A nevelés szemléleti alapjairól szólt a Pécsi Egyházmegye szabadegyetemének tavaszi záróalkalma

Felföldi László pécsi megyéspüspök, aki maga is piarista diák volt, a tavaszi szemeszter záróalkalmán köszöntőjében visszaemlékezett gimnáziumi éveire, szerzetestanárainak szigorú, következetes és az érzelemvilág fejlődését is szem előtt tartó oktatási-nevelési módszereire.

Pécsi Rita előadásában a gyermeknevelés jelenlegi problémáit elemezve rámutatott, milyen nehézségek adódnak abból, hogy az emberi intelligenciának a tudomány által feltárt területei közül iskolarendszerünk 90 százalék fölötti arányban az értelmi intelligencia fejlesztését célozza meg, ami a teljes személyiségnek csak egy apró szelete.

Az értelmi intelligencia az érzelmihez úgy aránylik, mint 11 milliméter a 16 kilométerhez, tehát nagyon jelentős nagyságrendi eltérés mutatkozik az érzelmi intelligencia kárára, amit az iskolában gyakorlatilag parlagon hagyunk, nem fejlesztünk. Ennek következtében a gyermekek érzelmi intelligenciájának egyes területei nem csupán nem fejlődnek, hanem vissza is fejlődnek.

A neveléskutató szakember elmondta, korunk felgyorsult társadalmában hatalmas időzavarral küszködnek a felnőttek és a gyermekek egyaránt. Erős a teljesítménykényszer, ami sodródást, önértékelési zavart, identitászavart eredményez, és a természetes érdeklődést is kiöli az emberből. A nevelési nehézségek kapcsán a szülők gyakran hivatkoznak a saját gyermekkorukhoz képest megváltozott körülményekre.

Míg a nevelés sok szempontból fontos körülményeiben nagyon jelentős változás állt be az elmúlt évtizedekben, az érzelmi nevelést befolyásoló tényezők jellemzően változatlanok, stabilak maradtak.

Nem változtak az idegrendszer fejlődésének törvényszerűségei. Az érzelmi tanulás folyamata sem változott: a tapasztalat és az érzelmi azonosulás az alapja. Ha ez hiányzik, akkor nem beszélhetünk érzelmi nevelésről, és ez a tapasztalat nem virtualizálható. Nem változott meg a család funkciója sem, ma is ez az elsődleges nevelési közeg. Ugyanaz a játék szerepe is az érzelmi nevelésben, mint korábban. A játékra való készség sem alakul ki magától, erre nevelni kell a gyermekeket, és iskoláinkban az új játékok tanítása teljesen hiányzik. A játék alapszükséglet; ha ez kimarad, akkor pótcselekvések terjednek el, melyek felnőttkorban visszaütnek. Játék közben fejlődik az agy, tanulás közben nem. Az sem változott, hogy

az ember társas lény, és az agy, a szellem és a lélek is csak valóságos interakcióban fejlődik. Szükségünk van a valóságos emberi kapcsolatokra.

Az érzelmi kötődésnek a tanulásban is kiemelt szerepe van – emelte ki Pécsi Rita. – Freund Tamás neurobiológus megállapította, hogy „semmilyen ismeret nem jut el a hosszú távú memóriába, csak az, amit az érzelmi háló lepecsétel”.  Tehát csak az az ismeret rögzül igazán, amihez élmény kapcsolódik. Ahogy a kutatások is kimutatják, az élet kihívásaira, legyen szó családi életről vagy munkáról, az érzelmi intelligencia tud választ adni. Ezért sürgető, hogy családjainkban és iskoláinkban is ennek tudatában foglalkozzunk gyermekeinkkel.

Szakál Ádám Márton SP több évtizedes tanári pályafutása tapasztalataiból hozott példákkal illusztrálta a tekintély és a szeretet nevelésben betöltött szerepét, ezek kapcsolatát.

Míg a felnőttek világát, gondolkodását gyakran a problémák határozzák meg, a gyermekek nevelésének alaptétele a „nincs semmi baj”, vagy még inkább a „minden új érdekes, fantasztikus” kijelentésben összegezhető, ami annyira jellemző a gyermekek világára.

A nevelésben a tekintélynek fontos szerepe van, azt azonban látni kell, hogy ez a figyelmes szeretettel válik csak igazán erőssé. A szigorúság önmagában nem eredményez tekintélyt.

A piarista szerzetes hangsúlyozta: a nevelésben érvényesülnie kell a párbeszédnek, a nevelendő személyiség sajátságaira való reagálásnak. A tanároknak óvatosan kell kezelniük a látszólag sikeres fegyelmezési ügyeket, mert utólag kiderülhet, hogy a megzabolázott ifjú egészen máshogy élte meg, szenvedte meg a személyiségének ugrásszerű fejlődését jelző eseményt.

A kölcsönös bizalom kialakításában kulcstényező, hogy a gyerekek a nevelőjüknek nyíltan el merjék mondani a véleményüket, jót és rosszat, dicséretet és kritikát egyaránt. Amikor egy tanárnak a születésnapjára olyan szöveggyűjteményt adnak diákjai, amiben visszajelzést adnak a tanárról alkotott véleményükről, és ebbe bele merik csomagolni a kritikát is, majd azzal kommentálják, hogy „úgy ismerjük a tanár urat, hogy ezt is elfogadja”, annál nagyobb sikerélmény kevés van – summázta előadását Szakál Ádám Márton a Pécsi Egyházmegye idei szabadegyetemi előadás-sorozatának tavaszi záróalkalmán.

A Pécsi Egyházmegye szabadegyeteme az őszi szemeszterben folytatódik a Magtár Látogatóközpontban. További részletek ITT találhatók.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír