Ajándékokat is kap a kilencvenéves móravárosi templom

Kilencvenéves lett a móravárosi Szent Kereszt-templom. Ahogyan az az egyházközségben szokás, különleges módon ünneplik meg a kerek évfordulót, ennek első állomásaként ünnepi szentmisére került sor szeptember 17-én vasárnap, amikor Gyulay Endre nyugalmazott püspök megáldotta a templom alapító okiratát. A dokumentumot néhány évvel ezelőtt találta meg Fazakas Attila plébános, aki eleinte nem is tudta, hogy mit tart a kezében. Csak akkor vált teljesen nyilvánvalóvá számára, amikor a Móra Ferenc Múzeum egyik papírrestaurátora felújította az okiratot, amelyen Glattfelder Gyula püspök (1911-től csanádi püspök, 1942-től haláláig kinevezett kalocsai érsek – a szerk.) aláírása is látható.

Fazakas Attila plébános szétázva találta meg a lelkészség alapító okiratát, melyet felújítottak és kihelyeztek a templomban

„Nagyon szép keretben volt, ebből gondoltam, hogy fontos dokumentum lehet a szétázott papír, aztán amikor kiderült, hogy mit tartok a kezemben, nagyon meghatódtam” – kezdte a beszámolót a plébános, aki szerint az okirat szövege – mint erdélyi magyart – őt is érinti. A dokumentumból – amelyet most már a templom falán bárki megtekinthet és elolvashat – kiderül, hogy a móravárosi lelkészséget a belvárosi plébánia részeként 1931. szeptember elsején alapították meg az itt lakó hívek lelki szükségleteinek jobb ellátása érdekében. Akkoriban még a Kálvária tér kápolnájában gyűltek össze a hívek, akik gyorsan kinőtték az épületet, ezért gyűjtés indult templomépítésre 1931 karácsonyának éjszakáján. „Húszezer pengő gyűlt össze, ehhez az akkori püspök ötezer pengőt tett hozzá, a telket pedig a város adományozta. Fennesz László építészmérnököt bízták meg a tervek elkészítésével, míg az építkezést Kiss István és Méder Dániel építőmesterekre bízták” – sorolta a lelkipásztor az okiratban lévő legfőbb információkat.

„A hívek leszögezték a dokumentumban azt is, hogy szerény kis templomot építettek, ami sem méreteiben, sem külső formájában nem vetekedik a város többi templomával, de Móraváros szegény népe mindenkor büszkén vallja lelki otthonának, mert amíg áll, beszédes emlék lesz a trianoni gyásszal sújtott szegedi magyarság szomorú kálváriajárásának. A templom ma is letisztult, elegáns megjelenésű, a hangsúly pedig továbbra is a főoltáron van a Szent Kereszt-ereklyével, vagyis Jézus Krisztus keresztjének néhány darabjával. Nincsenek freskók, amelyek egyébként a katolikus templomokat jellemzik, helyette viszont vannak igen mutatós, gazdagon díszített mellékoltárok.

Felhívták a figyelmet arra is, hogy

a templom az őseinktől örökölt törhetetlen szent hit tanúságtétele, ahogyan a feltámadásban való megingathatatlan reményüknek is, amelyet sem a háború, sem a forradalom, sem a trianoni békediktátum nem tudott kiölni a szívükből.

Tehát arra mutat rá az okirat, hogy bármilyen nehézségben van része a keresztény embernek, ragaszkodik a hitéhez” – emelte ki Fazakas Attila.

Az 1932. szeptember 18-án készült okirat tetején négy betű is áll: AMDG. Egy latin mondat kezdőbetűi ezek, vagyis az „Ad maiorem Dei gloriam” kifejezésé, ennek jelentése magyarul: mindent Isten nagyobb dicsőségére. A móravárosi templom túlélte a kommunizmust és a második világháborút is.

„Beszédes kilencven év volt ez, de

a kerek évfordulókat mindig megünnepelték, mindig valami ajándékkal készültek ekkorra a hívek.

Idén sincs ez másként, az alapító okirat kihelyezése mellett felújítjuk a toronyórát, a hívek nagylelkű felajánlásának köszönhetően ugyanis összegyűlt a szükséges forrás. Már elkezdődtek a munkálatok, a terv az, hogy október végére elkészüljünk a renoválással, amit szintén ünnepélyes keretek közt szeretnénk átadni egy szentmisén” – avatott be a plébános.

Fazakas Attila elmondta, az elmúlt évtizedekben mindig végeztek valami fejlesztést az épületen, ennek csak a pénz és a pályázatok szabtak határt. Legutóbb a fűtésrendszert és a nyílászárókat cserélték korszerűbbre. „Tervek, célok mindig vannak, jelenleg az, hogy napelemes rendszert és új padlót kapjon a kilencvenéves móravárosi Szent Kereszt-templom.”

Forrás: Délmagyar.hu

Fotó: Gémes Sándor

Magyar Kurír