Az igazi kincs Isten és Krisztus ismerete – Ünnepi nyitó szentmise a veszprémi Gizella-napokon

A szentmisét a tavalyi Gizella-fanfár pályázat győztes műve, Malek Miklós alkotása vezette fel. Az ünnepélyes alkalom pedig Kovács Szilárd Ferenc Gizella-miséje szerint zajlott.

Udvardy György érsek köszöntötte az egybegyűlteket. Elmondta: az idén „Mindszenty 80” évet hirdetett, emlékezve Mindszenty József veszprémi püspöki kinevezésének évfordulójára. Kiemelte még, hogy nagy reménységgel tekintenek Bódi Mária Magdolna boldoggá avatása elébe is. Bizakodott, hogy hamarosan hivatalos értesítést kaphatnak az eljárás alakulásáról.

*

Udvardy György érsek homíliáját teljes terjedelmében közöljük:

Főtisztelendő paptestvérek, kedves testvérek, kedves diákok!

Mennyek országáról hallottunk két nagyon szép példabeszédet, amelyben előáll a kincs, a drágakő fellelésének az öröme. Keresni és megtalálni. Számunkra ez a kincs Isten országa. Őt keressük, aki Jézus Krisztus. Őt akarjuk megtalálni, őbenne akarunk örülni, és mindenről lemondani, ami nem Krisztus. Természetesen vállalva azt is, hogy ez nem érthető magatartás kívülről, de hisszük, hogy ez számunkra a boldogságot jelenti. Mindannyian keressük a boldogságot: felnőttek, idősek, betegek, diákok, gyerekek. Számunkra ez a boldogság Jézus Krisztusban van. Örömmel tölt el bennünket, hogy megismerhettük, örömmel tölt el bennünket, hogy itt most ünnepelhetjük. Mindent ennek rendelünk alá. A mindennapjainkat, céljainkat, egyéni, közösségi boldogulásunkat. Az ő személyében, tanításában szemléljük a múltunkat, keressük a jövőnket, még akkor is, hogyha a Krisztushoz való tartozás sokszor kívülálló számára nem értelmezhető.

De így van ez az életünk minden pillanatában. Ha valakit megszeretek, akkor nagyon nehéz indokolni mások számára, hogy miért éppen őt. A házasságban ugyanez. Sok mindent lehet mondani, indokolni, de kívülálló számára nehezen érthető. Hányszor kell választ adni arra a papnak, szerzetesnek miért választottad ezt a hivatást? Sok mindent tudunk mondani, ami igaz, ami indok, de kívülálló számára nem indokolja azt a döntést, amit a szívünkben hordozunk. Nem érthető és mégis boldogságot jelent számunkra. Olyat, amelyet a boldogok és a szentek jelenítenek meg. Ezért tekintünk nagy örömmel Szent István királyunkra, nagy örömmel Szent Imre hercegre és nagy örömmel tekintünk a mai ünnepen Boldog Gizella királynéra. Mert keresték a kincset, mert föllelték, mert volt bátorságuk mindent odaadni érte és elnyertek mindent. S boldognak hirdeti őket minden nemzedék.

Ez a keresés, a felismerés, a döntés az mindig emberi eszközökön keresztül, emberi tapasztalaton keresztül valósul meg.

Gizella családjában ismerte meg Jézus Krisztus evangéliumát. Családjában ismerte meg mit jelent Krisztus módjára gondolkozni, élni, Krisztus törvénye szerint élni. S ebben az összefüggésben érthető csak, hogy elfogadják szüleivel együtt a meghívást, hogy jöjjön egy távoli országba, egy idegen néphez, egy uralkodó feleségeként, hogy ezt a népet segítse a Krisztusban való megismerésre, segítse a törvényeknek a felismerésére és olyan törvényeket tudjanak kialakítani a mindennapi élet számára, ami az ember boldogságát jelenti.

Érthető-e ez pusztán emberi megfontolásokból? Nyilvánvalóan nem. És mégis ez történt, mégis ezt ünnepeljük. Elfogadták a meghívást idegen néphez, akik korábban pogányok voltak, és Gizella szolgálta ezt a térítő, újjáteremtő, új törvény szerint élő népnek, közösségnek az életét. Feleségként segítette férjét, István királyt, hogy a nép néppé tudjon válni, hogy a krisztusi törvények átjárják a mindennapi gondolkodást és hogy boldogok legyünk.

Példák ők számunkra a kincskeresésben, példák számunkra a szentek, a közélet, az Egyház, a családok élete és a gyermekeink számára is,

ahogy ti magatok is kincskeresők vagytok. Jézus Krisztusnak a megismerése minden fölött áll. Jézus Krisztusnak a törvényei bennünket boldogságra tudnak vezetni. Példák ők abban, hogy mit jelent a mindent megtalálásnak az öröme. Mit jelent az, hogy elhagyok rossz szokásokat, rossz gondolatokat, elhagyom azt a fajta gondolkodást, ami már nem előre visz, nem a békességre irányul, nem a reményre, nem egy közösségépítésre, és új szokásokat alakítok ki. A reményét, a békét, az igazságét és a szeretetnek a törvényét.

Érthetetlen magatartás; könnyű lenne azt mondani, hogy kívülről nem értik, de mi igen. Azonban ez nem így van. Nagyon sokszor meg kell küzdeni magunknak is, magunkkal is azért, hogy magunk számára is érthető, értelmezhető legyen a Krisztushoz tartozásunk, de ez jó, mert

ezt a küzdelmet vállaljuk, ez életre vezet minket.

Küzdeni akarunk a jóért, az igazért. Küzdeni akarunk az ember méltóságáért, a közösség jövőjéért, életéért, küzdeni akarunk a békéért, azért, hogy mindenki szülőföldjén tudja megtalálni boldogulását, a teljes krisztusi életet. Küzdeni akarunk azért, hogy az igazság szerint vezessük közösségeinket, plébániáinkat, egyházmegyénket, társadalmat, kultúrát, országot. És persze ez azt is jelenti, hogy döntésre akarjuk önmagunkat nevelni, és döntést akarunk felkínálni nektek kedves fiatalok, kedves gyerekek, hogy képesek legyetek saját életetekben, amikor kell – és sokszor kell – döntést hozni.

Kedves hittanosok, diákok, gyerekek, kedves fiatalok: ti kincset jelentetek számunkra. Kincset szüleiteknek, az Egyháznak, iskolátoknak, a plébániáitoknak. Mindent meg akarunk adni ahhoz, hogy felelős, jó döntést tudjatok hozni, és hogy boldog jövőt tudjatok élni. Meg akarunk tanítani benneteket arra, hogy a jóért, az igazért meg kell küzdeni. Megtanítani benneteket a kincskeresésre. Milyen jó dolog elindulni, mert tudod, hogy van érték, van kincs; elindulni, mert a szíved vonz, mert bátor vagy. Meg akarunk tanítani Krisztus ismeretére. Meg akarunk tanítani arra is, hogy örömmel és jól tudjatok szolgálni, szolgálni a közösséget. Megtanítani arra, hogy mindez örömmé, dicsőséggé válik. Úgy, ahogyan hallottuk a mai szent leckében. Ti azonban a választott nép, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok. Ez a mi kincsünk.

Amikor a példabeszéd a kincskeresésről beszél és Isten országáról, akkor értjük, teljesen jól értjük, hogy Krisztust keressük; de ha úgy értjük, hogy

az Isten keres bennünket, mert kincsei vagyunk számára, akkor is jól értjük, és akarjuk Istennek a dicsőségét hirdetni.

Azok vagyunk, akiket az Isten föllelt: így akarjuk köszönteni Boldog Gizellát és megköszönni az ő életpéldáját. Örömben akarunk élni és hisszük, így Isten országa bennünk megvalósul. Ámen.

*

A szentmise végén Udvardy György érsek arról beszélt, hogy ünnepre hívott bennünket Egyházunk. Az ünnep mindig ajándék, ami a közösségünket, az identitásunkat formálja. Az ünnep képes jövőt teremteni, mert forrása mindig a múltban ered, de a jövőre irányul. Krisztus a jövőnk, őt keressük, őt találjuk meg.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír