Ferenc pápa a bencés oblátusokhoz: Legyetek tanúságtevő, befogadó keresztények

Ne zárkózzanak be a közöny falai mögé, bátran válaszoljanak a rászorulók szükségleteire, és kerüljék a pletykálkodást – ezeket a tanácsokat bízta Ferenc pápa a bencés oblátusokra, akik ötödik világkongresszusukat tartják szeptember 9. és 16. között, melynek során fölkeresik a Szent Benedekhez kötődő helyszíneket.

Az audiencián a regula tanítására emlékeztette őket a pápa – a kitárt szív szeretetére, amely évszázadok óta meghatározza a bencés lelkiséget. Három szempontot ajánlott figyelmükbe ezzel kapcsolatban: Isten keresését, az evangélium iránti lelkesedést és a vendégszeretetet.

A bencés életet elsősorban Isten, az ő akaratának és csodálatos működésének folytonos keresése határozza meg.

Ezt mindenekelőtt Isten szavában találják meg, a Szentírás mindennapos olvasásával, valamint a teremtett világ szemlélése, a minennapi élet kihívásai révén, és a munka mint imádság megélése által. Továbbá keresik Istent mindazokban az emberekben, akikkel a Gondviselés jóvoltából találkoznak.

A másik szempont, amelyet Ferenc pápa kiemelt a bencés lelkiségből, az evangélium iránti lelkesedés. A Szent Benedeket követő szerzetesek példájára – akik jobbá teszik a környezetüket, és dolgos napirend szerint élnek – az Istennek felajánlott férfi és női bencés világi hívek is arra hivatottak, hogy átalakítsák az őket körülvevő világot. Kovászként működjenek, hozzáértéssel és felelősen, de alázatosan és együttérzéssel. A II. Vatikáni Zsinat is foglalkozott a világi hívek missziós küldetésével (Lumen Gentium 31.), melynek lényege, hogy Isten országát keressék a mindennapi életben, és azt kovászként formálják Isten tanítása szerint. A Római Birodalom bukása és a középkori társadalom születése közötti átmenetben fontos szerepet játszott a szerzetesség, az „ora et labora” evangéliumi üzenetére épülő életmodell, mely nagyszámú lakosság békés megtérését és integrálását eredményezte.

Az evangélium iránti lelkesedésre ma is nagy szükség van globalizált, de egyben töredezett világunkban, mely folyton rohan és a fogyasztásra gondol. Családi és társadalmi gyökereink meglazulni látszanak, ezért nem ujjal mutogató keresztények kellenek, hanem lelkes tanúságtevők, akik életükön keresztül sugározzák maguk körül az evangéliumot – mutatott rá a pápa. – Kerüljük a kísértést, hogy tanúságtevőkből vádló keresztényekké legyünk – figyelmeztetett a Szentatya, majd rátért beszéde harmadik szempontjára: a vendégszeretetre.

Szent Benedek regulája külön fejezetet szentel a vendégszeretetnek: mindenkit, aki betér a kolostorba, úgy kell fogadni, mint Krisztust – Venit hospes, venit Christus. Ez különösen igaz a szegényekre és a zarándokokra. Nem szabad bezárkózni, hanem ajtót kell nyitni azoknak, akik kopogtatnak a „nagy kolostor” falán, amely maga a világ, a város, a munkahely. Ugyanakkor óva intette őket attól, hogy bezárkózzanak önmagukba, és különösen elítélte a kísértést, hogy rosszat mondjanak másokról. Kerüljük az önzés, a közöny, a másik kibeszélésének kísértéseit – kérte Ferenc pápa a bencés oblátusokat, majd beszédét összefoglalva így buzdított: Áldom az Urat szent és bölcs örökségetekért, amelynek letéteményesei vagytok. Arra buzdítalak benneteket, hogy nyissátok ki továbbra is a szíveteket, bízzátok azt mindennap Isten szeretetére. Mindig keressétek Őt, lelkesedéssel tanúskodjatok róla, és fogadjátok be őt a szegényekben, akikkel életetekben találkoztok.

*

Az oblátusok magukat így határozzák meg: Akik Szent Benedek lelki útmutatása alapján akarják formálni életüket. Az oblátusok/obláták egy monostorhoz tartoznak, annak lelki javaiban részesednek, de családban és a plébánia közösségében élnek. Ígéretet tesznek az evangélium vezetésével életük jobbítására. Naponként zsolozsmáznak otthon vagy közösségben, havonként együtt elmélkednek dékániákban, és lelkigyakorlaton vesznek részt (Forrás: osboblatus.hu).

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír