Ferenc pápa a katolikus nőkhöz: A béke mindenekelőtt a szívben kezdődik

A Szentatya köszönetét fejezte ki a szövetség tagjainak, akik családtagjaikkal együtt érkeztek a világ különböző részeiből, hogy egyházi lelkiséggel átitatva még nagyobb lelkesedéssel térhessenek haza. Megköszönte az elhangzott beszédeket, amelyekkel bemutatták munkájukat és kezdeményezéseiket.

A pápa utalt rá, hogy a Katolikus Női Szervezetek Világszövetségének tagjai Rómában készülnek fel az Assisiben május 14. és 20. között megtartandó közgyűlésükre. A pápa arra buzdította őket, hogy imáikkal kísérjék el a küldötteket, hogy a Szentlélek világosítsa meg őket, és a közgyűlés legyen jó alkalom missziós lendületük megújítására. Kövessék azokat az elveket, amelyek az alapítónőket a szövetség létrehozására késztették, ugyanakkor tekintsenek a jövőbe a világra nyitott szemmel és szívvel, hogy meghallgassák a világban élő oly sok nő panaszát, akik igazságtalanságot, elhagyatottságot, hátrányos megkülönböztetést, szegénységet szenvednek el, vagy embertelen bánásmódban részesülnek már kislány koruk óta. Felismerve a szükségleteket legyenek irgalmas „szamaritánusok” és útitársak, akik reményt és jókedvet csepegtetnek a szívekbe, segítve másoknak és másokat arra késztetve, hogy segítsenek az emberiség oly sok testi és lelki szükségletének enyhítésében.

Ferenc pápa hangsúlyozta: ma sürgősen meg kell találnunk a békét a világban, egy olyan békét, amely mindenekelőtt a szívben kezdődik, egy beteg szívben, amelyet a gyűlölet és a harag megosztottsága tép szét. A béke mellett a nők antropológiai identitása is veszélyben van, mivel eszközként, politikai viták és kulturális ideológiák tárgyaként használják őket, amelyek figyelmen kívül hagyják a nők teremtéskor kapott szépségét. Szükséges, hogy jobban értékeljék a nők képességét a kapcsolatteremtésre és az adományozásra, és hogy a férfiak jobban megértsék a nőktől kapott kölcsönösség gazdagságát, hogy visszaszerezzék azokat az antropológiai elemeket, amelyek az emberi identitást és ezzel együtt a nők identitását, a családban és a társadalomban betöltött szerepét jellemzik, ahol nem szűnnek meg dobogó szívek lenni. És ha tudni akarjuk, milyen az emberiség nő nélkül, milyen a férfi nő nélkül, akkor a Biblia első oldalán megtaláljuk: magányos – tette hozzá rögtönzött szavakkal Ferenc pápa, utalással a Teremtés könyvének szavaira.

A férfi nő nélkül egyedül van. Az emberiség nő nélkül egyedül van.

Egy kultúra nő nélkül magányos. Ahol nincs nő, ott magány van, sivár magány, amely szomorúságot és mindenféle kárt okoz az emberiségnek. Ahol nincs nő, ott magány van – állapította meg a Szentatya.

Azon a napon, amikor arra emlékezünk, hogy Szűz Mária megjelent a fatimai kis pásztoroknak, abban az országban törvényt hirdetnek ki a gyilkosságról, ami egy újabb lépés az eutanáziát engedélyező országok hosszú listáján – adott hangot szomorúságának a pápa.

A Fatimai Szűz ünnepén tekintsünk Máriára, a nők legnagyobb példaképére, aki maradéktalanul megél egy ajándékot és egy feladatot: az „anyaság” ajándékát és gyermekei „gondozásának” feladatát az Egyházban – folytatta beszédét Ferenc pápa.

Mária példáját követve a katolikus nők hozzanak létre új életet, azt mindig védjék meg, gyengédséggel és együttérzéssel viszonyuljanak másokhoz, és ötvözzenek össze három nyelvezetet: az elme, a szív és a kéz nyelvét. Amit a fej gondol, azt érezze a szív, és tegyék meg a kezek; amit a szív érez, legyen összhangban azzal, amit a fej gondol, és amit a kezek tesznek; amit a kezek tesznek, legyen összhangban azzal, amit a szív érez és amit a fej gondol. A Szentatya ismét megállapította: a nőknek megvan az a képességük, hogy azt gondolják, amit éreznek, hogy azt érezzék, amit gondolnak és tesznek, és hogy azt tegyék, amit éreznek és gondolnak. Arra bátorította a katolikus nőket, hogy továbbra is értékesítsék ezt az érzékenységüket mások szolgálatában.

Visszatérve a Fatimai Szűzanya és a pásztorgyermekek találkozásának példájához, a pápa a jelenetet jellemző szegénységre és alázatra hívta fel a figyelmet. Ezekben a kis pásztorokban az egész törékeny emberiség megjelenik. Mindnyájan megtapasztaljuk, hogy az életünkben bekövetkező események néha felülmúlnak és válságba sodornak bennünket. Mi tette erőssé Máriát? Mi az a titok, ami erőt adott a kis pásztoroknak, hogy az evangélium örömének hiteles tanúivá váljanak? – tette fel a kérdést Ferenc pápa. Válaszában leszögezte, hogy minden tanítványság és misszióra való készség titka a belülről jövő egység művelésében rejlik, egységben a „lélek édes vendégével”, amely mindig elkísér bennünket: ez pedig az Isten iránti szeretet és az, hogy egységben maradjunk vele, mint a szőlővesszők a szőlőtővel (vö. Jn 15,1–11), hogy – mint Mária – megéljék a női lét teljességét annak a tudatában, hogy kiválasztottak és Isten üdvözítő művének főszereplői.

A Szentatya hozzátette, hogy ez önmagában véve még nem elég, mert a Jézussal való belső egyesülésnek külsőleg is meg kell nyilvánulnia közösségben az Egyházzal, a családdal vagy a szervezettel. Minden kezdeményezésükben legyenek összhangban az egész Egyház küldetésével. Ez a szinodalitás lényege is – mutatott rá a pápa. – Érezzük magunkat főszereplőnek és társfelelősnek az Egyház „jó létéért”, hogy tudjuk, hogyan kell integrálni a különbözőségeket, összhangban az Egyházzal.

Végül a Szentatya köszönetét fejezte ki a Katolikus Női Szervezetek Világszövetsége tagjainak tevékenységükért, arra bátorítva őket, hogy lelkesen haladjanak tovább az evangelizációt szolgáló projektjeikben és tevékenységeikben, követve a Lélek belső hangját, engedelmeskedve belső érintéseinek. Búcsúzóul Jézus áldását és a Fatimai Szűz oltalmát kérte rájuk és családjaikra, imáiról biztosítva mindnyájukat.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír