A kommunizmus áldozataira emlékeztek Pócspetriben

Hazai – 2022. március 2., szerda | 15:31

A kommunizmus áldozatainak emléknapján, február 25-én az 1948. június 3-i eseményekre emlékeznek Pócspetriben. E dátum örökre beíródott a történelembe. A település nagy árat fizetett azért, hogy kiállt a római katolikus iskola államosítása ellen. Február 25-én megemlékezést tartottak a helyi római katolikus templomban. A szentmisét Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök mutatta be.

A Szent Kereszt felmagasztalása-templomban tartott szentmisén és megemlékezésen jelen volt Papp Tibor görögkatolikus főhelynök; Törő András püspöki irodaigazgató; Pásztor Károly nyugalmazott plébános; Szenes István, Pócspetri plébánosa; Tóth László püspöki titkár; Gulyás Gergely, a Miniszterelnökséget vezető miniszter; Simon Miklós országgyűlési képviselő; Tamás György, Pócspetri polgármestere, más közjogi és világi méltóságok, valamint a település lakói és az iskolát képviselő vezetőség és diákok.

A szentmise homíliájának bevezető gondolataiban Palánki Ferenc püspök a Tengiz Abuladze Vezeklés című filmjének végén látható rövid jelenetre utalt, amelyben egy idős néni halad az úton, majd odaér egy házhoz, benéz az ablakon, és megkérdezi az ott lakót, hogy az az út a templomhoz vezet-e. A válasz hallatán, hogy „Nem, nem a templomhoz vezet”, a néni elgondolkodik: akkor ez az út nem vezet sehová.

Az az út, amely nem Istenhez vezet, nem vezet sehová. Nekünk, keresztényeknek az utunk itt, Európában, Magyarországon Isten felé kell hogy vezessen – emelte ki a főpásztor. – Istenre, nemzetünkre, hazánkra, keresztény értékeinkre kimondott igenünk mellett nemet kell mondani mindarra, ami az igennel ellenkezik.

„Beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem.” (Jak 5,12) Annak az embernek ér valamit az igenje, aki tud nemet is mondani mindarra, ami ezzel az igennel ellenkezik – szögezte le Szent Jakab apostolt idézve Palánki Ferenc.

Tegyük fel a kérdést önmagunknak, hogy az az igen, amit kimondtunk Istenre, mennyire állja meg a helyét a hétköznapokban. Föladjuk-e az elveinket, meggyőződésünket pillanatnyi érdekekért? Igyekezzetek az életeteket az elveitekhez igazítani, mert különben az elveitek fognak az életetekhez igazodni – idézte egykori filozófiatanárát a megyéspüspök.

Amikor a kommunizmus áldozataira emlékezünk, az ő áldozatukért adunk hálát. Áldozatnak lenni nem jó, mégis benne van Jézus keresztáldozatában, annak misztériumában, hogy a szeretet lényege a másokért hozott áldozat. Életünk lényege az, hogy másokért éljünk. A proegzisztenciát, a másokért való létezést jelenti, Jézus Krisztusról ezt tanítja a teológia. Az ember nem elég önmagának, egyedül nem lehet boldog. Ahogyan Ferenc pápa mondta: „Egyedül senki sem menekülhet meg.” Egyedül senki sem gyógyulhat meg, nem lehet boldog, csak azáltal, ha másokért kezd élni, és ez áldozattal jár. 

A kommunizmus áldozatai nem akartak hősök lenni, de ragaszkodtak az igenükhöz, és meghozták az áldozatot szeretteikért, családjaikért, az utánuk jövő nemzedékért, azokért, akik őket követni fogják itt, Pócspetriben – hangsúlyozta szentbeszédében a debrecen-nyíregyházi főpásztor.

A szentmise után megemlékeztek a 1948-as pócspetri eseményekről.

Beszédet mondott Tamás György polgármester, Simon Miklós országgyűlési képviselő és Gulyás Gergely miniszter.

Ezt követően megkoszorúzták a templom homlokzatán elhelyezett Asztalos János-emléktáblát, majd a templomkertbe vonulva Palánki Ferenc megáldotta a készülő keresztút tizenkettedik állomását, a Golgotát.

A Golgota előtt elhelyezett márványtáblán Asztalos János elítélt plébános gondolata olvasható: „Krisztus képe jelenik meg előttem, aki kereszthalálával meghozta az emberiségnek a megváltást. (…)

A mi kálváriajárásunk, amiben most részünk van, remélni engedi azt, hogy ez sem fog eredménytelenül eltűnni, hanem ennek az áldozatnak is meglesz a magyar nép számára a gyümölcse, 

amit abban szeretnénk látni, hogy nem hiába szenvedtünk, hanem teremje meg azt a gyümölcsöt, ami ennek a sokat szenvedett magyar nemzetnek a vágya…! – Asztalos János Pócspetri elítélt plébánosa, az utolsó szó jogán, 1948.”

A Golgota Bíró Lajos Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása.

A keresztút létrehozására az önkormányzat és az egyházközség együtt pályázott; az állomások a Pócspetriben történt 1948-as eseményekre emlékeztetnek.

A február 25-i megemlékezés a település Királyfalvi Miklósról elnevezett általános iskolájának megáldásával zárult.

1948. június 3-án este a pócspetri plébános felhívására az esti litánia után a falu lakói a helyi iskola védelmében a községháza elé vonultak, ahol a képviselő-testület az egyházi iskola megszüntetéséről tárgyalt. Néhányan megkíséreltek bejutni az ülésre, amit két rendőr próbált megakadályozni. A dulakodásban egy riasztólövés is eldördült, majd Takács Gábor őrvezető csőre töltött puskája a lépcsőhöz ütődve elsült, és a golyó halálra sebezte a rendőrt.

A községet megszállta az ÁVO, kijárási tilalmat rendeltek el, a kihallgatásokon szinte minden helybélit bántalmaztak, hárman közülük később belehaltak a verésbe. Királyfalvi Miklóst, a község segédjegyzőjét pár nappal később kivégezték, Asztalos János plébánost halálra ítélték, de az ítéletet másodfokon életfogytiglani börtönre enyhítették. A hatalom még tizennyolc embert ítélt különböző vádakkal szabadságvesztésre, de lényegében az egész falut meghurcolták. A történtek miatt Pócspetrin a rendszerváltásig rajta maradt a „rendőrgyilkos” bélyeg.

1990. január 17-én a Fővárosi Bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet, Asztalos Jánost és Királyfalvi Miklóst a vád alól felmentette, és hatályon kívül helyezte négy másik vádlott ítéletét is. 1993. december 20-án a Fővárosi Bíróság perújítási tárgyalás alapján bűncselekmény hiányában újabb két vádlottat mentett fel.

Királyfalvi Miklós újratemetési szertartását 2017 júliusában tartották a község temetőjében. A segédjegyző hamvait korábbi nyughelyéről, Rákoskeresztúrról kihantolták, és Pócspetriben helyezték örök nyugalomra.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Szöveg és fotó: Kovács Ágnes

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria