Az Isten rabságában – Kamerer Aleksandar szakcsi plébániai kormányzó ezüstmiséjét ünnepelték

Kamerer Aleksandar 1966. július 15-én született Eszéken (Horvátország, akkor Jugoszlávia), 1995. április 29-én szentelték pappá Palestrinában (Olaszország). 2000-ig káplán volt Palestrinában, 2000–2012 között plébános Pisonianóban, 2012-től Genazzanóban. A palestrinai megyéspüspök engedélyével 2024. február 14. óta szolgál a Pécsi Egyházmegyében, plébániai kormányzó Szakcson, de ő felel Dalmand, Értény, Kocsola, Koppányszántó, Lápafő, Nagykónyi, Nak, Várong lelkipásztori ellátásáért is.

Aleksandar atya hálaadó ünnepi szentmiséjének szónoka, Csősz István nyugalmazott lelkipásztor az ezüstmisés pap életútjának mozzanataiból idézett. Beszédében Gárdonyi Géza Isten rabjai című művét segítségül hívva tette fel a kérdést: „Kinek jobb a rabja lenni? Úrnak, földbirtoknak, pénznek, asszonynak vagy a jóságos Istennek? Ezüstmisés paptestvérünk, aki harminc évvel ezelőtt az Isten rabja lett, az Isten rabságát választotta, ezt ünnepeljük és adunk érte hálát.

Valami igaz, jó és szép felé elköteleződni a legértékesebb dolog ezen a világon, legyen az család, nemzet, gyógyítás, szépre és jóra tanítás. Ez a fajta rabság tesz szabaddá, míg az ezektől való szabadulás zár a saját börtönünkbe”

– fogalmazott a szónok.

Hozzátette, Aleksandar atya pappá szentelése után elkezdett beszélni arról, hogyan szolgáljuk az Úristent: szavakkal és tettekkel beszélt róla. Pisonianói plébánossá kinevezése után nekilátott a templom és az „élő templom” teljes felújításához, amely hívek hiányában tulajdonképpen alig létezett. Tizenkét év szolgálat után érkezett Genazzanóba, „ahol a híveket egy kezünk ujjain meg lehetett számolni. Az ima és a megkülönböztetés volt a lelki erőforrásom, hogy el tudjam viselni minden egyes napnak a súlyát. Apránként, Isten segítségével és sok jó lelkipásztori projekttel, sok jóakaratú, hittel teli ember segítségével a plébániatemplom megtelt gyermekekkel, fiatalokkal és családokkal” – olvasható Aleksandar atya önéletrajzi leírásában.

Számos plébánosi feladata mellett a Pisonianói Polgári Védelem egyik alapító önkénteseként a földrengés sújtotta lakosság mentésében is tevékeny szerepet vállalt L’Aquilában (2009) és Emilia Romagnában (2012), amiért ki is tüntették. Később a betegek és fogyatékkal élők lelkipásztori ellátása új utat nyitott számára az Olasz Nemzeti Vöröskeresztben végzett önkéntes munka keretében.

Ezek mellett számos publikáció, kötet szerzője, és lovagrendi tagságok köthetők személyéhez. Bejárta Olaszországot, számos értékes barátot szerzett és igyekezett mindenkinek a mindene lenni. Szolgálatáért Isten gondviselő szeretete kísérte életét, százszorosan kapta vissza, amit életéből odaadott – vallja önmagáról.

A hálaadó ünnepi szentmise szónoka, Csősz István végezetül azt is megosztotta, hogy harminc év elismert szolgálat után miért a Pécsi Egyházmegyében folytatja Aleksandar atya a papi szolgálatot. A kérdésre a válasz megindító volt: Hazavágytam, ahol élnek a hozzátartozóim és családjaik. Ott, ahol a magyarságomat megélhetem. „Kívánom, hogy otthonra lelj paptestvéreid és a hívek körében, hiszen itthon lenni a legjobb dolog a világon. Kísérjen az Úr áldása közöttünk” – zárta beszédét a jubilánshoz fordulva a szentmise szónoka.

A liturgia zárásában Kamerer Aleksandar atya hálatelt szívvel mondott köszönetet a jelen levő papságnak és a híveknek a befogadásért, majd Felföldi László megyéspüspök és Mayer Mihály nyugalmazott püspök személyes jókívánságait követően ezüstmisés áldással ért véget a liturgia Szakcs 1720 körül épült templomában.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír