A Mosolygó Madonnától a Könnyező Szűzanyához – Új papi és szerzetesi hivatásokért imádkoztak Győrben

A szentmisén koncelebrált Böcskei Győző székesegyházi plébános, Császár István, a Brenner János Hittudományi Főiskola Kollégiumának igazgatója, valamint Hencz Márton püspöki titkár.

A Fertő-tó környékéről számos alkalommal gyalogos zarándokok érkeztek Győrbe, a papszentelésre. Az első állomásuk Osli volt, itt mondták: „Indulunk a Mosolygó Szűzanyától a Könnyező Szűzanyához.” Osli kegyszobra Eőry János plébános nyomán kapta a mosolygó jelzőt, a Szűzanya kedves arckifejezésére utalva – kapcsolta össze Szaradits József atya az osli Mosolygó Szűzanya szobrát és a győri Könnyező Szűzanya kegyképét. – Mária ugyan keveset szerepel az Újszövetségben, de nem hiányzik az üdvösségtörténet három legfontosabb mozzanatánál: a karácsonyi, a húsvéti és pünkösdi események visszatükröződnek a Szűzanya mosolyában és könnyeiben.

A mi életünkben is ott van a mosoly és a könny, az öröm fellobbanása és a fájdalom belénk nyilallása egyaránt rárajzolódik az arcunkra. Ragyogóvá teszi arcunkat az öröm, sötétté a fájdalom – a Szűzanya életének két karakteres vonása is az öröm és a fájdalom. Az Úristen gyermekét fogadó anya öröme: ez a ragyogó öröm volt benne az Erzsébettel való találkozáskor, és akkor is, amikor tizenkét éves gyermekét megpillantotta a bölcs tanítók között.

„Boldognak mond engem minden nemzedék” – énekli a Magnificatban (Lk 1,48). Mosolyog, amikor az újszülött gyermeket a pásztorok és a napkeleti bölcsek köszöntik.

Mosolygó édesanya a kánai menyegzőn, Jézus első csodájának helyszínén is. Mária nem átmeneti érzelmi állapota szerint mosolyog, hanem azért, mert ő Jézus édesanyjaként örül a benne és a körülötte történteknek. Mária öröme a mi örömünk – hangsúlyozta Osli lelkipásztora. – A Szűzanya könnyezik a kereszt alatt, a Golgotán. Fájdalmas nyílként szúr lelkébe minden egyes ostorcsattanás Jézus testén, minden koppanás a szegekkel, amelyekkel Jézus kezeit szegezik át. „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek! ” (Lk 23,34) – ez a szenvedő Jézus kiáltása, de talán a Fájdalmas Anyáé is. Mária a kereszt alatt állva kapja küldetését Jézustól, hogy legyen minden benne hívő édesanyja. Mária közvetíti a megbocsátást és az irgalmat, és fájdalmában is a Krisztusban hívők anyja lett. A feltámadt Krisztus így köszönti tanítványait: „Békesség nektek!” (Lk 24,36)

A keresztény hit itt kezdődött: nem bosszút esküdve és katonákat gyűjtve, nem keserűen és rosszkedvűen, hanem megbocsátva és mindenkinek békét hirdetve.

Mária Krisztus első tanítványa, aki küldetése szerint számunkra az irgalom asszonya. Ő a karácsony édesanyja, Madonna és a nagypéntek édesanyja, a Pietà. A mosoly és a könny egész életének és lelkének tükörképe. Ezért joggal megyünk elébe az örömben, és találunk vigaszt nála a fájdalomban. A mosolygó és könnyező anya az irgalom édesanyja, ugyanakkor Mária az Egyház Anyja is.

A Szűzanya könnyezése azt mutatja, hogy a Szűzanya velünk együtt élő mennyei édesanya. Ott van, amikor Krisztust várják és befogadják, és akkor is, amikor eltaszítják. „Szűz Mária, örömünk oka, Szűz Mária, szomorúak vigasztalója, könyörögj érettünk!” – fohászkodott a 49 évvel ezelőtt pappá szentelt Szaradits József szentbeszéde zárásaként.

A szentmise végén a paptestvérek és az egybegyűlt hívek a Szűzanya kegyoltára előtt imádkoztak.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

Magyar Kurír