Ferenc pápa Jézus mennybemenetelének ünnepén: Vigyük Isten elé a világ szenvedéseit!

Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Olaszországban és sok más országban ma ünnepeljük az Úr mennybemenetelét, vagyis az Atyához való visszatérését. A liturgiában Lukács evangéliuma azt beszéli el, ahogyan a feltámadt Jézus utolsó alkalommal megjelent tanítványainak (vö. Lk 24,46–53). Jézus földi élete pontosan a mennybemenetellel éri el csúcspontját, melyet a Hiszekegyben is megvallunk: „Fölment a mennybe, ott ül az Atyának jobbján.” Mit jelent ez az esemény? Hogyan kell ezt értenünk? E kérdés megválaszolásához nézzük meg Jézusnak a mennybe való felemelkedése előtti két cselekedetét: először is bejelenti a Lélek ajándékát, aztán pedig megáldja a tanítványokat. Tehát bejelenti a Lélek ajándékát és áldást ad.

Először is, Jézus azt mondja a barátainak: „Én elküldöm nektek Atyám megígért ajándékát” (Lk 24,49). A Szentlélekről, a Vigasztalóról beszél, arról, aki kíséri, vezeti majd őket, aki támogatja őket küldetésükben, és védelmezi őket a lelki küzdelmekben. Ekkor megértünk valami fontosat: Jézus nem hagyja magára a tanítványokat. Felmegy a mennybe, de nem hagy magunkra bennünket.

Sőt, éppen az Atyához való felemelkedésével biztosítja Lelkének kiáradását. Egy másik alkalommal azt mondta: „Jó nektek, hogy elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok” (Jn 16,7), tehát itt a Szentlélekről beszél. Ebben is megmutatkozik Jézus irántunk való szeretete: jelenléte olyan, hogy nem akarja korlátozni szabadságunkat. Ellenkezőleg, teret ad nekünk, mert az igazi szeretet mindig olyan közelséget teremt, amely nem roppant össze, nem birtokolni akar – közel van hozzánk, de nem kisajátító „szeretettel” –, sőt, az igazi szeretet főszereplővé tesz bennünket. Krisztus így nyugtatja meg a tanítványokat: „Elmegyek az Atyához, ti pedig erőt kaptok a magasból: elküldöm nektek saját Lelkemet, és az ő erejével folytatni fogjátok művemet a világban” (vö. Lk 24,49). Tehát a mennybe való felemelkedésével Jézus ahelyett, hogy testben közel maradna kevesekhez, Lelkével mindenkihez közel kerül. A Szentlélek jelenvalóvá teszi Jézust bennünk, túl az idő és tér korlátain, hogy tanúivá tegyen bennünket a világban.

Közvetlenül ezután – ez Krisztus második cselekedete – felemeli a kezét, és megáldja az apostolokat (vö. Lk 24,50). Ez egy papi mozdulat. Isten – Áron kora óta – a papokra bízta a nép megáldásának feladatát (vö. Szám 6,26). Az evangélium azt akarja mondani nekünk, hogy Jézus életünk főpapja. Jézus felmegy az Atyához, hogy közbenjárjon értünk, hogy bemutassa neki emberségünket. Így az Atya szeme előtt ott van és mindig ott lesz – Jézus emberségével – valamennyiünk élete, reményeinkkel, sebeinkkel együtt. Tehát miközben végrehajtja „exodusát”, ’kivonulását’ a mennybe, Krisztus „utat tör”, helyet készít nekünk, és mostantól fogva közbenjár értünk, hogy az Atya szüntelenül kísérjen bennünket áldásával.

Testvéreim, gondoljunk ma a Lélek ajándékára, akit Jézustól kaptunk, hogy az evangélium tanúi legyünk! Kérdezzük meg magunktól, vajon valóban azok vagyunk-e; és azt is, hogy képesek vagyunk-e úgy szeretni másokat, hogy szabadon hagyjuk őket és teret adjunk nekik. Aztán azt is kérdezzük meg: tudunk-e közbenjárók lenni másokért, vagyis tudunk-e imádkozni értük és meg tudjuk-e áldani az életüket? Vagy saját érdekeinket követve csak kihasználjuk a többieket? Tanuljuk meg ezt: tanuljuk meg a közbenjáró imát, járjunk közben a világ reményeiért és szenvedéseiért, járjunk közben a békéért! És áldjuk meg szemünkkel és szavunkkal azokat, akikkel nap mint nap találkozunk!

Most pedig kérjük a Szűzanyát – aki áldott az asszonyok között, és akit teljesen betöltött a Szentlélek –, hogy mindig imádkozzon és járjon közben értünk!

A Szentatya szavai a Regina caeli elimádkozása után:

Tegnap Modenában boldoggá avatták Luigi Lenzinit atyát, a hit vértanúját, akit 1945-ben öltek meg, mert bűnösnek találták abban, hogy rámutatott a keresztény értékekre, mint az élet igazi útjára, a gyűlölet és konfliktus akkori légkörében. Ez a pap, aki Krisztus szíve szerinti pásztor, az igazság és az igazságosság hírnöke volt, segítsen bennünket a mennyből, hogy szeretettel és bátor nyíltsággal tanúságot tegyünk az evangéliumról! Tapsoljuk meg az új boldogot!

Ma tartjuk a tömegtájékoztatás világnapját, melynek témája: A szív fülével hallgatni. [Magyarországon a múlt vasárnap, május 22-én tartottuk – a ford.] Mások meghallgatásának képessége túl azon, hogy a szeretet első gesztusa, egyben a párbeszéd és a jó kommunikáció első nélkülözhetetlen eleme is. Tudjuk meghallgatni a másikat, engedjük, hogy mindent elmondjon, ne vágjunk közbe, hallgassuk őt a fülünkkel és a szívünkkel! Kívánom mindenkinek, hogy növekedjen a szívvel való hallgatásnak ebben a képességében!

Olaszországban ma tartjuk a betegeknek nyújtott segítség nemzeti napját [Giornata Nazionale del Sollievo]. Ne feledjük, hogy „beteg mindig fontosabb, mint a betegsége”, és hogy „ha gyógyítani nem is lehetséges, az ápolás mindig lehetséges. Mindig lehet vigasztalni, mindig lehet éreztetni a közelséget” (Üzenet a betegek 2022-es világnapjára).

Holnapután, május utolsó napján, a Boldogságos Szűz Mária látogatásának liturgikus ünnepén [Magyarországon július 2-án tartjuk Sarlós Boldogasszony ünnepét] 18 órakor a Santa Maria Maggiore-bazilikában imádkozzuk a rózsafüzért a békéért, számos kegyhelyhez kapcsolódva világszerte. Biztatom a híveket, a családokat és a közösségeket, hogy csatlakozzanak ehhez az imádsághoz, hogy a Béke Királynőjének közbenjárására elnyerjük Istentől az ajándékot, amelyre a világ vár.

Köszöntelek mindnyannyiatokat, rómaiak és zarándokok! Külön köszöntöm a Hollandiából, Spanyolországból és Ausztráliából érkezett híveket. Köszöntöm a római Bellarmin Szent Róbert-plébániát, mely a Bellarmin Szent Róbert halálának 400. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi évet zárja. Köszöntöm a lengyeleket – mindig sok lengyel van itt! –, és áldásomat küldöm az otthoniak számára, akik részt vesznek a Piekary Śląskie-i Mária-kegyhelyre szervezett nagy zarándoklaton. Köszöntöm az olbiai San Vincenzo-iskola tanulóit és a lurasi bérmálkozó fiatalokat.

Augusztus 29-én és 30-án, hétfőn és kedden összejövetelen vesz részt az összes bíboros, hogy közösen elgondolkodjanak a Praedicate evangelium kezdetű új apostoli konstitúcióról; augusztus 27-én, szombaton pedig konzisztóriumot tartok új bíborosok kinevezésére.

Íme, az új bíborosok nevei:

1. Arthur Roche érsek, az Istentiszteleti és Szentségi Kongregáció prefektusa
2. Lazarus You Heung-sik érsek, a Klérus Kongregációjának prefektusa
3. Fernando Vérgez Alzaga LC [a Krisztus Légiója szerzetesrend tagja], a Vatikánvárosi Állam Pápai Bizottság elnöke és a Vatikánvárosi Állam Kormányzóságának elnöke
4. Jean-Marc Aveline, a franciaországi Marseille érseke
5. Peter Okpaleke, a nigériai Ekwulobia püspöke
6. Leonardo Ulrich Steiner OFM [a Kisebb Testvérek Rendjének tagja], a brazíliai Manaus érsek-metropolitája
7. Filipe Neri António Sebastião di Rosário Ferrão, az indiai Goa és Damão érseke
8. Robert Walter McElroy, az amerikai egyesült államokbeli San Diego püspöke
9. Virgilio Do Carmo Da Silva SDB [a Szalézi Rend tagja], a kelet-timori Dili érseke
10. Oscar Cantoni, az olaszországi Como püspöke
11. Anthony Poola, az indiai Hyderabad érseke
12. Paulo Cezar Costa, a brazil brasíliai érsekség érsek-metropolitája
13. Richard Kuuia Baawobr M. Afr. [a Fehér Atyák szerzetesrend tagja], a ghánai Wa püspöke
14. William Goh Seng Chye, Szingapúr érseke
15. Adalberto Martínez Flores, a paraguayi Asunción érsek-metropolitája
16. Giorgio Marengo IMC [a Missionari Consolata szerzetesrend tagja], a mongóliai Ulánbátor apostoli prefektusa

Továbbá a bíborosi testület tagjai közé emelem a következő személyeket:

1. Jorge Enrique Jiménez Carvajal, a kolumbiai Cartagena nyugalmazott érseke
2. Lucas Van Looy SDB [a Szalézi Rend tagja], a belgiumi Gent nyugalmazott érseke
3. Arrigo Miglio, az olaszországi Cagliari nyugalmazott érseke
4. Gianfranco Ghirlanda SJ [a Jézus Társasága szerzetesrend tagja] teológiaprofesszor
5. Fortunato Frezza, a Szent Péter-bazilika kanonokja

Imádkozzunk az új bíborosokért, hogy Krisztushoz való ragaszkodásuk megerősítésével segítsenek engem Róma püspökeként betöltött szolgálatomban Isten egész hívő szent népének javára!

Szép vasárnapot kívánok! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican.va

Magyar Kurír