Ferenc pápa levele a Közel-Kelet katolikus pátriárkáinak: Legyenek az emberi testvériség prófétái

A kezdeményezést a térség katolikus pátriárkáinak Igazságosság és Béke püspöki bizottsága szorgalmazta, megemlékezve egyrészt XIII. Leó pápa 130 évvel ezelőtt közzétett Rerum novarum kezdetű, társadalmi témákat érintő enciklikájáról, másrészt arról, hogy Szent Józsefet 150 évvel ezelőtt hirdették ki az egyetemes egyház pártfogójának.

Az ünnepi szentmisét, interrituális (rítusközi) szertartás keretében vasárnap délelőtt mutatták be a názáreti Angyali Üdvözlet-bazilikában. Ferenc pápa vasárnap délben, az Úrangyala elimádkozása után megemlékezett a Közel-Kelet békéjéért tartott imanapról, könyörögve Istenhez a térség békéjéért, valamint levelet intézett a térség katolikus pátriárkáihoz.

„Örömmel fogadtam meghívásotokat, hogy csatlakozzam hozzátok ezen a különleges napon, amikor mindnyájan híveitekkel együtt Szent Liturgiát ünnepeltek, hogy fohászkodjatok az Úrhoz a Közel-Kelet békéjének ajándékáért és a térséget a Szent Családnak ajánljátok” – kezdi levelét a pápa.

A Szentatya levele angol nyelven ITT olvasható.

Ferenc pápa már pápasága kezdete óta arra törekedett, hogy közel álljon a térség szenvedéseihez. Ezért elzarándokolt a Szentföldre, majd Egyiptomba, az Egyesült Arab Emírségekbe, végül néhány hónappal ezelőtt Irakba, és emellett az egész egyházat imára és konkrét szolidaritásra szólította fel a háborútól, valamint a társadalmi, politikai és gazdasági instabilitástól olyan nagyon megpróbált Szíriáért és Libanonért. Ferenc pápa levelében felidézi a dél-olaszországi Bari városában 2018. július 7-én megrendezett ökumenikus találkozót, amelyen szintén a Közel-Kelet békéjéért imádkozott a régió keresztény vezetőivel. Külön kifejezte köszönetét a közel-keleti pátriárkáknak, hogy június 27-i imatalálkozójuk alkalmával felkészítették szívüket a Vatikánban július elsejére meghirdetett összejövetelre, amelyen részt vesz Libanon minden egyházi vezetője.

A Szent Család, akinek a Közel-Keletet szentelik, mindenekelőtt Isten Fia megtestesülésének misztériumát őrizte, Jézus körül és Jézus miatt jött létre. Jézust Mária adta nekünk igenje által, amelyet Názáretben az angyali üdvözletre mondott,

őt befogadta József, aki álmában is hallgatta Isten hangját, és készen állt, hogy ébredés után teljesítse akaratát. Ez az alázat és az önkiüresítés misztériuma, mint a betlehemi születés.

A misztériumot elismerték a kicsik és a távoliak, de áskálódtak ellene azok, akik inkább ragaszkodtak a földi hatalomhoz, minthogy csodálattal fogadták volna Isten ígéretének beteljesülését. A megtestesült Ige oltalmazására Jézus és Mária útnak indultak, Egyiptomba mentek, a betlehemi születés alázatosságát összekötve az elvándorlásra kényszerült emberek nélkülözéseivel.

Hűségesen elhívásukhoz, öntudatlanul is elővételezték a kirekesztettséget és az üldöztetést, amelynek felnőtt korában Jézus részesévé vált – aki húsvét reggelén majd feltárja az Atya válaszát.

A régió felajánlása a Szent Családnak mindnyájukat arra is szólítja, hogy mint egyének és mint közösség újból felfedezzék keresztény hivatásukat a Közel-Keleten, nem pusztán mint annak a szeretett földnek az állampolgárai, akik jogaik igazságos elismerését kérik, hanem éljék meg küldetésüket mint az apostoli idők őrzői és tanúi.

A pápa emlékeztet rá, hogy iraki útja során két alkalommal használta a szőnyeg jelképét, amelyet a közel-keleti férfiak és nők szakavatott kezei tudnak szőni, precíz geometriai mintákat és értékes képeket teremtve számos fonal összefonódásának eredményeként, amelyek csak egymás mellett, egymást kiegészítve válhatnak mesterművé.

Ha az erőszak, az irigység, a megosztottság akár csak egyet is eltépnek ezek közül a szálak közül, az egész szőnyeg megsérül és tönkremegy. Az emberi tervek és egyezmények nagyon keveset tehetnek, ha nem bízunk Isten gyógyító hatalmában.

A pápa arra buzdítja a közel-keleti pátriárkákat, hogy ne próbálják szomjúságukat a gyűlölet mérgezett forrásaiból csillapítani, hanem hagyják, hogy szívük mezejét a Lélek harmata öntözze meg, mint ahogy ezt hagyományaik, a kopt, maronita, melkita, szír, örmény, káld és latin szertartású közösségeik nagy szentjei tették.

A pápa emlékeztet rá, hogy

a térségben számos civilizáció és birodalom keletkezett, virágzott, majd elbukott, csodálatra méltó műveivel és hódításaival együtt.

Ábrahám atyánktól kezdve azonban Isten szava továbbra is az a lámpás, amely megvilágította és megvilágítja lépteinket.

„Békét hagyok rátok, az én békémet hagyom nektek” – idézi Ferenc pápa a Feltámadt Úr szavait, amelyeket húsvét után a cenákulumban intézett a még mindig félelemmel teli tanítványokhoz, majd köszönetét fejezi ki a pátriárkáknak tanúságtételükért, kitartásukért a hitben. Arra szólítja fel őket, hogy éljék meg az emberi testvériség próféciáját, amely Abu-Dzabiban és Nadzsaf városában a pápa találkozásainak középpontjában állt, csakúgy, mint Fratelli tutti kezdetű enciklikájában.

Ferenc pápa arra buzdítja a közel-keleti pátriárkákat, hogy

legyenek valóban a térség sója, ízesítsék a társadalmi életet,

arra törekedve, hogy hozzájáruljanak a közjó építéséhez. Ferenc pápa a közel-keleti pátriárkákhoz intézett levele végén apostoli áldását küldi az ünnepi szertartás résztvevőinek, illetve mindazoknak, akik a tömegkommunikációs eszközök révén kapcsolódtak be az eseménybe, és arra kéri őket, hogy imádkozzanak érte.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír