Egy római plébánia gyermekei és fiataljai írták az idei vatikáni Via Crucis elmélkedéseit

Luigi D’Errico plébános szerint Ferenc pápa azért kérte fel őket erre a feladatra, hogy felhívja a figyelmet a járvány miatt szenvedő gyerekekre.

Szent II. János Pál pápa szentelte föl 1980-ban az Ardeatina városrészben épült templomot (az elsőt a sorban), amely ma élettel, hittel, lelkesedéssel teli. Luigi D’Errico 2007-ben érkezett a plébániára, és rögtön bevonta a hitoktatásba a 15–16 éves fiatalokat is. Tavaly év végén Sergio Mattarella elnök az Olasz Köztársaság érdemrendjével tüntette ki a plébánost a fogyatékkal élők bevonásáért, a szegénység visszaszorításáért és a társadalmi kirekesztés ellen végzett kitartó tevékenységéért.

Az ötszáz gyerek és fiatal a pandémia idején főleg a virtuális térben találkozhatott egymással; Zoomon készülnek az elsőáldozásra és a bérmálkozásra. Abban a kiváltságban lehet részük, hogy nagypénteken az általuk megfogalmazott elmélkedések és imák hangzanak el a Szent Péter téren.

Tizenöt fiatal katekéta mondja majd el a szövegeket, viszi a keresztet és a fáklyát, a Via Crucis tizennégy állomásán kísérve a pápát.

Luigi atya a római vikariátus fogyatékkal élők lelkipásztori szolgálatának felelőse is. A Vatikáni Rádiónak elmondta: még a vatikáni megkeresés előtt jutott eszébe, hogy bevonja a rajzolásba és elmélkedésbe a gyerekeket. Főként azért, hogy megszólítsák azokat is, akik otthon rekedtek, hiszen várható volt, hogy tovább tart a lezárás. Tavaly a virágvasárnapról rajzoltak, idén pedig a katekétákkal eldöntötték, hogy a keresztút egyik állomásáról rajzoljanak vagy beszéljenek a gyerekekkel. Aztán jött a szentszéki államtitkárság felkérése, hogy segítsenek a pápának a nagypénteki vatikáni Via Crucis elmélkedéseiben. Ekkor átadták a fiatalokkal készült munka egy részét.

Úgy állították össze az anyagot, hogy összegyűjtötték a fiatalok egyénileg készített rajzait, gondolatait, majd a hitoktatókkal igyekeztek értelmezni a gyerekek lelkiállapotát Jézus szenvedésének misztériuma előtt. Többen kész imádságot írtak, melyben az Úrhoz fohászkodnak, hasonlóképpen ahhoz, amit az elmúlt években tettek a plébániai keresztúti ájtatosságok alkalmával. Csak a végén árulták el a fiataloknak, hogy munkáikat erre a szép és fontos kezdeményezésre használják föl.

A plébános elmondta: a legtöbben azokat választották a stációk közül, ahol Jézus különböző személyekkel találkozik. A rajzokon leggyakrabban a keresztre feszítés jelenik meg. Ez a legnagyobb hatású pillanat, amelyet nyilván más művészeti ábrázolásokról már ismernek, illetve filmekből is, amelyeket jellemzően húsvét előtt szoktak a televízióban vetíteni. A keresztre feszítés tragikus pillanat, amikor Jézus elhagyatottságára, szenvedésére gondolunk, amit nem érdemelt meg – tette hozzá a plébános.

Az Ugandai Vértanúk-plébánia közössége rendszeresen segíti a rászorulókat, a szegényeket; a járvány előtt gyakran utaztak Ugandába, hogy támogassák az afrikai testvéreket. Kiemelt figyelmet fordítanak a fogyatékkal élőkre, akik tevékeny tagjai a plébániai közösségnek. A gyerekek írásaiból kiderül, hogy a vírushelyzet mennyire megterheli az ő lelküket is. Látják a családjukban megbetegedő szeretteiket, a szülők nehézségeit, akik fáradtak, idegesek, elcsüggedtek a munka hiányában, a több fronton való megfelelés kényszerében. Ők pedig nem találkozhatnak idős nagyszüleikkel, nem játszhatnak szabadon társaikkal, sokszor iskolába sem mehetnek. Imáikban gyakran kérik Istentől, hogy vessen véget a pandémiának. Az elmúlt években a békéért fohászkodtak, most pedig azt kérik, hogy legyen vége a járványnak.

A nagypénteki keresztútra tizenöt fiatal katekétát választottak ki a nagyobbak közül, akik összesen közel hetvenen vannak. Bizonyosan ott lesz Rita Minischetti 39 éves, Down-szindrómás lány, aki a plébánián lakik, és vele a 17 éves Roberto, aki katekéta. Rita fogja hordozni a keresztet, „mint Cirenei Simon, aki segített vinni ezt a nehéz keresztet Jézusnak”. Roberto a bazilika előtti emelvényen foglal majd helyet. Nagyon örül, hogy a pápa az ő plébániáját választotta a keresztúti elmélkedésekre. „Ezzel elismeri Luigi atya és az egész közösség munkáját, amelyet a legutolsókért végzünk. Én itt mindig úgy éreztem, hogy befogadtak, mint ahogy mindenkit, aki az ajtónkon kopogtat.”

Arra a kérdésre, vajon a pápa miért nem egy bíborost vagy teológust bízott meg az elmélkedések elkészítésével, a plébános elmondta: „Ferenc pápának megvan ez a képessége, hogy kapcsolódik az emberi élethelyzetekhez, ahhoz, amit az emberek megélnek. Olyan, mint egy atya, egy pásztor, egy apa vagy anya gondoskodása, aki nézi, hogy a családban hogyan élnek a többiek. Azt gondolom, hogy a pápa fel akarta kicsit hívni a figyelmet a fiatalabbakra, akikre az elején azt mondták, hogy nem fertőződnek meg, tehát nem halnak bele a betegségbe, vagyis velük nem kell annyit foglalkozni. Idővel kiderült, hogy egyrészt ez igaz, viszont a magánynak is megvannak a következményei. Annak, hogy nem lehetnek másokkal, hiszen

amikor egy fiatal saját korosztálya társaságában tölti az időt, növekszik. Emberi kapcsolatainkban növekszünk, másokkal együtt. Ez egyedül sokkal nehezebb.

Azt hiszem, hogy Ferenc pápa ezt érzékelte világszinten: minden társadalom, minden fiatal, minden gyerek nagyon szenved ma ettől. Az ő figyelme azt jelzi, hogy közel akar lenni hozzájuk” – mondta el a Vatikáni Rádiónak Luigi D’Errico.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír