„A háború lassan mutatja meg igazi arcát” – Szombathely 75 évvel ezelőtti bombázására emlékeztek

Az 1945. március 4-i bombatámadás kezdetére emlékezve 12.47 perckor – miként minden évben – megszólalt a szombathelyi székesegyház Mária-harangja. Ezt követően Lakner-Bognár András egyházmegyei zeneigazgató César Franck Piece Heroique című művét adta elő orgonán a székesegyházban. Majd Lendvai Rezső egyházközségi világi elnök emlékbeszédét hallgathatták meg a jelenlévők.

Az Assisi Szent Ferenc Kollégium épületének falán a bombázás áldozatainak domborműve emlékeztet a II. világháború borzalmaira. Itt délután koszorúzást és ökumenikus szertartást tartottak, és a kegyelet gyertyáit helyezték el az elhunytak emlékére.

Ezután a résztvevők átvonultak az ELTE Savaria Egyetemi Központ Berzsenyi téri épületéhez, ahol beszédet mondott Nemény András polgármester. Az épület falán lévő emléktáblánál koszorút helyeztek el és gyertyákat gyújtottak a megjelentek.

A székesegyház északi falán új emléktáblát is avattak, mely azt idézi fel, hogy egy bomba a templom északi fala mellett becsapódva nem robbant fel; később Marosfalvy Antal tűzszerész hatástalanította. Császár István általános helynök megáldotta a Nemény András polgármester és Puskás Tivadar volt polgármester által felavatott emléktáblát.

A háromnapos megemlékezés püspöki szentmisével zárult a székesegyházban.

Székely János megyéspüspök homíliájában a Jelenések könyvére utalva kiemelte, ez a könyv látomás az emberi történelemről, annak igazi erőiről, beteljesedéséről.

Hallunk a hétpecsétes könyv pecsétjeinek feltöréséről. Az első négy pecsét feltörésénél négy lovas vágtat ki a világba: az első fehér lovon ül, íj van a kezében, kivonul, hogy győzzön; a második vörös lovon ül, kivonul, hogy gyilkolják egymást az emberek; a harmadik, a fekete ló hozza a pusztulást, a halált; a negyedik a fakó ló, amely hozza a járványokat. Ez a négy pecsét és ló egyetlen háborúnak négy arca, fázisa. A háború eleinte olyannak tűnik, mint a fehér lovas, amely kivonul, hogy győzzön: sokan megittasodnak a győzelmektől. Aztán jön a vörös ló: a gyilkolás, az erőszak, amikor előkerül az ember legsötétebb arca. Aztán jön az éhínség, a járvány, a pusztulás. A háború lassan mutatja meg az igazi arcát. Ez a II. világháborúban is így volt: csak lassan tárult fel a Don-kanyar, a koncentrációs táborok szőrnyű világa vagy Hirosima és Nagaszaki. Az államok és népek is a maguk legrosszabbik arcát mutatták meg.

A napi olvasmányra utalva a főpásztor kiemelte, Jónás próféta megtérésre hív, akárcsak a mai nap. Arra hív, hogy megdöbbenjünk, megborzadjunk. Elkezdjünk álmodni arról a világról, és tenni érte, ahol nincs többé erőszak, pusztítás – istenibb, igazibb világ: egy olyan világ, ahol kevesek jólétének ára nem emberek milliárdjainak nyomora. Ahol béke van az anyaméhben is, ott sincs vérontás. Ahol béke van a családokban.

Az evangéliumban az emberek újabb és újabb jeleket kérnek Jézustól, de ő azt mondja, nem ad több jelet. Jézus élete, tettei Isten leghatalmasabb jelei. Önmagát adta a világnak. Nem kell új jeleket kérnünk – hangsúlyozta szentbeszédében Székely János püspök. – A mi éltünk is tele van Isten jeleivel: például a teremtett világ, minden megfogant élet. Mennyire vakok vagyunk észrevenni Isten jeleit! De a mai nap jó alkalom arra, hogy az emberek elborzadjanak és minden jóérzésű emberben megszülessen a vágy a béke után és a béke forrása, a Teremtő Isten után.

A főpásztor megemlékezett Boldog Meszlényi Zoltán vértanú püspökről is, aki a kommunizmus áldozataként halt meg 1951-ben. Székely János így fogalmazott: ragyogó jel volt az élete egy embertelen világban; Isten jele volt, ahogy minden szentünk.

Székely János prédikációját meghallgathatják ITT.

A szentmise végén Lendvai Rezső és Koltay Ferenc több évtizedes, a székesegyházért és az egyházközségért végzett munkájukért köszönetképp Ferenc pápa apostoli áldását tanúsító díszes oklevelet vehettek át a megyéspüspöktől.

Forrás és fotó: Szombathelyi Egyházmegye

Magyar Kurír