Bódi Mária Magdolna szeretete tele volt kreativitással – Új ereklye a Magyar Szentek templomában

A budai templom alapkövét Paskai László bíboros, prímás 1995. május 29-én tette le, és ő is szentelte fel a templomot 1996. augusztus 17-én. 2001. január 1-jével plébániatemplom rangra emelte, és nevét Magyar Szentek plébániára változtatta.

A Török Ferenc Ybl- és Kossuth-díjas, valamint Balázs Mihály Ybl-díjas építészek tervei alapján elkészült templom a felső-lágymányosi hívek plébániatemploma lett, de egyben – az egyetemi városrész közelsége miatt – az egyetemi ifjúság lelki központja is. Héray András FSO 2020-ban vette át Pákozdi Istvántól az egyetemi lelkészi feladatokat. A fiatalok a Műegyetemi Katolikus Közösség (MKK) tagjai; jelenleg húsz aktív kiscsoportban vannak jelen, és minden csütörtökön ebben a templomban találkoznak. Így történt ezen a napon is – velük és az espereskerület híveivel teljesen megtelt a templom.

Az ünnepi szentmise elején Écsy Gábor plébános a veszprémi érsek mellett köszöntötte Süllei Lászlót, a budavári Nagyboldogasszony (Mátyás)-templom plébánosát, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye érseki általános helynökét; a koncelebráló papokat; az egyetemistákat és a híveket. Kiemelte, hogy a magyar szentek és boldogok életpéldáját követve, lelki gazdagságukból meríthetünk erőt, és kérte: „Imádkozzunk együtt magyar népünkért, egyházközségünkért, hogy ezután is legyenek olyan erényes férfiak és nők a magyar szentek nyomában, akik majd egykor szintén példaként állhatnak magyar népünk előtt.”

Udvardy György érsek köszöntőjében hangsúlyozta: „Egyházunk azt mondja: érintsük a szentek ereklyéit, mert ők élnek és életre vezetnek bennünket.” Majd mialatt a nép az Ó, dicsőséges Asszonyság dallamára szövegezett Bódi Mária Magdolna-himnuszt énekelte, elhelyezték a vértanú ereklyéjét a kereszt alakú ereklyetartó vitrinben.

Écsy Gábor plébános 2001 óta különös gondot fordít arra, hogy a magyar boldogok és szentek ereklyéi helyet kapjanak a Magyar Szentek templomában; jelenleg itt őrzik Szent Adalbert, Szent Gellért, Szent Imre, Szent István király, Szent László király, Szent Margit, Szent Erzsébet,  a kassai vértanúk, Szent Hedvig, Boldog Gizella, Boldog Romzsa Tódor, Boldog Meszlényi Zoltán, Boldog IV. Károly király, Boldog Salkaházi Sára, Boldog Batthyány-Strattmann László, Boldog Apor Vilmos és most már Boldog Bódi Mária Magdolna relikviáját is.

Az ereklye elhelyezése nem csupán liturgikus esemény, hanem a szentek közösségével való lelki találkozás is. A hívek számára lehetőséget ad arra, hogy személyesen kapcsolódjanak Boldog Bódi Mária Magdolna életéhez, és imádságban kérjék közbenjárását. Az ereklye jelenléte emlékeztet arra, hogy

a szentség nem elérhetetlen, hanem mindennapi hűségben és áldozatvállalásban valósul meg.

A fiatalon vértanúságot szenvedett lány életpéldája is, mely a tisztaság, a hűség és a hit erejét hirdeti, követendő mindannyiunk számára.

Udvardy György homíliájában arra mutatott rá, hogy mindannyian szeretnénk boldogok lenni, mindig keressük és vágyjuk a boldogságot, annak bizonyosságát. A boldogok és szentek

ragaszkodtak a krisztusi tanításhoz, és ez számukra a biztonságot jelentette – a biztos érkezést, az örök élet reményét, vagyis a teljes boldogságot. Ezért merték megtenni, amit tettek, mert bíztak Krisztusban, és nem csalatkoztak benne.

Az ő ígéretük Krisztus. S bár a krisztusi parancsok meghívásszerűen érintenek ugyan bennünket, de próbára tesznek, növelni akarnak, növekedésre serkentenek, gazdagítanak a bizalomban, hitben erősítenek.

A veszprémi érsek kiemelte annak fontosságát, hogy kérhetjük és kérjük is a példaként előttünk álló szentek közbenjárását. „Vigasztaló lehet számunkra az, hogy életünknek méltósága van, hogy az Isten akarja, hogy hozzá hasonuljunk.

Egész életünkben keressük, hogyan lehetünk boldogok. Életünk nagyszerű, megismételhetetlen, de feláldozható, felajánlható, és ezt az önfelajánlást, az ajándékozást fogadja el az Isten.”

Hozzátette: Az ember mindig a titkokat keresi. Abban bízva, ha megtudja, olyanná tud válni, amire vágyik. „Amikor mi a szentek, boldogok titkát akarjuk megfejteni, akkor a húsvéthoz, a feltámadás titkához vezet bennünket ez a kérdés. Mert a feltámadásban nyerjük el a szabadságot, az örömöt, a békét, a szeretetet, a kreativitást, a bátorságot, az erőt” – ezek a mi erőforrásaink ahhoz, hogy Krisztusra hasonlíthassunk.

Bódi Mária Magdolna mindig örömmel, Krisztus örömével élte az életét, és az ő szeretete tele volt kreativitással. Bármilyen kilátástalannak tűnő körülmények között, bármilyen nehéz feladat előtt állt is, mindig talált lehetőséget, megoldást. „Ezért bátorító az ő személye. A szeretet kreativitás. Krisztus.” Mindehhez az erejét a hitéből merítette, amit folyamatosan táplált imádkozásával, a szentmisén való mindennapi részvételével.

Az érsek így buzdította a fiatalokat: „Nem vagy elveszve, nem vagy parkolópályára állítva, nem vette el senki sem tőled a lehetőséget, mert Krisztusban a mindent kínálja az Isten: a teljes, örömteli, kreatív, biztos és boldog életet.”

A feltámadás hite mindig erőt kell hogy adjon számunkra, és tudnunk kell, hogy életünk boldogságát Krisztusban, az ő Egyházában találhatjuk meg.

A szentmisén az orgonával kísért gregorián és egyéb egyházi énekeket, motettákat az angyalföldi Szent Mihály-plébánia Carmina Spiritus kórusa énekelte, Leskó Zoltán karnagy vezényletével, aki több mint tizenegy évig szolgált kántorként a Magyar Szentek templomában. Az áldozás alatti énekeket a Műegyetemi Katolikus Közösség tagjai vezették és kísérték hangszereikkel.

Az ünnepség a vendéglátó egyházközség agapéjával zárult, melynek során lehetőség nyílt közvetlen beszélgetésekre.

Fotó: Merényi Zita

Ujváry-Radics Gabriella/Magyar Kurír