek veletek, és együtt ünnepelhetjük hitünket, ahogyan annyiszor tettük már ebben a székesegyházban, mely tanúja volt püspöki szolgálatom első lépéseinek, amikor ezt a chiclayói egyházmegyét szolgáltam. Hálával gondolva azokra az évekre, amelyeket az Úr megadott nekünk, hogy együtt járjuk az utat, most Péter utódaként arra készülök, hogy megkoronázzam a Szeplőtlen Szűz Mária gyönyörű képmását. Ennek a gesztusnak különleges jelentése van:

a korona, melyet a Szűzanya fejére helyezek, azt a hálás és gyermeki szeretetből fakadó hódolatot jelképezi, amellyel a pápa veletek és az egész Egyházzal együtt tiszteleg előtte, elismerve őt Chiclayo gondoskodó anyjának és oltalmazójának, akit Isten felmagasztalt s az ég és föld királynőjévé tett.

Amint Izajás könyvének felolvasott részletében [Iz 9,1–6] hallottuk, a sötétség ma is leselkedik ránk, és úgy tűnik, teljesen körülvesz bennünket. Fenyegetve érezzük magunkat az egyre általánosabbá váló erőszak keltette bizonytalanságtól és attól a kimondhatatlan szenvedéstől, amely továbbra is oly sok testvérünket sújtja. Ám e sötétség ellenére, mely sokszor elhomályosítja reményünket és megrendíti bizalmunkat, Isten ajándéka továbbra is ragyog szemünk előtt: „Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk” (Iz 9,5). Ez a gyermek Jézus Krisztus, Isten Fia és Mária fia. Igen,

Isten egy védtelen gyermekkel válaszol a sötétségbe borult, de egységre és kiengesztelődésre vágyó emberiségnek. Egyedül ő az a világosság, amely megvilágítja az emberi lét legrejtettebb zugait; az egyetlen világosság, amely képes megszabadítani bennünket a bűntől, és meghiúsítani annak egyéni és közösségi életünkre gyakorolt végzetes következményeit.

Ő tárja fel előttünk, kik is vagyunk valójában: Isten fiai és leányai, akik meghívást kaptunk arra, hogy részesedjünk üdvösségének örömében s abban az örvendezésben, amely abból fakad, hogy egymás testvéreinek tudhatjuk magunkat.

Joggal szólítjuk a Szeplőtlen Szüzet „örömünk okának”, mert az angyal híradására adott „Igenje” révén (vö. Lk 1,38) az emberré lett Isten belép világunk történelmébe, s az Atya iránti engedelmességével mindent újjáteremtve (vö. Jel 21,5) megszabadít bennünket a bűn tragédiájától, és feltárja előttünk rendeltetésünket, az örök életet, melyre minden férfi és nő meghívást kapott.

Chiclayo szeretett földjének kedves fiai és leányai! A Szeplőtlen Szűz iránti tisztelet része azoknak a keresztény gyökereknek, amelyek formálják identitásotokat és erősítik hiteteket. Isten Anyja gondoskodó szeretettel kísérte e népet nemzedékeken át, és ma is kíséri. Ezért közbenjárásában és oltalmában bízva arra hívlak benneteket, hogy továbbra is mindannyian együtt haladjunk, Isten egyetlen családjaként. Olyan családként, amely olyan világra vágyik, amelynek ismertetőjegye a szeretet és az együttérzés, a megbocsátás és az igazságosság keresése. Olyan családként, amely biztos abban, hogy a Boldogságos Szűz Mária mindig megmutatja nekünk a Jézushoz vezető biztos utat: Jézus a bőséges élet forrása és az igazság, aki mindig új lehetőségeket kínál nekünk.

Szeplőtlen Anyánk, ma hozzád emelem tekintetemet és szívemet gyermeki szeretettel. Melletted tanultam meg, hogyan legyek Chiclayo pásztora. Te kísértél e vidék falvaiban és városaiban, te tanítottál meg arra, hogy találkozzam az itt élőkkel, és figyeljek szükségleteikre, ahogyan te is tetted a kánai menyegzőn. Ma Szeplőtlen Szívedre bízom életemet és Péter utódaként végzett szolgálatomat. Arra is kérlek, hogy viseld gondját és oltalmazd Isten ezeken a földeken zarándokló népét, és mindig vezesd Fiadhoz, Jézus Krisztushoz.

Kedves testvéreim! Befejezésül, míg újra nem találkozunk, szeretném, ha egy szívvel-lélekkel mondanánk el ezt az imádságot mennyei édesanyánkhoz:

Boldogságos Szűz Mária, téged betölt Isten jelenléte.
Földi életedben alázatosan engedelmeskedtél
az Atya akaratának, és példát adtál nekünk az egyszerűségre.
Kérünk, továbbra is járj velünk utunkon,
és anyai szíved esdje ki számunkra Fiadnál, Jézus Krisztusnál
a Szentlélekre való hallgatás ajándékát,
hogy kegyelmének segítségével készek legyünk
hűségesen követni Jézust,
hogy a béke és a kiengesztelődés építőivé,
s Isten országának és testvéreinknek szolgáivá váljunk.

Ámen. 

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír