A jól működő egyetem a nemzet élő lelkiismerete – Veni Sanctét ünnepelt a Pázmány-egyetem Budapesten

Megtöltötte az Egyetemi templomot a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) közössége a Szentlelket hívó évnyitó szentmisére. A Veni Sancte főcelebránsa Martos Levente Balázs az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, a Központi Papnevelő Intézet rektora volt; koncelebráltak a PPKE-nél és a társintézményeknél szolgáló paptestvérek.

Együtt ünnepeltek az Egyetemi Tanács tagjai – az egyes karok dékánjai, Varga Zs. András a Kúria elnöke, Hankó Balázs, a Kulturális és Innovációs Minisztérium innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkára, és Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztériuma miniszteri főtanácsadója.

„Együtt ünnepeljük, hogy Isten megajándékozott idővel, lehetőséggel, hogy tanuljunk, kutassunk, átadjuk a tudást. Isten ránk bízta a teremtett világot, és meghívott egy olyan világot építeni, ahol jó embernek lenni” – köszöntötte Martos Levente Balázs az induló tanév alkalmából a PPKE vezetőit, oktatóit és az egyetem nagy számban jelen lévő hallgatóit.

Homíliájában Kuminetz Géza, a PPKE rektora a keresztény elkötelezettségű egyetemi polgár identitását erősítő ars poeticát fogalmazott meg. Miért van arra szükség, hogy kérjük a Szentlelket erőfeszítéseink támogatására? – tette fel a kérdést. – Aki ismeri az élet viszontagságait, akit megsuhintott az élet tragikus jellege, tudja, terveink megvalósulása mennyire nemcsak magunkon, intézményünk támogatásán múlik, hanem a gondviselő Isten bölcsességén is. Istennek terve van velünk, akkor lesz teljes az életünk, akkor hozunk gyümölcsöt, ha ezt megtaláljuk és betöltjük. Az emberi bölcsesség mellett szükségünk van az isteni bölcsességre.

A rektor kiinduló tételét támasztotta alá beszédében: Isten, a természet, de az emberi lélek is mindig nagyobb, bármennyit ismerünk meg belőle, mindig ott marad valami titokzatos ebben a három nagy valóságban. Mindazt, amit megismerünk, jóra és rosszra egyaránt használhatjuk, nem egyszerű bölcs döntést hozni, hiszen ami ma előnynek tűnik, holnap hátrány származhat belőle. Az igaz tudást és hitet sok minden torzíthatja, hit és ész egymás ellen fordítható, s e világ fejedelmei sokszor megjátszották, hol az egyiket, hol másokat támogatva indokolatlanul. Amellett, hogy mind a kettőre egyaránt szükség van, a mindig titokzatos valósággal szemben a legnagyobb tudósnál és a legelhivatottabb hívőnél is ott van a hiszékenység vagy a mindent megkérdőjelező szkepszis lehetősége és veszélye.

Szükség van továbbá az isteni bölcsességre, látva, hogyan kezdi ki a világ az emberi, nemzeti identitásunkat. Ma már nem könnyű férfinak vagy nőnek lenni, patriótának minden nacionalizmus nélkül, katolikusnak vallási intolerancia nélkül. A megszokás, az előítéletek beférkőznek az emberi tudatba, és szinte kormányoznak bennünket a tudatalattinkból; gyakorta megalapozatlan politikai érdekek nyomására az igazságon kell erőszakot vennünk.

Meghatározó lett világunkban a gyilkos, kíméletlen, kegyetlen verseny, mely mindenhova beférkőzött, az egyetem világába is. Egyedül a győztesé a dicsőség koszorúja – hirdeti a korszellem. Hiába tudjuk a Szentírásból, hogy ez hervadó koszorú, kevesen hisszük el. Csak egy a győztes, a többi mind vesztes. Tagadhatatlan, hogy nagy felfedezések, innovációk kihozhatók a verseny uralta közegben, de nyomában megromlanak az emberi kapcsolatok, hiszen a másikban nem testvért látunk, hanem versenytársat, sőt ellenséget, holott az ember valódi természetét sokkal jobban kifejezi a kooperáció. Ha valaki önértékelését onnan szerzi, hogy jobb másoknál, rá van utalva arra, hogy mások rosszabbak legyenek nála. Attól érezzük magunkat jobban, hogy mások rosszabbak, mint mi?

Az egészséges önértékelés azokból a tevékenységekből építkezik, melyeket örömmel végzünk. Szabadon választottuk, értelmét látjuk fáradozásunknak. Arra kell összepontosítanunk, hogy önmagunk legyünk, ahelyett, hogy jobbak akarjunk lenni másoknál. Akkor nincsenek vesztesek, senki sem szenved kárt. Azzal pedig nincs semmi gond, ha erőfeszítéseik következtében jobbak vagyunk másoknál, anélkül, hogy ez lett volna a célunk. A legjobb teljesítmény pedig nem abból adódik, hogy van kivel versenyezni, hanem abból, hogy

az embert lenyűgözi valami, valaki, így kiteljesedik általa, önfeledten tudja végezni a munkáját. Este elfárad, de soha meg nem fárad.

Ha nem tudunk ellenállni ezeknek a kísértéseknek, torzul a személyiségünk és a világlátásunk tárgyilagossága is. A kísértések intenzíven jelen vannak, és hibát követünk el, amikor alábecsüljük, megvetjük ezek erejét. Jézusnak, aki örömhírt hirdetett, mindennél nagyobb kísértéseket kellett vállalnia. Az emberség ára, hogy vállaljuk ezeket a próbatételeket.

Az egyetem a nemzet, az állam különleges intézménye, szellemi-spirituális központ; itt gyűjtik, értelmezik, kommunikálják az emberről, világról, Istenről szerzett tapasztalatokat; itt koncentráltan jelen van a tényleges és kívánatosnak tartott kultúra; itt adják kezünkbe az ismereteket, eszméket, célokat, melyek révén valóban emberként, felelősen, szabadon élhetünk, akár életünket is kockára tehetjük értük. Ezen célok, eszmék szolgálata a boldogságot jelenti, ennek titka a jól megválasztott és hűségesen betöltött hivatásból forrásozik. Ez hajt minket képességeink kifejtésére.

Az egyetem feladata, hogy tudatosítsa az emberi lét kockázatait, zsákutcáit, időben leleplezze a destruktív célokat; az embert identitásában megerősítse. A fel- és megvilágosodott ember valóban tudja, mit tudhat, mit kell tudnia, és igazán kiben, miben hihet és kell hinnie. Így lesz jól működő az egyetem, a nemzet élő lelkiismerete. Az igazság és tárgyilagosság feltétlen szolgálatához mindenképpen szabadnak kell maradniuk, senki zsoldjába nem szegődhetnek. A politikának ezt a jól értett szabadságot kell védelmeznie, kibontakozását segíteni. Mindebben kérjük a Szentlélek segítségét.

Hankó Balázs, a Kulturális és Innovációs Minisztérium innovációért és felsőoktatásért felelős államtitkára hangsúlyozta: „kooperáción alapuló versenyképességi fordulat” valósul meg a magyar felsőoktatásban. Mindez az „egyetemi autonómiának, rugalmas működésnek, kiszámíthatóságnak” köszönhető. Idén 33 százalékkal többen kezdték meg felsőoktatási tanulmányaikat, 107 ezer diák nyert felvételt. Megerősítette a kormány elkötelezettségét a felsőoktatás nemzetünket őrző, értékformáló küldetésének támogatásában.

A PPKE szinte minden képzésén számottevően nőtt az újonnan felvett hallgatók létszáma, 27–40 százalékkal több hallgató kezdte meg tanulmányait a négy karon – tájékoztatott Sebő-Käfer Csilla, a PPKE kommunikációs vezetője. – A Hittudományi Karon (HTK) a tavalyi 48 fővel szemben idén 75 fő iratkozott be, a Bölcsészettudományi Karra (BTK) idén közel 40 százalékkal többen iratkoztak be. Nőtt az érdeklődés az újabb társadalomtudományi szakok iránt, mint a kommunikáció- és médiatudomány, nemzetközi tanulmányok, szociológia, szociálpedagógia és a politikatudomány. A Jog- és Államtudományi Kar (JÁK) magas hallgatói létszámát idén is megtartotta. Az Információs Technológiai és Bionikai Karon (ITK) idén is magas volt a jelentkezők száma, a mérnökinformatikus BSc képzésre több mint ötszörös volt a túljelentkezés.

Minden karon gazdagodott a szakmai kínálat, és kibővítették a doktori képzéseket. A JÁK-on több mint húszféle szakjogász képzést nyújtanak; elindult idén az angol nyelvű Master of Business Administration (MBA) mesterképzés. Legfrissebb újítás a mesterséges intelligencia alkalmazásai szakirányú továbbképzés. Az ITK-n létrehozták a Biodata analysis című szakirányú továbbképzést. A HTK két angol nyelvű online tartott nemzetközi filozófiai mesterkurzust fogadott be filozófiai programjába, és szeretnék elindítani a katolikus társadalmi tanulmányok szakirányú továbbképzést – hangzott el a Pázmány tanévnyitó szentmiséjén, miként az is, hogy a hallgatók dicsérik az egyetem családias hangulatát, közösségi légkörét, az oktatók szaktekintélyét, diplomájuk értékét. „Szakmák helyett hivatásokra készítenek fel” – értékelik a hallgatók, „szaktudás és tapasztalat mellett egy mindent átfogó szemléletet” kapnak.

Az új felvételi rendszerben a hittantanulmányokat az 500-ból 25 ponttal ismerik el, ez egyenértékű egy nyelvvizsgáért kapott többletponttal. A Pázmány mint katolikus egyetem ezzel értéket közvetít, ugyanakkor a vallás és hit nem kitétele az egyetemi felvételinek. Szeretnék ezt a perspektívát is nyitva hagyni a hallgatóknak, és alkalmat adni megismerni vallási közösségeket, magát a hitet.

Szerző: Trauttwein Éva

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír