Ferenc pápa: Gyónáskor nem a ruhatisztítóba, hanem az Atyához megyünk

„Fiam, Absalom! Bárcsak én haltam volna meg helyetted!” – hangzik Dávid király gyötrődő kiáltása, könnyek között, amikor fia halálhírét fogadja. A Sámuel második könyvéből vett olvasmány (2Sám 18,9–10.14b.24–25a.30–19,3) részletesen leírja a hosszú csatát, amit Absalom vívott saját apja ellen, hogy megkaparintsa a trónját. Ferenc pápa homíliájában összefoglalta a bibliai történetet, megállapítva, Dávid mennyire szenvedett fia ellene indított csatája miatt. Absalom ugyanis maga mellé állította a népet, olyannyira, hogy a királynak el kellett menekülnie Jeruzsálemből, hogy megmentse saját életét. Sarutlanul jár, fejét befedi, némelyek kigúnyolják, mások kővel megdobálják, mert a nép a fiával tartott, aki becsapta őket, és elszédítette a szívüket ígéretekkel – emelte ki a pápa.

Az olvasmány bemutatja a harc híreire várakozó Dávidot, míg végül egy hírnök értesíti, hogy Absalom meghalt a csata során. Dávid a hírre megrendü,l és sírásban tör ki: „Fiam, Absalom! Fiam, Absalom fiam! Bárcsak én haltam volna meg helyetted!” A vele levők csodálkoznak a király viselkedésén: „De miért sírsz? Ő ellened volt, megtagadott téged, megtagadta az atyaságodat, megsértett, üldözött! Inkább rendezz ünnepet, ünnepelj, mert győztél!” De Dávid egyre csak hajtogatja: „Fiam, fiam, fiam!” – és sír. Dávid sírása történelmi tény, de egyúttal prófétai jövendölés is – hangsúlyozta Ferenc pápa. – Megmutatja az Isten szívét, mit is csinál az Isten, amikor eltávolodunk tőle, amikor tönkretesszük magunkat a bűnnel, amikor irányt tévesztünk és eltévelyedünk.

Az Úr egy atya, aki soha nem tagadja meg atyaságát: „Fiam, fiam!”

Ferenc pápa szerint mi Isten sírásával találkozunk, mindahányszor meggyónjuk bűneinket, ám ez nem azt jelenti, hogy ruhatisztítóba visszük a szennyest, hanem az Atyához megyünk, aki sír értünk, mert atya. Dávid szava – „Bárcsak én haltam volna meg helyetted, Absalom fiam!” – prófétai jellegű, és Istenben valósággá válik. Az atya szeretete olyan nagy, hogy az Isten irántunk való szeretetében meghalt a mi helyünkön. Emberré lett, és meghalt értünk. Amikor a feszületre nézünk, gondoljunk erre: „Bárcsak én haltam volna meg helyetted! Fiam, fiam!” Isten nem tagadja meg a fiait. Isten nem alkudozik az atyaságáról.

Isten szeretete egészen a végső határig elmegy. Aki a kereszten van, az Isten, az Atya Fia, akit azért küldtek, hogy életét adja értünk. Életünk nehéz időszakában – és ilyen időszaka mindenkinek van a bűn, az Istentől eltávolodás során – jót tesz nekünk, ha meghalljuk ezt a hangot a szívünkben: „Gyermekem, mit tettél? Ne öld meg magad, kérlek szépen! Én meghaltam érted!” Jézus sírt, amikor Jeruzsálemet szemlélte. Jézus sírt, mert mi nem engedjük, hogy ő szeressen minket. A kísértés idején, a bűn idején, amikor eltávolodunk az Istentől, iparkodjunk meghallani ezt a hangot: „Fiam, fiam, miért?” – zárta kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír