Betegen a betegek között: Ferenc pápa váratlan megjelenése a Szent Péter-téren

Mélyértelmű üzenetet hordoz Ferenc pápa váratlan megjelenése a betegek és az egészségügyi dolgozók jubileumi zarándoklata alkalmából bemutatott szentmise végén.

A fizikai jelenlét még a virtuális világ idején is nagyon fontos, amikor azt hisszük, hogy a számítógép képernyőjén keresztül részt vehetünk mindenen. Ott lenni személyesen, venni a fáradságot, és odautazni, kimenni, várakozni; venni a fáradságot, hogy gyalogoljunk, odamenjünk másokhoz, izzadjunk, kitegyük magunkat a napnak és az időjárás viszontagságainak – mindennek az az értelme, hogy élőben találkozzunk azok tekintetével, akik körülöttünk vannak, hogy megtapasztaljuk mások társaságát, hogy egy zarándok nép tagjai legyünk. Ezzel az előre be nem jelentett gesztusával Péter utóda azt tanítja nekünk, hogy

soha semmi nem fogja tudni igazán helyettesíteni a fizikai jelenlétet, az ottlétet.

Az tehát, hogy a pápa kijött a Szent Péter-bazilika előtti emelvényre, már önmagában beszédesebb üzenet minden másnál: a még gyenge hangja ellenére, az oxigénes orrkanül ellenére ott akart lenni.

Van egy másik jelentése is. Ferenc pápa a Gemelli-klinika utáni első megjelenéséhez egy olyan szentévi eseményt választott, amit különösen közel érez magához:

a betegeknek, a szenvedőknek és a róluk gondoskodóknak szentelt találkozót.

Még ha túl is van a nehezén, a pápa még lábadozik és magán viseli a betegség nyomait. Elesett az elesettek között, mégsem mondott le arról, hogy megélje az „ő” jubileumát: meggyónt a bazilikában, és áthaladt a szent kapun, ahogy nap mint nap emberek ezrei teszik.

Azt a kaput, amelyet karácsony éjjelén pápaként tárt ki, vasárnap egyszerű zarándokként lépte át, aki még magán viseli a tüdőgyulladás következményeit.

Végezetül pedig a vasárnap délelőtti meglepetés arról a kapcsolatról beszél nekünk, amely a lelkipásztort köti nyájához, a püspököt a népéhez. A lábadozás dacára, az orvosok figyelmeztetése ellenére Ferenc pápa nem mondott le az emberekkel való találkozásról, noha tisztában van az ezzel járó egészségügyi kockázatokkal. Ezzel azt üzeni nekünk, hogy még ha olykor a körülmények rákényszerítenek is minket a virtuális jelenlétre egy kórházi tartózkodás, a pandémia okozta lezárások vagy az utazás lehetetlensége miatt, a személyes találkozás pótolhatatlan. Ahogy ő mondta alig több mint egy évvel ezelőtt:

A szeretetnek konkrétságra van szüksége, a szeretetnek jelenlétre, találkozásra van szüksége, a szeretetnek az idő és tér odaajándékozására van szüksége: nem szűkíthető szép szavakra, képernyőn megjelenő képekre...”

Ez ugyanúgy igaz a pápa szeretetére Isten népe iránt, amelyhez mindig gesztusokkal és gyengédséggel „beszél”.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican Media

Magyar Kurír