Mindnyájan testvérek – A pápa enciklikája közös utat jelöl ki minden jóakaratú ember számára

Parolin bíboros az enciklikáról mint diplomáciai eszközről beszélt. Hangsúlyozta, hogy egy olyan út folytatása ez, amelyen Ferenc pápa már régóta jár: az Abu-Dzabiban aláírt, az emberi testvériségről szóló nyilatkozatból minden alkalommal ajándékoz egy-egy példányt az őt meglátogató állam- és kormányfőknek. Az enciklika a testvériség olyan kultúráját mutatja be, amelyet a nemzetközi kapcsolatokban is alkalmazni kell, méghozzá konkrét tetteken keresztül – emelte ki. Beszélt a párbeszéd fontosságáról, „mert míg a fegyverek lerombolják a reményt, kioltják emberek és közösségek jövőjét, a párbeszéd lerombolja a korlátokat, segíti a kiengesztelődést, és teret nyit a megbocsátás számára”. Hozzátette, hogy a párbeszéd hiánya miatt viszont a nemzetközi kapcsolatok megromolhatnak, és a hatalmi erőviszonyok mentén alakulnak. A párbeszédhez türelemre van szükség, sőt, a párbeszéd a vértanúság felé mutat, megvannak a maga áldozatai, azok, akik nem adják meg magukat a viszály logikájának. Parolin bíboros hangsúlyozta, hogy a testvériség akkor válik majd hatékony eszközzé, ha olyan nagyra növeljük a testvériség lelkületét, hogy az hatást gyakorolhat a nemzetközi életet uraló alapelvek megújítására, és képes lesz irányelveket adni ahhoz, hogyan nézzünk szembe az új kihívásokkal, a vallási élet szereplőit is bevonva a munkába.

Ennek a testvériségnek kell vezetnie azt a globális kormányzást is, amelynek kialakítását oly régóta sürgeti a Szentszék: olyan világszintű hatalomról van szó, amely az egész emberiséget érintő kérdésekben dönt, és amely a kollegialitás elvén épül fel. Megérett az idő a változásra, mert a multilaterális szervezetek már nem tudnak alkalmazkodni a multipoláris világrendhez, amelyben felüti a fejét a populizmus és a kirekesztés. Parolin bíboros így magyarázza ezt: „A testvériség alapján a nemzetközi életet át kell alakítani, hogy a szükségszerű együttélés helyett kifejlődjön az a közösségi szellem, amely a valós együttélést mozdítja elő.” A vatikáni államtitkár felhívást intézett az apostoli nunciatúrákhoz, szentszéki képviseletekhez, a katolikus civil szervezetekhez, hogy legyenek a szószólói ennek az üzenetnek a nemzetközi szervezeteknél is.

Fontos, hogy a pápa enciklikája személyes erőfeszítést kér tőlünk. Kalkuttai Teréz anyát idézte az államtitkár: „Ha változtatni akarunk a világon, a meg kell tenni logikájából el kell jutni a nekem kell megtennem logikájába.” A feladat tehát az, hogy vonatkoztassuk az enciklikát a saját életünkre, közeli és távoli kapcsolatainkra, hogy a világ a testvériség útján járhasson, ami a boldogság és a béke útja.

Miguel Ángel Ayuso Guixot bíboros, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa és az Emberi Testvériség Legfelsőbb Bizottságának elnöke kiemelte, mennyire fontos Ferenc pápa számára a vallások közti párbeszéd, amelynek egyik sarokköve a nyilatkozat az egyetemes testvériségről. Hangsúlyozta, hogy a vallások hozzá tudnak járulni a társadalomban az egyetemes testvériség kialakításához, és fontos teret adni neki. Elmondta: „Ferenc pápa azt kéri, tegyünk konkrét lépéseket más vallások képviselőivel együtt, abban a reményben, hogy a béke hírvivői, az egység megteremtői lehetünk.” Hozzátette, hogy a vallásoknak nem szabad magukba zárkózniuk, hanem a különbözőségek ellenére a testvériség közös útján kell járniuk.

Mohamed Abdel Salam, a bizottság titkára hangsúlyozta, hogy a Szentszék és a kairói al-Azhar egyetem évtizedek óta jár a testvériség előmozdításának ezen az útján. Az Abu-Dzabiban aláírt nyilatkozat nyomán az Egyesült Arab Emírségekben meghirdették a testvériség évét, az al-Azhar egyetemen pedig azon munkálkodtak, hogy megreformálják az állampolgárság fogalmát az iszlám világban, hogy a nemzethez, ne pedig a valláshoz kötődjön. Az egyetem által kidolgozott iskolai programok az egyetemes testvériség témáját is magukban foglalják, kétmillió diák tanul majd róla az iskolákban. Az ACI Stampa hírügynökség kérdésére azt is elmondta, hogy Sako pátriárka kérésére Ferenc pápa Irakban is készült hasonló nyilatkozatot aláírni, ami hidat képezne a síita világ felé, de ez a világjárvány miatt elmaradt. Az al-Azhar főimámja ugyanakkor nyitott, kész a muszlim vének tanácsába egy síita imámot is befogadni – mindez azt mutatja, hogy a nyilatkozat már most egyetemes horderejű.

Andrea Riccardi történész, a Sant’Egidio közösség alapítója azt emelte ki az enciklikából, hogy a béke felé ösztönöz, leleplezi az idealizmusnak álcázott materializmust. Rávilágít, hogy túlságosan belenyugodtunk a háborúkba, ezért a békemozgalmak meggyengültek. „A pápa szavai felébresztenek minket ebből a konfliktusokba belenyugvó gondolkodásból” – hangsúlyozta.

Anna Rowlands, a Durhami Egyetem tanára az enciklika teológiai-szociális aspektusairól és a populizmusról elmélkedve azt hangsúlyozta, hogy „egy kultúra akkor egészséges, ha nyitott marad más kultúrákra”.

Gualtiero Bassetti bíboros, az Olasz Püspöki Konferencia elnöke jegyzetben fogalmazta meg, hogy Ferenc pápa írása egy pontosan körülírt, minden jóakaratú ember számára járható utat jelöl ki. Egyrészt hangsúlyozza, hogy Isten szeretet és irgalom, másrészt hogy ez nem maradhat elvont igazság, hanem valóban gondoskodnunk kell egymásról és a teremtett világról. Az igazságnak együtt kell haladnia a szeretettel és az irgalommal – figyelmeztet a pápa. Arra hív, hogy keressük azt, ami közös, a „mi”-t, a találkozás kultúráját, amelyen mindenki együtt munkálkodhat. Az egymás iránti kedvességre hív. „Az Egyház… a feltámadt Jézus hatalmával egy új világot akar szülni, ahol mindannyian testvérek vagyunk, ahol van hely mindenki számára, akit a társadalmunk kiselejtezett, amelyet beragyog az igazságosság és a béke” – áll az enciklikában.

Michael Czerny bíboros, jezsuita szerzetes úgy látja, az enciklika ereje abban van, hogy úgy egyetemes, hogy közben a konkrét, valóságos embert tartja szem előtt, itt és most, a családban, a közösségben, ahol él.

Fordította: Thullner Zsuzsanna

Forrás és fotó: Acistampa; Agensir; Jesuits.global

Magyar Kurír