A békesség és az elfogadó, segítő szeretet légkörében – Látogatás a budapesti Kolping Iskolában

Hazai – 2020. május 12., kedd | 17:01

A Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezet fenntartásában működik a Budapesti Kolping Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Sportgimnázium, mely az egyik legdinamikusabb nevelési-oktatási intézmény az egyházi iskolák közül. Szolgálatuk révén az oktatás, nevelés területén cselekvő Egyház arcát jelenítik meg.

A Magyar Katolikus Egyház az idei 1%-os kampányában az oktatás, nevelés fontosságára is felhívja a figyelmet. A kampány üzenete – „Reményből jövő fakad!" – a Kolping Iskolában végzett szolgálatban is megmutatkozik.

Somogyi Nándor igazgatóhelyettessel, testnevelő tanárral; Jófejű Anikó matematikatanárral, Tari Irén szociális testvérrel és három diákkal még a járványügyi veszélyhelyzet bevezetése előtt beszélgettünk.

A XIII. kerületben, a Huba utcában működő iskolába háromszáznegyven diák jár, ennyire van engedélyük. A tantestület száma harminckét fő. Kérdésünkre, hogy a Kolpingot bemutató honlapon olvasható, önmagukat meghatározó szöveg szerint a katolikus iskolának egyszerre kell konzervatívnak és innovatívnak lennie, Irén testvér kifejti: számukra nagyon fontosak az Egyház által vallott keresztény értékek, nem biztos, hogy ezt konzervatívnak kellene nevezni, „én nem nevezném annak” – fogalmazott a szociális testvér. Ezek ugyanis minden korban értéket mentenek, őriznek, adnak tovább, a nevelés révén. Az iskola tevékenysége folyamatosan bővül, befogadnak olyan gyerekeket is, akik kifejezetten a sport miatt jelentkeznek, nem pedig a katolicizmus miatt.

„Beleöleljük a mi értékrendünkbe, és formáljuk őket”

– Somogyi Nándor azt emelte ki, hogy változik a világ. „Az itt tanuló diákoknak egészen más kihívásoknak kell megfelelniük, mint nekem annak idején. A rendszer is más, a jövőképük is.” 

Mindhárom diák tizenöt éves, kilencedik osztályos tanuló. Zoltán nem érzi, hogy különösen magas követelményeknek kellene megfelelniük. Be kell tartani a keresztény értékeket, ez természetes. Zoli iskolán kívül nem jár templomba, a barátai nem hívő fiatalok közül kerülnek ki, de igyekszik azoknak az értékeknek megfelelően élni, amiket itt tanul. Balázs idén szeptembertől jár a Kolpingba, szerinte nem nehéz betartani a kinti életben az itt hallott értékeket, melyek segítenek eligazodni nekik az életben. Ő sem hívő, „csak a sulin belül”.

Márk szintén ebben a tanévben jött ide a Kolpingba, ő sem tartja nehéznek követni a hétköznapokban az itt tanult erkölcsi normákat.

Irén testvér közbevetette, hogy az iskola képviseli a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” jézusi parancsát, és ez olyan alapérték, ami mindenkire vonatkozik. Ha ezt valaki betartja, akkor az iskolán kívül is képviseli a második legfőbb parancsot. Somogyi Nándor szerint a Kolpingban folytatott nevelői tevékenység lényege, hogy olyan erkölcsi normákat mutassanak fel, melyek alapján a gyerekek eligazodhatnak az életben. Mindez beépül a személyiségükbe, és ez idővel olyan természetessé válik számukra, mint a levegővétel, amit észre sem veszünk.

Jófejű Anikó missziónak tekinti a nevelő-oktatói munkát: közelebb vinni Jézus Krisztust azokhoz a gyerekekhez, akik csak itt találkoznak vele, új utakat nyitni feléjük. A három fiú érthető elfogódottságát látva a tanárnő alapvetőnek nevezte az őszinteséget, így azt, hogy a diákok nem titkolták, hogy nem gyakorolják a katolikus hitet.

Irén testvér bizonyosnak mondta, hogy az általános iskola első osztályába a szülők nagy része azért hozza ide a gyerekeit, mert azt akarja, hogy katolikus iskolában tanuljanak. A sportoló gyerekek viszont egyáltalán nem ezért jönnek, viszont itt találkoznak olyan dolgokkal, amikkel korábban soha nem találkoztak. Lesz nekik némi fogalmuk arról, mi az, hogy szentmise, szentségimádás, és ez nagyon izgalmas dolog, hogy megismerjék és valahol megértsék, miről van szó.

Ehhez kapcsolódva Somogyi Nándor felidézte: ma már hagyomány, hogy a ballagó diákokat nyitott buszon viszik el innen a Szent Margit téri Szent Margit-templomba, ahol hálaadó szentmisét tartanak. Ezt egy vízilabdaosztály találta ki. Amikor tizennégy évesen idekerültek, többségük távol állt a katolikus hittől, négy év múlva viszont – nyilván nem függetlenül attól, amit itt hallottak – eljutottak odáig, hogy felvetődött bennük ez az ötlet.

A sport és a keresztény hit közötti kötődési pontnak nevezte az iskola igazgatóhelyettese az alázatot, ami szükséges ahhoz, hogy valaki valódi kereszténnyé, illetve nagy sportolóvá váljon. Ez belülről fakad.

Jófejű Anikó tanárnő egyetért ezzel, hangsúlyozva, hogy az iskolai életben is gyakran így van ez. Előfordul, hogy a gyerekek fáradtak, korán kell kelniük, tanítás után pedig mindenféle programra kell menniük. „Ilyenkor viszont bele kell fektetni az energiát, mozgósítanunk kell az erőnket, hogy kihozzuk magunkból, amit elvárnak tőlünk, illetve amit mi is elvárunk saját magunktól.”

Az intézmény elnevezésekapcsán Somogyi Nándor elmondta: annak idején a Kolping Szövetség hozta létre az iskolát. A kétezres évek második felében különböző jogi hercehurcák után az illetékesek kiderítették, hogy a KSZ nem egyházi jogi személy, így nem kaphatnak kiegészítő támogatást. Ezt követően a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) létrehozta a Kolping Oktatási és Szociális Intézményfenntartó Szervezetet (KOSZISZ), ettől kezdve ők tartják fenn az iskolát. Az igazgatóhelyettes szerint ők „kicsit kakukktojások” a rendszeren belül, mert Adolf Kolping elsősorban a szegény gyerekekkel foglalkozott, célja az volt, hogy szakmát szerezzenek. „Mi viszont nem szakmát adunk a gyerekeknek, hanem más tudást.”

Adolf Kolping felismerte, hogy az emberi gondok orvoslására a stabil család, a biztos szülői háttér a legjobb nevelőiskola. Ma viszont a család, a házasság súlyos válságban van, egyes adatok szerint a házasságok fele felbomlik.

Az igazgatóhelyettes elmondta: a hozzájuk járó diákok családi háttere leképezi a társadalmat, nagyon sok szülő elválik. Jófejű Anikó közbevetette, hogy többféle családmodell előfordul, az ő dolguk, hogy bárhonnan is kerül ki, támogassák a diákot. Somogyi Nándor szerint alapkérdés, hogy mennyire határozzák meg az itt tanult értékek a diákjaik későbbi életét, mennyire tudnak ezekből erőt meríteni. Ha jelentősen, akkor nem biztos, hogy probléma esetén elválnak.

„Mi a szülőkre nem tudunk hatni, az elvált szülők gyerekeire viszont jobban odafigyelünk, segítünk nekik.”

A Kolpingban átlagban húszfős osztályok vannak, és pontosan azért, hogy azonnal érzékeljék, ha valamelyik diáknál problémák adódnak.

Jófejű Anikó elmondta: ilyenkor igyekeznek még jobban a gyerek mellett állni, támogatni. „Van az intézményünkben iskolapszichológus is, aki tud segíteni, a lelkileg sérült diák rendszeresen részt vehet a foglalkozásain.”

A három diák közül ketten rendezett családi körülmények között élnek, Zolinak viszont tavaly elváltak a szülei, ő az édesapjánál maradt, a féltestvérével együtt. Édesanyja kéthetente láthatja. Arról, hogy miért az édesapja és nem az édesanyja neveli tovább, nem kívánt beszélni.

Irén testvér szerint a világban szörnyűséges dolgok történnek, és nincs varázspálcájuk, hogy megoldják ezeket, de pontosan azért, mert komoly értékek mellett nevelnek, a Kolping családias iskola, a gyerekek között béke és elfogadás van, az elfogadó szeretet légkörében tanulhatnak, olyan biztonságot tudnak nekik adni, aminek révén enyhülhetnek a lelki sérülések, és elkezdődhet a gyógyulás. „Megváltoztatni sajnos nem tudjuk a helyzetet, maximálisan a diák mögött állni igen, ez természetes” – fogalmazott Irén testvér, hozzátéve: tanított állami iskolában is, fejlesztő pedagógiát és hitoktatott, pontosan tudja, mi a különbség az ottani és a komoly keresztény értékek alapján működő tanintézmény között.

Kérdésünkre, hogy egy csaknem teljesen elvilágiasodott, a relativizmust mindenek fölé helyező világban hogyan lehetséges hitelesen bemutatni a krisztusi tanítást egy katolikus iskolának, Jófejű Anikó azt válaszolta: saját példával.

„Ha megélem a hitemet, járok templomba, igyekszem az életemet úgy igazítani, hogy az a keresztény, krisztusi értékeknek megfeleljen, akkor annak a példának súlya van.”

Ezt a diákok is észreveszik előbb-utóbb.

Somogyi Nándor, egyetértve a tanárnővel, hozzátette: gyakran elmondja a szülőknek, hogy a gyerekeiket ők nevelik. „Mi segíteni tudunk a nevelésben, de helyettük nem tehetjük meg.” A másik dolog, hogy minden szülőnek tudomásul kell vennie, hogy létezik az anya és az apa minta. Ha a szülők elválnak, ott beléphet az iskola, a személyes példával, és amikor azt látják, hogy van egy olyan tanárnő, mint Anikó, aki fiatal, csinos, ki tud állni a diákok elé, felnéznek rá, és rádöbbennek, hogy ő tényleg hívő. És akkor egyre többen lesznek azok, akik nem érzik cikinek, hogy Istenhez forduljanak. Mert többen vélik úgy, hogy a hit ódivatú, régimódi. Lehet, hogy a lelkükben ott van a láng, de sokak számára fontos, hogy mit mond a másik: lájkolni fogják, amit mondok? Ha a hitről beszélek, nem biztos. Sok ember ma már csak a biztosra utazik, nem mer kockáztatni. Pedig az erkölcs az világmutató, és a cölöpök le vannak verve, csak végig kell mennünk rajtuk.

Erdő Péter bíboros 2015. november 26-án ünnepi szentmise keretében áldotta meg a felújított Budapesti Kolping Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Sportgimnázium épületét.

Irén testvér szerint az itt tanuló diákok sokféle módon találkoznak az erkölcsi értékekkel, azzal, hogy milyen rend, szabályok mentén nevelnek, a hittanórán is, de azt is látják, hogy az egész tantestület ugyanazokat az értékeket képviseli. Ezek nagyon fontos dolgok. Itt van egy keret, amit persze a kamasz át akar ugrani, próbálkozik, hogy meddig lehet feszegetni. Ám ez olyan stabil meder, ami megtarthatja őt. Lehet, hogy ezt most még nem látja világosan, de ki tudja, húsz év múlva talán felismeri, és erre alapozza a további életét.

Fotó: Merényi Zita, Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria