A cigányság az Egyház szívében él – Gyermeknapi ünnepség Szátokon

Szátok Nógrád megye nyugati részén található 800 fős község, lakosságának túlnyomó része cigány.

A Váci Egyházmegye Ceferino Ház cigánypasztorációs irodájában romák és nem romák dolgoznak együtt. Gyermekvigyázáson túl ifjúsági pasztorációt végeznek, foglalkozásokat, korrepetálást tartanak, táncra és énekre tanítják a fiatalokat. A hat faluban is működő Ceferino Ház központja 2016-ban Gyömrőről Szátokra került, a volt kocsmaépületbe, melyet szépen felújítottak.

A gyermeknapot az Együtt Európáért Alapítvány támogatta, az „Együtt a sokszínű társadalomért Észak-Magyarországon” mintaprojekt keretében. Az alapítvány részéről Lomniczi Júlia elmondta, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a roma anyukák és nagymamák kompetenciafejlesztésére, a közösségfejlesztésre és a hagyományismeretre. Tréningeket tartanak a konfliktuskezelések témakörében, illetve segítik a munkába állás folyamatát is.

Az egybegyűlteket Dúl Géza atya, a Ceferino Ház cigánypasztorációs irodájának vezetője; Csemer Csaba volt önkormányzati képviselő és Lakatosné Bangó Mária, a kállói Ceferino Ház napközis csoportjának vezetője köszöntötték.

A gyerekek Érsekvadkertről, Rimócról, Valkóról, Kállóról, Dejtárról, Becskéről érkeztek Szátokra, hogy a részt vegyenek az egész napos programon. Mivel az időjárás szeles, felhős volt, a nap elején együtt imádkoztak a jobb időért – és imájuk meghallgatásra talált.

A nap programjának ismertetése után a Paramisi Társulat bemutatta a Miklóska című varsányi népmesét.

Az énekes-táncos történetben a hat testvér legkisebbike, Miklóska útnak indul, hogy megkeresse a gazdagságot.

Testvéreit, kik a közönség soraiból kerültek ki, azonban varjúvá varázsolják, és csak akkor változhatnak vissza, ha Miklóskából király lesz. A legkisebb gyermek próbákat áll ki, végül legyőzi a sárkányt is, így elnyeri az öreg király lánya kezét. Visszaváltozott testvéreivel boldog táncot járnak, majd elénekelik a Zöld az erdő, zöld a hegy is kezdetű cigányhimnuszt.

A helyi roma önkormányzat elnöke, Bogdán Sándor főzte a kiváló gulyáslevest, amiből minden vendégnek bőven jutott.

A napfényes ebéd után érkezett az ünneplők körébe Marton Zsolt váci megyéspüspök, aki megtekintette a gyerekek által összeállított jelenteket Boldog Ceferino életéből. A személyes hangvételű konferáló szövegeket Csemer Csabának köszönhettük, aki külön hálás volt azért, hogy a megtérésében szerepet játszó Ceferino-történetet láthatta viszont a Takács Mária Klarissza ferences szegénygondozó nővér által vezetett rimóci gyermekcsoport előadásában, melynek végkifejlete ez volt: legyetek jók mindenkivel!

A kállói fiatalok spanyol polgárháborús, táncos jelenetében a most, itt élő cigány testvérekért is könyörögtek. A szép számmal színpadra vonuló vanyarci gyerekek saját maguk által írt dallal kezdték előadásukat.

A küzdelem és a hűség erejét mutatták be a dejtáriak, Ceferino életéből kiemelve a börtönjelenetet.

A szátoki gyerekek előadásában is fontos szerepe volt a börtönnek, ugyanis Ceferinót tisztázatlan ügy miatt igaztalanul elítélték. A helyiek előadásukat az Üdvözlégy Mária eléneklésével zárták, hiszen a rózsafüzér volt a börtönben a spanyol polgárháborúban kivégzett, cigány boldoggá avatottnak a fegyvere.

Az előadások végén a rimóci gyerekek áldást énekeltek a főpásztornak, csengő hangon.

A mesevonat szállította a fiatalokat a szentmisére, a Mindenszentek-templomba, de hogy nagyobb legyen az élmény, előtte egy kis kört tettek a faluban. Messzire elhallatszott örömük, nevetésük szívmelengető hangja.

A szentmisén a templom megtelt velük és felnőttekkel is. Marton Zsolt püspök mellett Dúl Géza koncelebrált, valamint Molnár András állandó diakónus és Szabad Attila püspöki szertartó teljesített szolgálatot.

Az ünnepélyes bevonulás alatt a Szentlelket hívta a cigány közösség, Mihály Gusztáv énekvezetésével.

Bencsok Erzsébet, a helyi Karitász vezetője köszöntötte elsőként a főpásztort. Elmondta, a Karitász a cigányok és a nem cigányok közötti békés és emberhez méltó együttélésen munkálkodik.

Csemer Csaba a cigányság nevében köszöntötte a főpásztort, megvallva, hogy a cigányság nem az Egyház peremén, hanem a szívében van.

Marton Zsolt püspök kiemelte: a Jóisten mindenkinek ugyanolyan szeretetet és méltóságot ad, majd kérte Boldog Ceferino közbenjárását a szentmisében a szátoki közösségért és a Ceferino Házért.

Az olvasmányt, mely Sirák fia könyvéből származott, Bencsok Erzsébet olvasta fel. Isten a saját képmására alkotta az embert – hangzott el a roma közösségben. Máté evangéliumából a sziklára épített ház példázatát hallhattuk.

Marton Zsolt váci megyéspüspök szentbeszédében a fiatalokhoz szólt elsősorban. Kiemelte, mennyire fontos az alap a ház építésében. „Az életünk is egy ház építéséhez hasonlít: amikor megszülettünk, megkereszteltek bennünket, az életünk meg lett alapozva. Akik megházasodtak, megint komoly házépítésbe fogtak. Mindnyájunk életének van háza. A kérdés, milyen alapjai vannak, és ki lakik benne. Ha az élő Istenre alapozunk, a belé vetett hitre, reményre és szeretetre, akkor már nagy baj nem lehet – biztatott a püspök. – Két ember szeretetkapcsolatát is Istenre kell alapozni, sőt még a püspöknek is Jézus Krisztusra kell építenie.

Ő legyen életünk házának a lakója, akkor szeretet, békesség és öröm lesz bennünk.

Ez nem azt jelenti, hogy nem lesznek esetleg véleménykülönbségek köztünk, de ezeket békével, szeretettel és örömmel tudjuk megoldani, mert ő a rendező, életünk házának ura.”

A szentáldozás után a fiatalok hosszú sorokban várták a főpásztor személyes áldását. Majd az asszisztenciával ünnepélyesen az orgonakarzat közelébe vonulva Marton Zsolt megáldotta a Boldog Ceferinóról készített festményt és a képmását ábrázoló lobogót. „A szentek és boldogok Jézus Krisztus barátai, testvéreink és kiváló jótevőink. Közbenjárnak értünk” – hangsúlyozta a püspök.

Dúl Géza a szentmise végén elmondta: „A földön különböző szerepeket játszunk.

Az Egyháznak sokféle arca van: ha Afrikába megyünk, ott Krisztust négernek ábrázolják; ha Dél-Amerikába, ott indiánnak; ha Kínába, ott kínai szemmel festik le. Itt és most az Egyház cigány arcát láttam meg.”

Szavaival megerősítette vágyát, hogy a cigányság találja meg a helyét az Egyházban. A szentmisén átélhette, hogy a püspök körül mekkora szeretet valósul meg, és mennyire igaz a régi mondás: ahol a püspök, ott az Egyház.

A Ceferino Házba visszavonulva a gyerekeknek kiosztották a rajzpályázat díjait. Oláh Lajos festőművész az első helyezettnek felajánlotta egy festményét.

Gyermeknapot ünnepeltünk egy kivégzett cigány boldogra emlékezve. Itt a környéken sok gyermek már tizennégy éves korában vagy nem sokkal később szülővé válik. Az általános iskola elvégzése is igencsak problémás lehet számukra. De a mai nap nem erről szólt, hanem arról, hogy ők is, kisebbek és nagyobbak szeretett gyermekek, a mennyei Atya gyermekei, akik, mint Boldog Ceferino, eljuthatnak hozzá.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír